194789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réteges biztonsági üveg előállítására
7 194 789 8 A réteges üveg előállítása céljából ennek elemeit nyomás alkalmazásával egyesítjük például úgy, hogy melegítés közben kalanderező hengerek között viszszük át olyan módon, hogy az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező réteg mindig az üveglemez és a belső védelmet biztosító réteg között legyen. Az egyes elemek közötti kötés tökéletesíthető úgy, hogy a réteges üveget - például egy órán át körülbelül 100-140 °C hőmérsékleten, körülbelül 3-15 bar nyomáson - autoklávozásnak vagy gőzölésnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákban részletesen ismertetjük. I. példa Folyamatos módon vezetett üveghordozóra, amelyet például a 2 383 000 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett elválasztó szerrel, azaz egy módosított, etilén-oxid-addíciós termékkel vontunk be - az alábbi komponenseket öntjük, a következő arányokban:- 1000 g körülbelül 450 molekulasúlyú poliétert, amelyet 1,2-propilén-oxidnak 2,2-bisz(hidroxi-metil)- 1-butanollal való kondenzációja útján állítottunk elő, szabad hidroxilcsoport-tartalma körülbelül 10,5-12 %, 1 m% stabilizálószert, 0,05 m% katalizátort, azaz dibutil-ón-dilaurátot és 0,1 m°/o bevonószert tartalmaz;- 1020 g 1,6-hexán-diizocianát-biuretet, amelynek szabad izocianátcsoport-tartalma körülbelül 23,2%. A 2347170 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett öntőfejet alkalmazzuk. Olyan egységes réteget alakítunk ki, amely hő hatására végzett polimerizáció - például 15 percen át 120 °C hőmérsékleten való hevítés - után körülbelül 0,19 mm vastagságú, és önmagában hegedő. Az energiaelnyelő tulajdonságokkal rendelkező réteg előállítása céljából előbb elkészítjük a poliol-komponenst egy 1000 molekulasúlyú poli(tetrametilén-glikol) (például a kereskedelmi forgalomban Polymeg 1000 néven beszerezhető, Quaker Oats cég által gyártott termék) és 1,4-butándiol elegyítésével, aminek során a két komponens arányát úgy választjuk, hogy a poli(tetrametilén-glikol) 0,37 egyenérték, az 1,4-butándiol pedig 0,63 egyenérték hidroxilcsoportot képvisel. A poliol-komponenshez az izocianát-komponenssel együttes összes súlyra számítva 0,5 tömeg% stabilizálószert 0,05 m% bevonószert és 0,02 m % katalizátort, azaz dibutil-ón-dilaurátot adunk. Az alkalmazott izocianát-komponens 3-(izocianatometil)-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát, amely hordozza a parciális hidrolízisből eredő karbamidcsoportokat, és izocianátcsoport-tartalma körülbelül 31,5 m%. A komponenseket olyan mennyiségekben alkalmazzuk, hogy az NCO/OH viszony 1 legyen. A komponensek csökkentett nyomás segítségével végzett gázmentesítése után a 40 °C hőmérsékletre melegített keveréket a 2 347 170 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett öntőfej segítségével egy előzőleg kialakított, önmagában hegedő poliuretán-rétegre öntjük. így egy körülbelül 0,53 mm vastagságú réteget képezünk, amelyet 25 percen át körülbelül 120 °C hőmérsékleten hevítve polimerizáló ciklusnak vetünk alá. E két rétegből álló lemezt az üveghordozóról leveszszük. E lemez könnyen kezelhető, tárolható vagy közvetlenül felhasználható a találmány szerinti réteges üvegek előállítására. Az üveg előállítása céljából a fenti módon készített, két rétegből álló lemezt egy 2,6 mm vastagságú üveglemezzel egyesítjük. Adott esetben az üveget keményíthetjük vagy áztathatjuk. Az egyesítést végezhetjük két lépcsőben úgy, hogy az első lépésben egy előzetes egyesítést végzünk azáltal, hogy az üveg alkotórészeit két kalanderező henger között vezetjük át. E célra például a 0 015 209 számú európai szabadalmi leírásban isin ertetett eszközt használhatjuk. Az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező réteget az üveg belső oldalán alkalmazzuk. Második lépésben az így kapott, réteges te rméket autoklávba helyezzük, és körülbelül egy órán át körülbelül 10 bar nyomáson, körülbelül 135 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezt az autoklávozási ciklust adott esetben nyomás nélküli gőzöléssel helyettesíthetjük. Az így előállított üveg kitűnő optikai minőségű, és te Ijesen átlátszó. Az üveglemez és az energiaelnyelő tulajdonságokkal rendelkező réteg közötti tapadást az alábbiakban leírt koptatási próbával mérjük. A kétrétegű lemezből 5 cm széles csíkot vágunk le, és a csíknak a szélét leválasztjuk, majd az üvegfelületre merőlegesen húzóerőt fejtünk ki úgy, hogy a húzás sebessége percenként 5 cm. E műveletet 20 °C hőmérsékleten végezzük. Megállapítjuk azt az átlagos húzóerőt, amely ahhoz szükséges, hogy a csík rétegeit elválassza. E mérés eredményeként 10 daN/5 cm értékű h ízóerőt kapunk. A különböző hőmérsékleteken ütközéssel szemben mutatott elle nállás vizsgálatát a fenti ak szerint előállított üvegen a példa szerint végezzük. Az ütközési ellenállás egyik vizsgálatát egy 2,260 kg súlyú acélgolyóval végezzük (’nagy golyóval végzett vizsgálat), amelyet a réteges üvegnek merev keretben tartott mintája középső részére, a minta oldalától 30,5 cm távolságra ejtünk. Megközelítően meghatározzuk azt a magasságot, amelyből egy leejtett golyónak az adott hőmérsékleten a mintáknak 90 %-a ellenáll, azaz a golyó az üvegen nem hatol át. A fenti példa szerint előállított, réteges üveg esetéfa m az így kapott érték 8 méter. Az ütközési ellenállás másik vizsgálatát egy 0,227 kg súlyú 38 mm átmérőjű acélgolyóval végezzük. Vizsgáig tot végzünk először -20 °C, majd + 40°C hőmérsékleten. Az így kapott értékek: 11, illetve 13 méter. Figyelembe véve az érvényben lévő R 43 európai szabványt, a kívánt értékek: nagy golyó alkalmazása esetén legalább 4 méter, kis golyó alkalmazása esetén -!0°C-on legalább 8,5 méter és +40°C-on legalább 9 méter. Másrészt a belső védőréteg kielégítő felületi tulajdonságokat mutat ahhoz, hogy felhasználható leg/en egy réteges üvegben, különösen azért, mert karcolással szemben való ellenállása - a 413 típusú Erichson-eszközzel mérve - 20 g-nál nagyobb; kopással szemben mutatott ellenállása pedig az R 43 európai szabvány szerint (a homályosodással előidézett eltérés) 4%-nál kevesebb. A példa szerint előállított üveg minden olyan jellemz 3 tulajdonsággal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik gépjárművek szélvédőüvegeként való felhasználj sra. Összehasonlító példa Az 1. példában leírt eljárás szerint, azonos arányokban vett, azonos kiinduló komponensekkel állítjuk elő az energiaelnyelő tulajdonságokkal rendelkező réteg at, azzal a különbséggel, hogy e réteget nem reaktív 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
