194635. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés stabilizált tápfeszültség előállítására

1 194 635 2 A találmány eljárás és kapcsolási elrendezés sta­bilizált tápfeszültség előállítására, különösen háló­zatvédelmek táplálásához. A villamosgépek és hálózatok rövidzárlatvédel­mére a legegyszerűbb megoldást a túláramvédel­­mek adják. Ma két jól elválasztható fajtát alkal­maznak az iparban: az elektromechanikus és az elektronikus túláramreléket. Az elektromechani­kus túláramrelék nagy hátránya, hogy igen finom szerkezeti felépítésük miatt érzékenyek külső me­chanikai behatásokra, így pl. rázkódásra, poroso­dásra és nedvességre. Ezen hibák kiküszöbölésére hozták létre az elektronikus túláramreléket, ame­lyek hátránya viszont, hogy egyenáramú segéd­energiára van szükségük. Az egyenáramú segéd­­energiát vagy a hálózattól függetlenül egyenfeszült­­ségből DC/DC konverterrel, vagy valamilyen öntá­­pos megoldással (pl. telítődő áramváltós vagy zé­­nerdiódás vagy áteresztő tranzisztoros stabilizálás­sal) a hálózat áramváltóköréből nyerik. A gyakorlatban a DC/DC konverteres táplálás az elterjedtebb, mivel gyártása egyszerűbb, köny­­nyebben kézben tartható, hátránya viszont az öntá­­pos rendszerekkel szemben, hogy állandó fogyasz­tást jelent. Az öntápos túláramreléknél az áramvál­tóköri fogyasztás megnövekedése és a stabilizálás következtében keletkező hő jelenti a problémát. A találmány a fentieknél előnyösebb megoldást ad stabilizált tápfeszültség előállítására, különösen hálózatvédelmek táplálásához. A találmány tehát egyrészt eljárás stabilizált táp­­feszültség előállítására, amelynél áramváltóval vál­takozó áramú hálózat áramával arányos szekunder áramot hozunk létre, a szekunder áramot egyenirá­­nyítjuk és az egyenirányítóit áram által impedanci­án ejtett egyenirányított feszültséget stabilizáljuk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a stabilizá­láshoz az áramváltót az egyenirányított feszültség nagyságának megfelelően időszakosan rövidrezár­­juk. Előnyös, ha a stabilizáláshoz az egyenirányított feszültséget referenciafeszültséggel hasonlítjuk ösz­­sze, és ha az egyenirányított feszültség nagyobb a referenciafeszültségnél, az áramváltót rövidrezár­­juk. Az áramváltót a találmány szerint többféle mó­don zárhatjuk rövidre. Lehetséges olyan megoldás, hogy az áramváltónak az egyenirányítóhoz kapcso­lódó szekunder tekercsét zárjuk rövidre. Adott esetben célszerű lehet az olyan megoldás is, amikor az áramváltónak az egyenirányítóhoz kapcsolódó középmegcsapolású szekunder tekercsénél félperió­dusonként váltakozva mindenkor csak az egyik tekercsfelet zárjuk rövidre. Lehetséges továbbá olyan foganatosítási mód is, amelynél az áramváltón elhelyezett egy további szekunder tekercset zárunk rövidre. A találmány szerinti eljárás azt az előnyt biztosít­ja, hogy a tápfeszültség szabályozása során mini­mális a disszipáció, továbbá az áramváltó a termé­szetes rövidrezárt állapotába kerül, így telítődése csak nagyobb áramértéknél következik be. Ez túl­­áram érzékelésnél előnyös. A találmány másrészt kapcsolási elrendezés sta­bilizált tápfeszültség előállítására, különösen háló­zz tvédelmek táplálásához, amelynek áramváltója, ennek szekunder tekercsére csatlakozó egyenirá­nyítója és az egyenirányítóhoz kapcsolódó feszült­ség stabilizá tora van. A találmány szerint a feszült­ség stabilizátornak a tápfeszültséggel arányos fe­szültséget referenciafeszültséggel összehasonlító egysége és ennek kimenetére csatlakoztatott, az á amváltót diódákon keresztül rövidrezáró k ipcsolóeleme van. Egy igen előnyös kiviteli alakban a kapcsolóelem egyik kapcsolópontja az áramváltó szekunder te­kercsére kapcsolódó kétutas egyenirányító egyen­­íi ányított feszültségű egyik átlós pontjára, másik kapcsolópontja pedig egy-egy diódán keresztül az egyenirányító váltakozó feszültségű átlós pontjaira van csatlakoztatva. Ennél a kialakításnál lehetőség van arra, hogy a kapcsolóelem említett egyik kap­csolópontja a kétutas egyenirányító egyenirányított feszültségű említett egyik átlós pontjára soros ellen­álláson át csatlakozzék, eme soros ellenálláson így mindenkor a pillanatnyi áramértékkel arányos áram folyik át, s ezért eme soros ellenálláshoz a rajta eső feszültség határértékét érzékelő kompará­­tor csatlakoztatható, amely komparátor kimeneté­re túláramra megszólaló relé van kapcsolva. Ilyen módon ez a kialakítás egy öntápos megoldású túl­­á ramrelét ad. A találmány egy további előnyös kiviteli alakjá­­íál a kapcsolóelem egyik kapcsolópontja az áram­váltó szekunder tekercse középmegcsapolású kap­csához, másik kapcsolópontja pedig egy-egy dió­ján keresztül a szekunder tekercs kétutas egyenirá­nyítóhoz csatlakoztatott szélső kapcsaihoz van csatlakoztatva. Kialakítható a találmány szerinti kapcsolási el­rendezés olyan módon is, hogy az áramváltónak további szekunder tekercse is van, ehhez diódás további kétutas egyenirányító van csatlakoztatva, és a kapcsolóelem kapcsolópontjai a további két­utas egyenirányító egyenirányított feszültségű átlós pontjaihoz vannak csatlakoztatva. A találmányt a továbbiakban a rajzokon szem­léltetett előnyös kiviteli alakok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés elektronikus túláramreléként ‘ kialakított kiviteli alakjának kapcsolási vázlatát mutatja, a 2. és 3. ábra pedig a találmány szerinti kapcsolási elrendezés tápegységként kialakított egy-egy kivite­li alakjának kapcsolási vázlatát szemlélteti. Az 1. ábrán közbenső AV áramváltó P primer tekercsének kapcsaival csatlakozik a védendő ob­jektum rajzon nem ábrázolt áramváltójára. A P primer tekercs I áramával arányos áram ébred az AV áramváltó SÍ szekunder tekercsében, ezt egyenirányítja a Dl, D2, D3 és D4 diódákból álló kétutas El egyenirányító. A kétutas El egyen­irányító egyenirányított feszültségű egyik átlós pontja párhuzamos RÍ ellenálláson és D7 diódán keresztül az A tápfeszültségpontra, másik átlós pontja pedig B tápfeszültségpontra van csatlakoz­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom