194664. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés több párhuzamosan működtetett teljesítmény erősítő azonos erősítésre történő beállítására

1 194 664 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés több pár­huzamosan működtetett teljesítmény erősítő azonos erősítésre történő beállítására félvezetős nagyteljesít­ményű szélessávú adóberendezésekben. A kapcsolási elrendezéssel a teljesítmény erősítőkbe épített aktív elemek gyártási szórásából adódó szá­mottevő erősítés különbség jelentősen csökkenthető. Ennek előnye, hogy megszüntethető a párhuzamosan járatott teljesítmény erősítő tranzisztorok túlterhelé­séből eredő meghibásodás. Egy ismert teljesítmény erősítő berendezés megépí­tése és bemérése után látható, hogy az adott kapcsolá­si elrendezéssel és teljesen azonos értékű alkatrészek­kel annak erősítői különböző erősítést mutatnak. Mi­vel az erősítők passzív szétosztó és összegező hálóza­tok között működnek, a bemenetekre szétosztott azo­nos nagyságú teljesítmények a kimeneti összegzőre különböző teljesítmény szinten kerülnek. Ez a teljesít­mény különbség a következő problémákat okozza: Mivel a szétosztó hálózat állandó bemenő jelet szol­gáltat, a nagyobb erősítésű fokozat túlvezérlés követ­keztében tönkremehet. A fokozatok kimenő teljesítménye közötti különb­ség az összegző hálózat bemenetéit aszimmetrikusan terheli, ami úgy jelentkezik, hogy az összegző áram­kör a különbségi jelre nézve szétosztóként viselkedik. A különbségi teljesítmény fele az összegző ballaszt ellenállásán hővé alakul, a másik fele pedig reflexió formájában a tranzisztorokat veszi igénybe. A különbségi teljesítmény a nagyobb erősítésű fo­kozatban többlet teljesítmény felvételt jelent, ami az egység hatásfokát csökkenti. Nő a hűtőborda hőterhelése, ami a maximális kör­nyezeti hőmérséklet szempontjából előnytelen. A hiba hatását egy példán vizsgálva a teljesítmény viszonyok és a veszteségek alakulása a következő: a vizsgált fokozat két erősítő, egy szétosztó közé fogva (1. ábra). A bemenetre kapcsolt 20 W-os RF teljesít­mény az 1 szétosztó kimenetén - a 1 szétosztó csillapí­tását is figyelembe véve - 2 * 9.33 W nagyságú jelként jelenik meg. Ez a jel kapcsolódik a Gp, és Gp2 teljesít­mény erősítéssel rendelkező 2 és 3 erősítők bemeneté­re. A 2 és 3 erősítők kimenetén megjelenő RF teljesít­mény, ha Gol = 8 dB, akkor Pkii = Pb. num = 58,88 W ha Gp2 = 8,5 dB, akkor Pki2 = Pb. num log = 66,06 W A két kimenő jel teljesítménye közötti különbség: P = Pki2-Pkii = 66,06-58,88 = 7,18 W így ez veszteségként jelentkezik. A 0,5dB-es erősítés különbség már több mint 7 W teljesítmény különbséget jelent a 2 és 3 erősítők kimenetén. Ha az erősítés különbség 1 dB, akkor a teljesitmény különbség már 15,25 W. A 7 W teljesít­mény különbség egy része a 4 összegző ballaszt ellen­állásán disszipálódik. Célunk a fent vázolt probléma megoldása, azaz az egyes erősítők azonos erősítésére való beállítása. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a legkisebb erősítésű erősítő a referencia, az összes töb­bit - a párhuzamosan köthető fokozatok száma nincs korlátozva - ehhez kell beállítani. A kitűzött célunkat azáltal érjük el, hogy egy a B osztályú üzemmódot beállító söntellenállás egyik vége egyenáramúlag tranzisztor bázisára, a másik vé­ge a földre van kapcsolva, és a söntellenállással egy nagyfrekvenciás fojtótekercs van sorba kapcsolva úgy, hogy a fojtótekercs egyik vége a söntellenállás nem Földelt végéhez kapcsolódik. A továbbiakban a találmányt ábrák alapján ismer­tetjük, ahol az 1. ábra a korábban már ismertetett technika állását, illetőleg a találmány tárgyát ismertető tömbvázlatot szemléltetik, a 2. ábra a találmány egy megvalósítási módját mu­tatja. Az 1. ábra felépítése a technikai szint ismertetésénél került bemutatásra. A 2. ábrán a teljesitmény erősítő berendezés egy erősítőjének felépítése látható, amelynek középpont­jában egy T, tranzisztor áll. A T, tranzisztor emittere földre, kollektora 7 kimenő illesztő hálózatra, bázisa pedig 5 bemenő illesztő hálózat és Ft, fojtótekercs közös pontjához kapcsolódik. Az Ft, fojtótekercs má­sik pontjához 6 munkapont stabilizátor, C, konden­zátor és R, ellenállás csatlakozik. A C, kondenzátor és az R, ellenállás másik pontja földre van kötve. Az 5 bemenő illesztő hálózat másik pontja az erősítő bemenetét, a 7 kimenő illesztő hálózat másik pontja pedig az erősítő kimenetét alkotja. Adott esetben az Ft, fojtótekerccsel párhuzamosan gerjedést gátló R3 ellenállás is be van kötve. Az áramkör működése a következő: egy megvalósított elrendezés kapcsán. Az erősítő T, tranzisztorának munkapontját a 6 munka­pont stabilizátor állítja be úgy, hogy a bázisára Ub = 0,5-0,7 V egyenfeszültséget ad a nagyfrekven­ciás Ft, fojtótekercsen keresztül. A meghajtó jel az 5 bemenő illesztő hálózaton keresztül jut a T, tranzisz­tor bázisára. A C, kondenzátor nagyfrekvenciás hide­­gítést végez. Az R2 ellenállás a nagyfrekvenciás Ft, fojtótekercs jóságát rontja és megszünteti az alacsony frekvenciás gerjedést. Értéke n x 100 Ohm. A T, tran­zisztor erősítése az R, söntellenállás értékének változ­tatásával állítható úgy, hogy az R, söntellenállás érté­két növelve nő, csökkentve pedig csökken az erősítés. Az erősítő a 7 kimenő illesztő hálózaton keresztül kapcsolódik a 4 összegzőhöz. Az áltálunk használt erősítő fokozatok AB osztályban működnek. Figye­lembe kell venni, hogy R, söntellenállás értéke növelé­sének határt szab az, hogy egy bizonyos bázis előfe­­szültség elérése után a fokozat A osztályba kerül, ahol az erősítés szórás kisebb. Az R, söntellenállás értékének csökkentésével az erősítés csökkenése nagyobb mértékben befolyásolha­tó. Ezért szükséges a legkisebb erősítésű egységet refe­renciának venni, a többi erősítő munkapontját pedig B osztály felé eltolni. A találmány műszaki előnyei: Az azonosra állított erősítések következtében meg­szűnik a veszélye a nagyobb erősítésű fokozatok túl-5 10 15 2) 2!> 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom