194670. lajstromszámú szabadalom • Előtét áramkör nagynyomású kisülő lámpa működtetéséhez

5 194 670 6 ami biztosítja, hogy az 1 kisülőcsőben az ionizáció fennmaradjon. Ez előnyösen korlátozza az újragyúj­­tási feszültséget. Annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolóként működő 10 triac biztosan vezető állapotba kerüljön a lámpa újragyújtását követően, a 101 vezérlő elektró­da és a második kimeneti F csatlakozás közé egy további kondenzátor iktatható be. A 12 és 13 Zener-diódákat tartalmazó áramkör hivatott azt biztosítani, hogy az 5 és 6 ág közötti feszültségosztás állandó értékű feszültségről történ­jen. A 3 előtét áramkörnek a fentiekben ismertetett működéséből kiderül, hogy az 57 kondenzátoron töl­tés marad vissza az IJa lámpaáram egyik polaritású fázisának végén. Ez a maradék töltés és az 57 konden­zátoron levő feszültség együttesen befolyásolja az 5 és 6 ágak közötti feszültségosztás mértékét, és ezzel a 8 diac letörési pillanatát oly módon, hogy az 57 kon­denzátor a névleges értékhez képesti nagyobb mara­dék töltés a 8 diac-ot későbbi pillanatban töri le, míg az 57 kondenzátoron kisebb visszamaradó töltés meg­gyorsítja a 8 diac letörési pillanatát. A lámpa Vla feszültség négyzetes középértékének állandó értéke mellett az 57 kondenzátor maradó töltése valamennyi polaritásfázis végén ugyanaz a névleges érték lesz. Ha azonban a lámpa Vla feszült­ség négyzetes középértéke növekszik vagy csökken, akkor ez azt eredményezi, hogy az 57 kondenzátor maradó töltése növekszik vagy csökken, és ennek következtében az az időtartam, ami alatt a 4 triac lezárt állapotban van, növekszik vagy csökken. Eb­ben az esetben a lámpa által disszipált teljesítmény csökken vagy növekszik, aminek következtében a gőzmozgást meghatározó hőmérséklet az 1 kisülőcsö­­vön belül csökken vagy növekszik, és ennek megfele­lően a lámpa íeszüliségc csökken vagy növekszik. További szemléltetés látható a 2a-2d. ábrákon, amely a fenti jelenségeket a tépfeszültség egy teljes periódusában ábrázolják, ahol a 2a. ábrán az iía lámpaáram látható,a 2b. ábráíT'T Vn tápfeszültség, valamint a C és D csatlakozások közötti VCD feszültség, a 2c. ábrán a Vn tápfeszültség, valamint a lámpa Vla feszültség lefolyása látható, és a 2d. ábrán az 57 kondenzátoron megjelenő V5, fe­szültség lefolyása látható. A 2. ábrán a tu időtartam, ami alatt a félvezetős kapcsolót alkotó 4 triac lezárt állapotban van. A lám­pa Vla feszültségének a változása esetén a Vh újragyúj­­tási feszültség lefolyása látható. A 17 ellenálláson átfolyó fenntartó áram azt eredményezi, hogy a lám­pa V la feszültség 0-tól eltérő a tu időtartam alatt, és kismértékben növekszik. A 17 ellenállás viszonylag kis értéke esetén a fenntartó áram viszonylag nagy lehet, és így a lámpa Vla feszültség a tu időtartam alatt viszonylag nagy mértékben növekszik. Egy gyakorlatban megvalósított kapcsolási elren­dezésnél a 3 előtét áramkört 220 V-os, 50 Hz-es válta­kozó feszültségű hálózatra kapcsoltuk, és amelynek segítségével egy nagynyomású nátrium kisülő lámpát működtettünk, amely 400 W teljesítményt disszipált. A lámpa töltése 25 mg amalgámot tartalmazott, amelyből 21 tömeg% nátrium és 79 tömeg% higany volt, továbbá xenont tartalmazott, amelynek a r ) o­­mása 300 K hőmérsékleten 45 kPa volt. A kapcso. isi elrendezés áramköri elemeinek értéke az alábbiak : : :e­­rinti volt: 5 10 15 20 25 9 ellenállás 11 ellenállás 16 ellenállás 17 ellenállás 27 ellenállás 55 ellenállás 56 ellenállás 61 ellenállás 57 kondenzátor 62 kondenzátor 53, 54 diódák 51, 52, 58, 59 diódák 12, 13 Zener-diódák 4 triac 10 triac 8 diac 47 kOhm 15 kOhm 1 kOhm 4,7 kOhm 2,2 kOhm 22 kOhm 470 kOhm 100 kOhm o,22 pF 47 nF Philips BYV 9 : E típus WL 10 Gener i Instruments Zener-feszültség 200 V, Philips BZT 03 Philips BT 138 Philips BT 136 letörési feszültség 32 V, Philips BR 100. 30 35 40 45 50 55 60 65 A fenti 3 előtét áramkör egy Philips típusú SON 400 W stabilizáló ballaszton keresztül csatlakozott a tápfeszültség forrásra. A 3. ábra diagramján a vízszintes tengelyre a lámpa V,„ feszültség négyzetes középértéke van felvive V- okban, míg a lámpa Wla átlagos teljesítménye a füg­gőleges tengelyre van felmérve W-okban. A fentiek­ben ismertetett, gyakorlatban is megvalósított előtét áramkörrel működtetett lámpa 20 munkapontja van a diagramon feltüntetve 220 V, 50 Hz-es állandó fe­szültségű feszültségforrással működtetve, miközben a lámpa Vla feszültség állandó 120 V értékű volt. A 4 triac ekkor lezárt állapotban van a tápfeszültség for­rás valamennyi félperiódusának 0,86 ms időtartamá­ra. Ugyanennek a lámpának a 21 munkapontja azt az esetet mutatja, amikor a tápfeszültség 242 V értékre növekedett, de amely esetben a korábban ismert, tech­nika állásához tartozó előtét áramkör volt alkalmaz­va. Az első félvezető kapcsoló vezérlésére szolgáló feszültségosztó áramkört ekkor két, egymással ellen­tétes polaritással sorbakapcsolt Zener-dióda söntölte. Ugyanezt a lámpát a találmány szerinti, fentiekben ismertetett előtét áramkörrel működtetve, 242 V-os tápfeszültség értéknél a 22 munkapontban működött a lámpa. Az az időtartam, amely alatt a 4 triac minden félperiódusban lezárt állapotban volt, ebben az eset­ben 1,12 ms volt. A 23 és 24 munkapontok azt az esetet tüntetik fel, amikor ugyanez a lámpa a technika állásához tartozó, illetve a találmány szerinti előtét áramkörrel működött, amikor a tápfeszültség 220 V, 50 Hz volt, és a lámpa Vla feszültsége növekedett. A lámpa V u feszültség növekedése azáltal jött létre, hogy a lámpa által kibocsátott hősugárzást reflektál­tuk a kisülőcsöre. Ez az eset a korábban ismert, tech­nika állásához tartozó előtét áramkör alkalmazása esetén azt eredményezte, hogy a lámpa Vla feszültsége 130 V-ra növekedett, és a lámpa átlagos teljesítménye 350 W-ra nőtt. A találmány szerinti, fentiekben ismer­tetett előtét áramkör kiviteli alakjának alkalmazása 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom