194804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-(alkil-hidroxi-fenil)- 1-hidroxi- 2-(alkil-amino)-propán-származékok, savaddiciós sóik és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

A találmány tárgya eljárás az (I) álta­lános képletű 1 - (alkil-hidroxi-fenil) -1 -hidroxi­­-2-(alkil-amino)-propán-származékok — a képletben R, jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, R2 jelentése adott esetben halogénatommal, hidroxilcsoporttal, 1—4 szénatomos alkil­­csoporttal vagy 1—4 szénatomos alkoxi­­csoporttal egyszeresen vagy kétszeresen szubsztituált fenilcsoport vagy 5 vagy 6 gyű rubel i szénatomot tartalmazó cikloal­­kilcsoport és Alk jelentése 3 vagy 4 szénatomos alkílén­­csoport — és ezek savaddíciós sói előállí­tására. Ismeretes, hogy az (IA) általános képletű hídroxi-fenii-aralkil-amino-alkoholok — a képletben R jelentése 2—5 szénatomos alki­­léncsoport — erős véredénytágító hatásúak, és egyidejűleg növelik a szisztolés volument, valamint a szívfrekvenciát. Ezen túlmenően ezek a vegyületek uteroszpazmolitikus ha­tással is rendelkeznek (L. 1 182 245 sz. német szabadalmi leírás). A találmány szerinti vegyületek farmako­­lógiailag hatékony anyagok; különösen ked­vező a vérkeringésre gyakorolt hatásuk és különösen nagy a pozitív inotrop hatásuk. A találmány szerinti vegyületek közül néhány csak csekély mértékben befolyásolja a szív­frekvenciát és a vérnyomást. Állatkísérletek szerint a találmány szerinti vegyületek csak­nem tiszta ß'-mimetikumokat képeznek, míg az 1 182 245 sz. német szabadalmi leírásból ismert vegyületek (például az ismert, Buphe­­nin elnevezésű hatóanyag) ß2-mimetikusan hat. így a találmány szerinti vegyületek ha­tása elvileg tér el a már ismert vegyülete­­kétől. Az (I) általános képletben szereplő a 1 kil­és alkoxicsoportok egyenes vagy elágazó szénláncúak lehetnek. R, jelentése különösen metil- vagy etilcsoport, amely előnyösen 4-hely­­zetű, amennyiben a hidroxilcsoport 3-hely­­zetű. Az R2 helyettesítő jelentésében szerep­lő a 1 ki 1 - és alkoxicsoportok előnyösen ugyan­csak 1 vagy 2 szénatomosak, különösen me­til- és metoxicsoportot képviselnek. R2 je­lentése előnyösen szubsztituálatlan fenilcso­port. Halogénatomokként például a klór-, fluor- és brómatom, különösen pedig a fluor­és klóratorn jön számításba. Amennyiben R2 jelentésében a fenilcsoport két helyettesítőt tartalmaz, úgy ezek azorto­­sak vagy eltérőek lehetnek. Az Alk csoport egyenes vagy elágazó szén­láncú lehet, utóbbi szubsztituensre példa­képpen a következő említhető meg:-(CH2)3, -(CH2)4-, (a), (b) vagy (c) képletű csoport. Az (I) általános képletű baloldali fenil - csoportjának hidroxilcsoportja különösen me­ta- vagy para-helyzetű. Az R, helyettesítő elő­nyösen ezen hidroxilcsoport szomszédos hely­zetét foglalja el, emellett különösen a para­­-helyzet jön számításba, amennyiben a hidr-1 2 oxilcsoport meta-helyzetü. Amennyiben vi­szont a hidroxilcsoport para-helyzetben van, úgy az R, szubsztituens előnyösen meta­­-helyzetű. Különösen előnyös tulajdonságokkal ren­delkezik az 1. példa szerint előállított vegyü­­let. A találmány szerinti vegyületek rendsze­rint két, vagy akár három aszimmetriás szén­atommal is rendelkezhetnek, ezért a szinté­zisnél diasztereoizomer-elegyek keletkezhet­nek. Ezek az elegyek szokásos módon — pél­dául átkristályosítással — szétválaszthatok. Az enantiosztereoizomerek a tiszta racemá­­tokból optikailag aktív segédanyagok (pél­dául optikailag aktív savak) segítségével bonthatók szét, ugyancsak önmagában is­mert módon. Ügy is eljárhatunk azonban, hog> a szintézisnél optikailag aktív, illetve diasztereomer kiindulási anyagokat alkal­maz jnk, ekkor a megfelelő enantiosztereo­­mer, illetve diasztereomer végterméket kap­juk. A gyakorlatban a gyógyszerészeti al­kalmazás céljára a tiszta izomerek vagy izo­­merelegyek jönnek számításba. Az (I) általános képlet valamennyi lehet­séges enantiomert és diasztereomert magába foglalja. Az eljárás reakciókörülményeitől és a ki­indulási anyagoktól függően az (I) általá­nos képletű végtermékeket szabad alakban vagy sóik alakjában kapjuk. A végtermékek sói önmagukban ismert módon — például lú­gos anyaggal vagy ioncserélővel — ismét bázi­sokká alakíthatók. Utóbbiakból pedig szerves vagy szervetlen savakkal — különösen olya­nokkal, amelyek gyógyszerészetileg alkalmaz­ható sók képzésére megfelelőek — sók állít­hatók elő. Ilyen savakra példaképpen a követ­kezőket említjük meg: hidrogén-halogenidek, a kénsav, foszforsavak, a salétromsav, a perklórsav, az alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos sor szerves mono-, di­­vagy trikarbonsavai, valamint szulfonsavak. Az említettekre példaképpen az alábbiakat említjük meg: a hangyasav, ecetsav, propion­­sav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, alma­sav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, ma­­leinsav, fumársav, hidroxi-maleinsav vagy piroszőlősav; a fenil-ecetsav, benzoesav, p-ami­­no benzoesav, antranilsav, p-hidroxi-ben­­zoesav, szalicilsav vagy p-amino-szalicilsav; az embonsav, metánszulfonsav, etánszulíon­­sav, hidroxi-etánszulfonsav, etilénszulfonsav; halogén-benzolszulfonsavak, toluolszulfon­­savak, naftalinszulfonsav vagy szulfenilsav vagy 8-klór-teofillin. Az (I) általános képletű vegyületeket a tafálmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű vegyü­­letben, a képletben R,, R2 és Alk jelentése a fen­ti, W jelentése oxigénatom vagy hidroxicso­­port és hidrogénatom, mimellett a szekun­der nitrogénatom és/vagy a fenolos hidroxil­csoport adott esetben védett, és adott esetben a szekunder nitrogénatom és az Alk, vagy 2 194804 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom