194593. lajstromszámú szabadalom • Zárszerkezet kétszárnyú nyílászáróhoz

1 194 593 2 A találmány kétszárnyú nyílászárókhoz alkalmaz­ható zárszerkezetre vonatkozik, amelynek egymással ellentétes irányokba fel-le mozgatható rudak által alkotott rudazata; kilincs által működtethető rudazat­­mozgató mechanizmusa; zárfogadói, valamint záró­görgői vannak. Korábban szinte kizárólag olyan kétszárnyú abla­kokat alkalmaztak, amelyek egyik szárnya semmiféle zárószerelvényt nem tartalmazott. Ezt a szárnyat be­hajtják, és a másik zárószerelvényt és függőleges ta­karólécet tartalmaz.ó szárnyat ráhajtják. A kilincs el­forgatása eredményeként egy rudazat két része fel­felé, illetve lefelé saját hosszirányában elmozog, és a tokhoz alul és felül rögzített, de annak a síkján kí­vülre nyúló kengyelekbe hatolva rögzíti a takaróléces külső szárnyat, és így közvetve az elsőként behajtott másik szárnyat is. A kengyelekben a rudak végének mozgását megkönnyítendő görgők is elhelyezkedhet­nek. Ennek az ablakzárási megoldásnak hátránya, hogy a zárórudazatot a takaróléccel kell elfedni, ami egyrészt járulékos anyagráfordítást igényel, másrészt esztétikai szempontból is kedvezőtlen. Ennél súlyo­sabb hátrányt jelent azonban, hogy a tok síkján kí­vülre nyúló kengyelek sérülékenyek, nem bírják a - például szél okozta - mechanikai igénybevétele­ket, ezért gyakran kilazulnak, ami biztonságtechnikai szempontból is hátrányos. A zárszerkezete - mivel a keresztmetszetek sem a rudazat, sem a kengyelek ese­tében nem növelhetők - nem erősíthető meg, leg­alábbis olyan mértékben nem, hogy a zárszerkezet a biztonsági követelményeket képes legyen kielégíteni. Ismeretesek olyan nyílászáró-szerkezetek, főleg ablakok is, amelyeknél a kilincs a közvetlenül a szárnyhoz csatlakozó tövénél félhold alakú rögzítő­­bütyökkel van ellátva, a másik szárnyon pedig kívül egy, e rögzítőbütyök alakjának megfelelő alakú foga­dóprofil van felerősítve. A kilincs megfelelő értelmű elfordításával tehát a szárnyak egymásra zárhatók, illetve az ablak nyitható. Annak érdekében, hogy a fentiek szerint egypontos rögzítés miatt a tok és a szárnyak közötti illeszkedés tökéletlenségét kiküszö­böljék, függőleges rudakat tartalmazó feszítőmecha­nizmussal — amely egy járulékos nyíláson keresztül kezelhető — a kilincset tartalmazó szárnyat a toknak szorítják. Az ilyen nyílászáró-szerkezeteknél problé­mát jelent, hogy ha hanyagságból a szárnyak nyitott állapotában a félhold alakú rögzítőbütyök zárási hely­zetet foglal el, és az ablakot megkísérlik becsukni, a rögzítőbütyök a fogadóprofiinak ütközik, és azt de­formálhatja, valamint maga a rögzítőbütyök is defor­málódhat. E rongálódás következtében az ablak hasz­nálhatatlanná is válhat. Az a tény is megnehezíti az ablak kezelését, hogy vizuálisan nehezen állapítható men, vajon a szárnyakat a tokra feszítő rúdvégek feszítés!, vagy visszahúzott helyzetben vannak-e, ezért időigényes művelettel lehet csak a feszítőrudakat mű­ködési helyzetbe állítani. A fent részletezett problémák kiküszöbölése céljá­ból a 4 303 264. számú USA szabadalmi leírás szerint olyan szerkezetet építenek be a nyílászáróba, amely­nek rugóterhelésű, zárási állapot-érzékelő bütyke van, amely meggátolja, hogy a zárszerkezetet működtetni lehessen, mielőtt a szárnyak teljesen zárt állapotban, nincsenek, félhold alakú rögzítőbütyök nem ütközhet a fogadóprofilnak. Másrészt a szárnyakat a tokra fe­szítő rudak működtetése nem járulékos nyíláson, ha­nem a kilincs elfordításával történik, így nem kell időt vesztegetni annak ellenőrzésére, hogy a rúdvégek meg­felelő helyzetben vannak-e. Az ilyen típusú megoldá­soknál is fennáll azonban a rögzítőbütyök, illetve pro­fil sérülésének a veszélye, mivel ezek a tokon kívül vannak. A zárás egypontos, a szárnyak és tok közötti illeszkedés biztosításához járulékos eszközökre van szükség. Az egész zárszerkezet bonyolult, költséges és kényes. Elsősorban műanyag nyílászárókhoz kifejlesztettek olyan zármegoldást, amelynek segítségével a rudaza­­tot nem tartalmazó szárnyat külön szerkezettel rögzí­tik a tokhoz, és ezt követi a rudazatot tartalmazó szárnynak a zárása (rögzítése). Ez a megoldás igen bonyolult, sok alkatrészt igényel, következésképpen költséges és kezelése is meglehetősen körülményes. A találmány feladata, hogy — elsősorban fából készült — kétszárnyú nyílászárókhoz, főként ablakok­hoz olyan zárszerkezetet szolgáltasson, amely stabil, biztonságos és masszív, emellett viszonylag kis költ­séggel megvalósítható, és a kezelése is egyszerű. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a zárszerkezet rudazatával való együtt­működéshez nem a tokon kívülre nyúló kengyeleket, hanem a tokba süllyesztett zárfogadókat alkalma­zunk, és emellett a rudazat záró-működtetésével egy­idejűleg — tehát a kilincs elfordításával — azt a szár­nyat, amely a rudazatot tartalmazza, a másik, az elő­zőleg már behajtott szárnnyal összekapcsoljuk (egybe­zárjuk), szerkezetileg egyszerű megoldással tökélete­sen kiküszöbölhetjük a bevezetőben — a jelenleg is­mert, hasonló célú szerkezetekkel kapcsolatban — említett sérülékenységi, tartóssági és biztonság­technikai problémákat. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan zárszerkezet segítségével ol­dottuk meg, amelynek egymással ellentétes irányokba fel-le mozgatható rudak által alkotott rudazata; ki­lincs által működtethető rudazatmozgató mechaniz­musa; zárfogadói, valamint zárógörgői vannak, és amely zárszerkezetnek az a lényege, hogy a kilincset tartalmazó szárnyhoz csatlakoztatott rudazat felső rúdja és alsó rúdja végének a befogadásához, és ily módon a szárny és a tok összekapcsolásához a tok felső és alsó toktagjába süllyesztett zárfogadói van­nak, és hogy az alsó és felső rúd egy-egy hozzájuk szilárdan rögzített zárógörgővel vannak ellátva, és a kilincset nem tartalmazó másik szárnyba e záró­­görgők befogadására szolgáló, és ily módon a szár­nyak egymáshoz kapcsolását lehetővé tevő süllyesz­tett zárfogadók vannak beépítve. Egy előnyös kiviteli példa szerint a zárógörgők be­fogadására szolgáló zárfogadókat olyan kagylós zár­fogadók alkotják, amelyek fészekkel, és abból kitor­kolló, a görgőnek a fészekbe be- és abból kilépését lehetővé tevő nyílással rendelkeznek, mimellett a nyílást határoló homlokfal vége le van kerekítve. Cél­szerű lehet továbbá, ha a rudazat rúdjai és a rudazat­mozgató mechanizmus a tokba vannak süllyesztve és takarólemezzel vannak lezárva, amelyben rések van-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom