194721. lajstromszámú szabadalom • Eljárás streptomyces eredetű metabolitot tartalmazó takarmányadalék előállítására
Streptomyces ambofaciens nevű sugárgomba tenyészetből. A Spiramycin makrolid típusú antibiotikum és három hasonló molekula kombinációja. (Pinnert-Sindico et al.: A New Antibiotic-Spiramycin. Antibiotics Ann. 1954/1955. 1724). A Spiramycin elsősorban Gram pozitív csírákkal (Staphylococcus, Streptococcus) szemben aktív, a Gram negatív csírákra jóformán hatástalan. A baromfifélék légzőszervi megbetegedései esetén 400 mg/kg adagban terápiás célra is alkalmazzák. (Horváth B.: Antibiotikumok a takarmányozásban. Phylaxia. Állategészségügyi és Takarmányozási Közlemények. 1982/4. 201-208. p.) Hátránya, hogy gyorsan rezisztencia alakul ki vele szemben és gyakori a keresztrezisztencia előfordulása is. Orális alkalmazás esetén a Spiramycin felszívódik a vékonybélből. A Spiramycin tehát több szempontból sem felel meg a Swann-bizottság ajánlásainak. (Gale, E. F. et al: The Molecular Basis of Antibiotic Action. Wiley, London, 1972.). Ezért és viszonylag kisebb nutritiv hatása miatt háttérbe szorult a Flavomycin, a Bacitracin és a Virginiamycin mögött. Magyarországon jelenleg kísérleti felhasználás alatt áll. A Virginiamycint termelő sugárgombát, a Streptomyces virgíniae-t, 1954-ben izolálta Belgium különböző helyeiről származó talajmintákból De Somer és Van Dijck. A Virginiamycin az ún. M-faktor (makróciklikus polipeptid) és az ún. S-faktor (ciklikus polipeptid) szinergizáló keverékéből áll. Hatásspektruma főként a Gram pozitív baktériumokra (Staphylococcus, Streptococcus) terjed ki. A Gram negatívokra szinte hatástalan. Bakteriosztatikus hatását a riboszómális fehérjeszintézis gátlásával fejti ki. Kb. 10-15 éves alkalmazása során rezisztenciát nem mutattak ki vele szemben, a bélcsatomából nem szívódik fel, a talajba jutva gyorsan lebomlik. A takarmányozásban nem a beszárított fermentlevet használják fel, hanem a precipitált tiszta anyagot. Gyakorlati körülmények között, mind a sertés-, mind a baromfitakarmányokban 10-30 mg hatóanyag/takarmány kg alkalmazható gazdaságosan. Magyarországon jelenleg kísérleti célra engedélyezett. (Horváth, B.: Antibiotikumok a takarmányozásban. Phylaxia. Állategészségügyi és Takarmányozási Közlemények 1982./4. 201-208. p.) Hasonló kutatási célzattal a Tylosint Hamill et al. 1959-ben fedezték fel a Streptomyces fradiae tenyészetében. Fermentációs úton történő előállításának körülményeit 1961-ben írták le először. A Tylosin makrolid antibiotikus, laktongyűrűje 18 szénatomos. Elsősorban a Gram pozitív baktériumok ellen hat, de érzékenyek iránta az intenzív állattenyésztést folytató üzemekben nagy járványtani veszélyt jelentő mikoplazmák, vibriók, pasztörellák, spirohéták, treponémák. Magyarországon a tylosintartalmú gyógytápok elsősorban légzőszervi és dizentériás megbetegedések megelőzésére és gyógyítására csak orvosi kiírásra és ellenőrzéssel használhatók. A makrolid antibiotikumokkal szemben könnyen kialakuló rezisztencia és keresztrezisztencia, a bélcsatomából való felszívódása teszi indokolttá felhasználásának orvosi ellenőrzéshez való kötését. (Állatgyógyászati és takarmányozási készítmények. Kőbányai Gyógyszerárugyár. Kutatásszervezési és Gyártmányfejlesztési Főosztály Kiadványa, 1982.) Ugyancsak takarmányozási célra felhasználható antibiotikum-készítmény előállítására vonatkozik a 4,127.446 számú USA-szabadalom szerinti eljárás, 3 azonban a benne szereplő törzs nem azonos a találmányban szereplő Streptomyces lavendulae törzzsel, sem a törzs fertását célzó glükoz-aszparagin-aglükonnal. Ugyanis a találmány szerinti eljárásban a Streptomyces lavendulae E/240 törzs zablisztfőzetagaron tartható fenn. A találmány szerinti eljárás azonban a felismerésen alapul, hogy a Streptomyces lavendulae E/240 sugárgomba olyan metabolitet termel, amellyel a tömeges állattartásnál fellépő súlyos coli eredetű gyomor- és bélgyulladások megelőzhetők, illetve gyógyíthatók, amellett előnyös nutritiv hatással rendelkezik, gazdaságosan nagyüzemileg előállítható, könnyen applikálható. A törzs jellemzőit az International Bulletin of Bacteriological Nomenclature and Taxonomy alapján a következőkben foglaljuk össze: a) Morfológiai tulajdonságok: (lásd 1-4 ábrák) 1. Egyenes, hosszú spórahordozó légmicélium kissé ellipszoid spórákkal. 2. Egy spóraláncban több, mint 10 spóra található. 3. A spórák átlagos mérete: 0,6x1,0 - 0,8x1,8 // 4. A spórákon ostorok nem találhatók. 5. Légmicéliumot képez. 6. Gömb alakú spórangiumot nem képez. 7. Légmicéliumon konidiumokat és konidiumtartókat képez. 8. A micélium nem fragmentálódik. 9. A spórák felülete elektronmikroszkóppal vizsgálva sima. 10. Sklerociumot nem képez. b) Szín: A vizsgálathoz használt táptalaj: Lindenbein-féle szintetikus glicerinagar. Inkubáció: petri csészében 28°C-on 14 napon keresztül. A vegetatív micélium világos-sárgásbarna, fehér légmicéliumot képez. Az érett (spórás) légmicélium színe barnáslila. A táptalajba sárgásbarna pigmentet ad le. c) Fiziológiai jellemző: 1. Pepton-vas-agaron és Gauze-féle szerves táptalajon melanint képez. 2. Szénforrásként hasznosítja a glükózt, fruktózt, arabinózt, xilózt, inozitot. Nem hasznosítja a mannitot és a szaharózt. d) 50°C-nál nem képes növekedni. e) Mikroaerofil módon nem növekszik. Figyelembe véve a fenti tulajdonságokat az E/ 240 jelzésű törzset a Streptomyces lavendulae fajcsoportba soroltuk Hütter rendszere szerint. f) Gram pozitív és Gram negatív mikroszervezetekre ható antibiotikumot termel. Antibiotikus aktivitás keresztcsíkos teszteléssel a következőnek mutatkozott (lásd 1. sz. táblázat). A Streptomyces lavendulae E/240 törzs antibiotikus aktivitása (1. sz. táblázat). 4 Tesztorganizmusok gátlás mm-ben Staphylococcus aureus PCI 209 P 15,0 Eschericha coli B ATCC 9723 20,0 Bacillus subtilis ATCC 6633 25,0 Bacillus radiobacter ATCC 6466 5,0 Sarcina lutea ATCC 9341 31,0 Serratia marsectens NRRL-B 486 6,0 194 721 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
