194617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés átlátszó anyagból készült tárgyak káros mechanikai feszültségeinek optikai vizsgálatára

1 194 617 2 A találmány tárgya egyrészt méréstechnikai eljá­rás átlátszó anyagból készült tárgyak káros mecha­nikai feszültségeinek optikai módszerrel történő kimutatására, mérésére és térbeli feltérképezésére, másrészt olyan méréstechnikai berendezés, mely ezen eljárást képes önműködően és gyorsan végre­hajtani. Ismeretes, hogy különféle átlátszó tárgyak, mint pl. üvegből, plexiből, műanyagból stb. készült csö­vek, lemezek, palackok, lámpabúrák, injekciós am­pullák stb. előállítása során a technológia jellege folytán ezen termékek általában jelentős hőhatáso­kat szenvednek el. Ennek hátrányos következmé­nyeként azután maradandó belső mechanikai fe­szültségek léphetnek fel és ezért az így előállított tárgyak később elrepedhetnek vagy káros mérték­ben deformálódhatnak. Ezek a káros hatások főleg olyan termékeknél igen kritikusak, melyek későbbi használatuk során is ismételt rendszeres hőhatás­nak lesznek kitéve, mint pl. fénycsövek, lámpabu­rák, injekciós fecskendők stb. Fontos technológiai igény ezért a káros belső mechanikai feszültségek felderítése. Ennek egyik célja, hogy a káros feszültségű munkadarabok még a további feldolgozás előtt kiselejtezhetők legye­nek, megtakarítván ezzel a további feldolgozás költségeit. A káros feszültség kimutatásán túlme­nően további cél a feszültségek nagyságának és geometriai elrendeződésének megmérése is, ugyanis ezen információ alapján lehetséges általában a technológiai eljárás paramétereinek célszerűbb, ke­vesebb selejtet eredményező beállítása. A káros belső feszültségek optikai vizsgálatára szolgáló méréstechnikai módszerek és eszközök ál­talában az ún. feszültségoptikai kettőstörés jelensé­gé; hasznosítják. Ennek lényege, hogy mechanikai feszültség hatására az átlátszó szilárd anyagok ket­tős fénytörési tulajdonságúvá válnak, ami azt jelen­ti, hogy bennük a dielektromos állandó, a törésmu­tató és ezzel a fénysebesség is irányfüggővé válik. E jelenség leírásával, fizikai magyarázatával és méréstechnikai hasznosításával a szakirodalom részletesen foglalkozik (így pl.: F. A. Jenkins-H. E. White: „Fundamentals of Optics”, McGRAW­­HILL 1957; „Üvegipari Kézikönyv” Műszaki Kia­dó 1964; Vermes M.: „A poláros fény” Műszaki Kiadó 1067.). A jelenség lényege, hogy belső me­chanikai feszültség esetén a törésmutató irányfüg­gését jellemző gömb ellipszoiddá torzul és ezen ellipszoid főtengelyei egybeesnek a feszültségi fő­irányokkal, továbbá az ellipszoid gömbtől való el­térése, azaz a főtengelyek közötti különbség közel arányos lesz a mechanikai feszültség mértékével. Sík lemez esetén a feszültségi főtengelyek közül kettő gyakorlatilag a lemez felületével párhuzamos. Ha a lemezen síkban polarizált fényt bocsátunk keresztül, úgy az a lemezen belül két egymásra merőleges polarizációs síkú fényösszetevőre bomlik a feszültségi főirányoknak megfelelően. Mivel a két fénykomponens haladási sebessége eltérő, ezért az eredetileg azonos fázishelyzetben rezgő fénykom­ponensek között fáziskülönbség lép fel, így a lemez másik oldalán kilépő fény, mely az eltolt fázisú fénykomponensek rekombinációjából jön létre, a belépő fényhez képest eltérő polarizációs állapotú lesz. Általános esetben a kilépő fény elliptikusán polarizálttá válik. A polarizációs állapot megválto­zása azután megfelelő segédeszközökkel kimutat­ható. Az ismertetett jelenség hasznosítására többféle méréstechnikai módszer és eszköz ismeretes. Az egyik ilyen ismert módszer szerint a vizsgá­landó tárgyat, pl. üveglemezt lineárisan poláros fehér fénynyalábbal világítják át, majd a tárgyon áthaladt fényt a megvilágitó fény polarizációs síkjá­ra merőleges áteresztési irányú polárszűrőn, ún. analizátoron keresztül ernyőre vetítik, vagy esetleg közvetlenül szemmel detektálják. Az ernyőn színes csíkok, ún. izokromáták látha­tók, melyek jellemzőek a feszültségek síkbeli elosz­lására és annak mértékére. Egy-egy ilyen színes csík ott jelenik meg, ahol a belső feszültség következté­ben az illető színű fény hullámhosszán a tárgyon belüli két fentebb ismertetett fénykomponens kö­zötti fázistolás optikai úthosszban kifejezett mérté­ke a fél hullámhossz valamelyik páratlan számú többszörösével megegyezik, vagy ahhoz közel áll. Ezen módszerrel a feszültségállapot igen alapos elemzése végezhető el, használatát azonban megne­hezíti az a körülmény, hogy amennyiben a megvilá­gitó fény polarizációs síkja véletlenül eleve párhu­zamos valamelyik feszültségi főiránnyal, úgy a fény polarizációs állapota jelentős mechanikai feszültség esetén is változatlan marad. Ezért vagy már a vizs­gálat előtt ismerni kell a feszültségi főirányokat, vagy pedig a tárgy elforgatásával kell megkeresni a? eredményes vizsgálathoz szükséges megfelelő be­állítást. A színes izokromátok kiértékelése minden­esetre meglehetősen körülményes és nehezen auto­matizálható. Ezen nehézségek miatt ez a módszer elsősorban labormérésekre, vagy mintavételes ma­nuális gyártás közbeni minőségellenőrzőre alkal­mas, nem pedig minden egyes munkadarab gyártás közbeni automatikus mérésére. Egy másik ismert módszernél síkban poláros mo­nokromatikus fénnyalábot alkalmaznak a tárgy átvilágítására és az ezzel kapott sötét csíkok rend­szere mind a fentebb említett izokromátákat, mind pedig a fő feszültségi irányvonalakat leíró ún. izok­­lin görbéket tartalmazza. Ezek különválasztása bo­nyolult elemző munkával lehetséges. Ezen módszer másik hátránya, hogy vékonyfalú tárgyak kis me­chanikai feszültségeinek kimutatására nem alkal­mas, mivel az izokromáták megjelenéséhez szüksé­ges mechanikai feszültség mértéke akár egy nagy­ságrenddel is meghaladhatja a káros feszültségszin­tet. A már károsnak minősíthető mechanikai fe­szültség ui. esetleg csak a félhullámhossz töredéké­nek megfelelő fázistolást hoz létre a tárgyon belüli két fénykomponens között. Egy további ismert módszernél az eljárás irány­függését és az izoklin görbék zavaró hatását oly módon küszöbölik ki, hogy síkbeli polarizáció he­lyett cirkulárisán poláros monokromatikus fényt alkalmaznak, majd a tárgyon áthaladt fényt elő­ször ún. Ä./4 típusú lemezen, majd polárszűrőn át­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom