194652. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú, televíziós vevőantenna

A találmány tárgya szélessávú televíziós vevőan­tenna, előnyösen a VHF III és az UHF sáv együttes vételére, amely tartógerincet, a tartógerincre erősített logaritmikus periodikus dipólusokat és levezető ká­belt tartalmaz, a logaritmikus periodikus dipólusok hosszirányú mérete a venni kívánt sávok hullám­hosszához igazodik. A televíziós technika fejlődése során általánossá vált, hogy adott területeken a televíziós adók műsora­it mind a VHF, mind az UHF sávban sugározzák. így általában az első műsor a VHF sávban, a második műsor az UHF sávban kerül továbbításra. Fenti kö­rülmény olyan antennarendszerek létrehozását tette szükségessé, amelyek egyaránt alkalmasak mindkét sávban kisugárzott jelek vételére. A legelterjedtebb megoldás szerint mindkét sávban külön antennát és közösítő szűrő-szimmetrizáló tago­kat alkalmaznak. A megoldás hátránya, hogy külön antennákat és ezáltal nagyobb mechanikai szilárdsá­gú tartóelemet igényel, emellett a szükséges közösítő szűrő többletköltséget és hibaforrást okoz. Ismerlek többsávos, helyi vételt szolgáló antenna­kombinációk. Ilyet mutat az US 4,407.000 lajstrom­­számú szabadalmi leírás, amely szobaantenna függő­leges polarizációjú ferritantenna az egyik sávra, és e körül forgatható vízszintes dipól a másik sávra. A vé­teli frekvenciára az antenna kondenzátor segítségével hangolható. A jelet kicsatoló hurok szolgáltatja. Az antenna csak korlátozott frekvenciasávokon és pola­rizáció mellett alkalmazható, emellett érzékenysége is kicsi. Az US 4,075.634 lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti hordozható, többsávos antenna a VHF és UHF sávokra méretezett, mechanikailag egybefog­lalt, de elektromosan különálló keretantenna, amely­nek hátránya a kis érzékenység és a különálló elektro­mos csatlakozás, így csak kisegítő antennaként az adó közvetlen közelében alkalmazható. Fejlettebb megoldások azok a kombinált antennák, amelyek mind a VHF, mind az UHF sávok vételére érzékenyebb elemkombinációkat tartalmaznak, így elsősorban tetőantennaként alkalmazhatóak. A DE 3,218.867 számú közzétételi irat által ismertetett an­tennakombináció két, egymás fölött külön-külön szi­getelőházban elhelyezett, vezetőlemezen kiképzett VHF és UHF sávú logaritmikus periodikus antennát tartalmaz, az antennák közösítő szűrőkkel vagy erősí­tővel csatlakoznak a levezető kábelhez. A DE 2,410.498 számú közzétételi irat szerinti • kombinált televíziós antenna két, VHF és UHF sávra méretezett logaritmikus periodikus antennát tartal­maz, amelynél az UHF sávú antenna egy szigetelő­házban elhelyezett dipólelemből van, a VHF sávú dipól pedig a szigetelőházon kívül van a tartószerke­zethez erősítve, a két antenna közösítő szűrőn keresz­tül van a levezető kábelhez csatlakoztatva. A DE 2.416.691 számú közzétételi irat olyan kom­binált antennát mutat, amelynél az egyik antenna egy logaritmikus periodikus dipólantenna, a másik egy falantenna, a falantenna a dipólantenna hosszabbik elemeket tartalmazó végéhez van csatlakoztatva. Az antenna olyan frekvenciasávókon alkalmazható, amelyeknél a két antenna egymás hatását erősíti. Az US 3,931.626 lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti kombinált antenna VHF része két tartókarra 1 1 fölszerelt aktív elemeket és parazita tagokat tartal­maz, amelyek közül az aktív elemek hangolhatóak. A tartó karokon vannak az UHF sáv Z alakú elemei elhelyezve. A két tartókar levezető kábel csatlakozási végéhez Franklin-típusú, hurkolt direktorokat tartal­mazó kiegészítő előtét van erősjtve. Az ismertetett megoldások a logaritmikus periodi­kus dipólantennák azon tulajdonságán alapulnak, hogy gyakorlatilag tetszőleges széles sávra méretezhe­­tőek. Bár valamennyi antenna alkalmas többsávos televíziós vétel biztosítására, de mechanikai fölépí­tésük bonyolult, ez gyártásukat és így alkalmazható­ságukat költségessé teszi. További hátrányos tulaj­donságuk, hogy egyrészt csak adott frekvenciasá­­vokön alkalmazhatók, másrészt adott esetben utóla­gos hangolást igényelnek, az antenna egységekjeiének egyesítésére pedig közös!tő szűrő szükséges. A találmány célja olyan szélessávú televíziós vevő­antenna létrehozása, amely alkalmazásával egyszerű fölépítés mellett a televíziós adók ellátott területein minden további intézkedés nélkül lehetővé válik mind a VHF III, mind az UHF sávban kisugárzott adások vétele. A találmányi gondolat alapja az a fölismerés, hogy ha a szélessávú vételre alkalmas logaritmikus periodi­kus dipólantenna tartógerincét két, egymás fölött pár­huzamosan elhelyezett tartógerincből alakítjuk ki, az egyes tartógerincekre az egymással elektromosan ösz­­szekötendő féldipólusokokat váltakozva a tartógerin­cek ellentétes oldalain erősítjük föl, akkor olyan an­tennához jutunk, amely egyszerű mechanikai fölépí­tés mellett szélessávú televíziós vételt tesz lehetővé. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti szélessávú televíziós vevőantenna, előnyösen a VHF III és az UHF sáv vételére — amely tartógerincet, a tartógerincre erősített logaritmikus periodikus dipó­lusokat és levezető kábelt tartalmaz -, oly módon van kialakítva, hogy a tartógerincnek egymással elő­nyösen párhuzamosan elhelyezett felső antennagerin­ce és alsó antennagerince van, a gerjesztett dipóluso­kat a felső antennagerinchez csatlakozó fél dipólusok és az alsó antennagerinchez csatlakozó fél dipólusok alkotják, az azonos dipólusokat alkotó fél dipólusok hossztengelyeik mentén egy síkban, váltakozva a felső antennagerincrç és az alsó antennagerincre vannak fölszerelve, Jnindkét antennagerincen az egymást kö­vető fél dipólusok váltakozva, a tartógerincek ellenté­tes oldalain vannak elhelyezve, a levezető kábel erei pedig az antennagerincek legrövidebb fél dipólüsok­­kal rendelkező végeihez csatlakoznak. A találmány szerinti antenna további ismérve lehet, hogy az antennagerincek egymástól mért távolsága elhanyagolhatóan csekély, célszerűen a legrövidebb dipólus hosszméretének legföljebb egyötöde. A levezető kábel az alsó antennagerinc belsőjében van a csatlakozási pontokhoz vezetve. Az antennagerincek üreges fémszelvénybői, előnyö­sen alumíniumprofilból vannak, amelyekbe a körke­resztmetszetű féldipólusok zömítéssel vannak rögzít­ve. Az antennagerincek szigetelő véglezáró- és tartó idomokkal vannak párhuzamosan egymáshoz erősít­ve. Mind a szigetelő véglezáró idom, mind a szigetelő 2 94 652 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom