194566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolo-kinazolin-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 194 566 2 A kiindulási anyagot a 13. példában leírtakhoz képest egy alternatív módon is előállíthatjuk: 47,55 g 2-(etoxi-karbonil-amino)-benzonitril (lásd az 51. példában leírtakat) 100 ml N,N-dimetil-formamidban készült oldatán klórgázt buborékoltatunk keresztül olyan sebességgel, hog^ erőteljes keverés közepette a belső hőmérséklet 30 C ± 2° maradjon. Amikor már az összes kiindulási anyag elfogyott — amelyet HPLC-analízissel mutatunk ki — a rendszeren keverés közben nitrogéngázt buborékoltatunk keresztül 1 óra hosszat, majd 200 ml vizet adunk hozzá cseppenként, hűtés közben. A terméket összegyűjtjük, vízzel mossuk, majd 50—60 C hőmérsékleten, vákuumban 16 óra hosszat szárítjuk. A kapott 5-klór-2-(etoxi-karboni!-amino)-benzonitrilt, amelynek olvadáspontja 126-129 °C, vizes etanolból átkristályosítva 131-135 °C olvadáspontú tiszta anyagot kapunk. Ebből az uretánból 15 g-ot 8,42 g 2-furánkarbonsav-hidraziddal és 75 ml N-metil-pirrolidonnal összekeverünk, majd 160 °C rOrdőhőmérsékleten vízleválasztóval ellátott berendezésben 5 óra hosszat keverjük. Valamennyi oldószer ledesztillálódik, az oldatot pedig lehűtjük, és ahogy a hőmérséklet csökken, 150 ml vizet adagolunk hozzá részletekben. Szobahőmérsékleten a kapott terméket összegyűjtjük, 100 ml vízzel, majd 50 ml izopropanollal mossuk és vákuumban, 70-75 C hőmérsékleten 16 óra hosszat szárítjuk. A kapott 9-klór-2-(2-furil)-[l,2,4]-triazolo-[l, 5-c]-kinazolin-5 (6H)-on-termék azonos a 18. példában leírtak szerint előállított termékkel. Ebből a termékből 60 g-ot 330 ml etilén-glikolban elkeverünk és 17,1 g nátrium-hidroxid 55 ml vízben készült oldatával kezeljük. Az elégyet visszafolyató hűlő alatt 19 óra hosszat melegítjük keverés közben, majd szobahőmérsékletre lehűtjük és 330 ml vízzel kezeljük. A kapott iszapos anyag pH-ját 6,5-7,0 értékre állítjuk be jégecetes ecetsavval, további 15 percig keverjük, majd a szilárd anyagot összegyűjtjük, háromszor 50 ml vízzel mossuk, végül vákuumban, 80 °C hőmérsékleten 16 óra hosszat szárítjuk. Ily módon tiszta 3-(2-amino-5-klór-feni!)-5-(2-furil)-l ,2,4-triazolt kapunk, amely azonos a 18. példában használt intermedierrel. 64. példa Ebben a példában 10 000 tabletta előállítását írjuk le az alábbi recept alapján. Minden tabletta 50 mg hatóanyagot tartalmaz. 2-(2-fluor-fenil)-9-klór-[l ,2,4]-triazolo] 1,5-c ]kinazolin-5(6H)-on 500,00 g Laktóz 707,00 g Kukoricakeményítő 75,00 g Polietilén-glikol, 6000 75,00 g Talkumpor 75,00 g Magnézium-sztearát 18,00 g Tisztított víz kívánt mennyiségben A porokat egy 0,6 mm-es szitanyílású szitán átszitáljuk. Ezután a segédanyagokat, így a laktózt, talkumot, magnézium-sztearátot és a keményítő felét valamilyen megfelelő keverőben összekeverjük. A keményítő másik felét 40 ml vízzel elszuszpendáljuk és a szuszpenziót a polieti- Ién-glikol 150 ml vízzel készült forró oldatához adjuk. Az így előállított pasztát hozzáadjuk a porokhoz, amelyeket ha szükséges, további víz hozzáadásával granulálunk. A granulátumot egy éjszakán át 35 °C hőmérsékleten szárítjuk, 1,2 mm-es szitán átszitáljuk, majd tablettákat sajtolunk belőle. 65. példa 10 000 db, egyenként 20 mg hatóanyagot tartalmazó kapszula előállítása az alábbi recept alapján: 2-(3-fluor-fenil)-9-klór-[l ,2,4]-trazolo]] ,5-c)kinazolin-5(6M)-on 200,00 g Laktóz 1700,00 g Taikumpor 10Ü,00g A porokat egy 0,6 mm-es szitán átszitáljuk. Ezután a hatóanyagot beletesszük egy megfelelő keverőbe, és először a lalkummal, majd a laktózzal homogénre keverjük. No 3 kapszulákat 200 mg keverékkel megtöltünk egy kapszulatöltő gép segítségével. A példában megadott hatóanyag helyett bármelyik, a találmány oltalmi körébe eső (I) általános képletű hatóanyag, és különösen az 1-63. példákban leírtak szerint előállított hatóanyagok analóg módon alkalmazhatók. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények hatásosságát az alábbiak szerint vizsgáltuk. A teszt-vegyületeket (hatóanyagokat) az I. táblázat 1. oszlopában soroltuk fel és itt jelöltük a megfelelő példa számát is. Módszerek A (3H)-flunitrazepamnak patkány agyi corticalis membránokhoz való kötődését Squires és Braestrup (1977) módszerével mértük. A (31 l)-R-fcnilizopropiladcnozin kötődését Schwabe és Trost (1980) módszerével mértük. A CHA kötődését Williams és társai (1985) módszere szerint, a NECA kötődését pedig Bruns és tá sai (1984) módszere szerint mértük. A flunitrazepam in vivo kötődését Chang és Sydner (1978) módszere szerint mértük, míg a vegyületeknek a diazepam mai való kölcsönhatását a metrazolos epilepsziás roham gátlás nntagonizmusdval és az izomkoordináló hatással (rotarod performance) kifejezve az alábbiak szerint mértük: Az intravénásán beadott pentiléntetrazol által kiváltott epilepsziás rohamokat különböző szerekkel, így görcsoldókkal és a legismertebb szorongásgátló szerekkel blokkoltuk. A vizsgált vegyületek a pentiléntetrazol által kiváltott roham-megelőző képessége jelzi a vegyület görcsoldó tulajdonságait és utal a potenciális szorongásgr tló hatásra. Hím CRW Wistar (Chrales River) patkányokat (120- r70 g) 18 órán át éheztettunk a vizsgálat előtt, miközben tetszés szerint kaptak inni. A vizsgálandó vegyület beadása után meghatározott időintervallumokban vizes pentiléntelrazol-oldatot adtunk be intravénásán (a caudrilis vénán keresztül) 24 mg/kg dózisban, amelyet 2,5 ml/testsúly kg térfogatban adtunk be. A patkányokat ezután rögtön betettük egy plexiüveg hengerbe és 60 percen át megfigyeltük a rángásos rohamokat, legalább 5 percenként. A rángásos rohamokat nem mutató patkányokat tekintettük védetteknek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
