194546. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként tiazolil-karbamid-származékot tartalmazó gyomirtószer és eljárás tiazolil-karbamid-származékok előállítására
1 194 546 2 tói + 150”C-ig, előnyösen + 20°C-tól +120°C-ig terjedő hőmérsékleten, szakaszosan vagy folyamatosan. A (II) általános képletű szubsztituált aminnak karb-; amidsav-halogeniddel való reakciójánál, a (IV) általános képletű karbamidsav-halogenidet 50 mól- vagy tömegszázalékig terjedő feleslegben alkalmazzuk, adott esetben oldószer és adott esetben savmegkötőszer jelenlétében, —10 °C-tól +150 °C-ig, előnyösen+20 °C-tól +120 °C- íg terjedő hőmérsékleten, folyamatosan vagy szakaszosan (Houben Weyl: Methoden der org. Chemie, Bd 8., 160— 161. oldal, 1951). Savmegkötőszernek minden szokásos savmegkötőszert használhatunk, előnyösen alkálifém-hidroxidokat, -karbonátokat, -alkoholátokát és tercier szerves bázisokat. Különösen előnyösek például a nátrium-hidroxid, nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-metilát, trietil-amin, piridin, trimetil-amin, a-, (3-pikolin, lutidin, N,N-dimetilanilin, N,N-dimetif-ciklohexil-amin, kinolin, tri-n-propil-■ amin, tri-n-butil-amin, akridin, N,N-dimetil- és N,N-dietil-piperazin, N-metil- és N-etil-piperidin, valamint az N-metil- és N-etil-pirrolidin. Az aminnak az izocianáttal való reakcióján alapuló eljárásnál a (II) általános képletű szubsztituált amint az (V) általános képletű izocianátnak 50 mól- vagy tömegszázalékig terjedő feleslegével, —10°C-tól +150°C-ig, előnyösen 20°C-tól 120°C-ig terjedő hőmérsékleten, adott esetben oldószer jelenlétében, folyamatosan vagy szakaszosan reagáltatjuk (Houben-Weyl, Methoden der org. Chemie Bd. 8,157-159. old., 1952). A végtermék elkülönítése mindegyik eljárásnál vagy a reakcióelegyből kivált anyagok leszívatásával, majd az ezt követő átkristályosításos, illetve kromatográfiás tisz-| tításával vagy a reakcióelegynek vákuumban való szárazra párlásával, és a bepárlási maradéknak átkristályosításos, illetve kromatográfiás tisztításával történik. A kiindulási vegyietekként használt (II) általános képletű szubsztituált aminok részben új vegyietek. Ezeket azonban ismert eljárásokkal állíthatjuk elő [J. Am. Chem. Soc. 67, 2242(1945)). A következő példák az (I) általános képletű tiazolilkarbamidok előállítását szemléltetik: 1 1. példa N-Metil-N,-[4-(4-metoxi-fenil)-tiazol-2-íl]-karbamid 30 g 4-Metoxi-acetofenonhoz 33,5 g tiokarbamidot, majd 56 g jódot adunk, és a reakcióelegyet 5 óra hosszat 100 C-on tartjuk. A reakcióelegyet vízre öntjük, elporít-' juk, éterrel többször, majd ammóniaoldattal és vízzel mossuk és szárítjuk. így 37,8 g 4-(4-metoxi-fenil)-2- amino-tiazolt kapunk. Olvadáspontja: 194—205 °C. Ezután 6,2 g 4-(4-metoxi-fenil)-2-amino-tiazolt, 80 ml toluolt és 2 csepp dibutil-ón-diacetátot elegyítünk. 50 °C-on lassan a reakcióelegyhez csepegtetünk 2,9 g metil-izocianátot, és a reakcióelegyet összesen 12 óra hosszat 50°C-on tartjuk. A szilárd anyagot leszívatjuk, toluollal mossuk és szárítjuk. így 5,5 g cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspontja: 200-208 °C. Az anyalűgból további 2,5 g cím szerinti vegyületet nyerhetünk ki (73. sz. vegyület). 2. példa N-Metil-N-metoxi-N,-[4-(4-metoxi-fenil)-tiazol-2-il]karbamid 10 g 4-(4-Metoxi-feniI)-2-amino-tiazolt, 100 ml acetont és 7 g N-metil-piperidint elegyítünk. A reakcióelegybe 3 óra alatt, 30 °C-on becsepegtetünk 6,9 g metoxi-metil-karbamoil-kloridot, és a reakcióelegyet 4 óra hosszat 30°C-on tartjuk. A szilárd anyagot !e; szívatjuk. Az acetonos oldatot vízbe keverjük, leszívatjuk és szárítjuk. így 12,9 g cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspontja: 125-128 °C, ami hígított acetonnal való mosás után 133—134°C-ra emelkedik. (10. számú vegyület). 3. példa N,N-Dimetil-N,-[4-(4-inetil-fcnil)-tiazol-2-iljkarbamid 26,8 g 4-Metil-acetofenon és 33,5 g tiokarbamid elegyéhez egyszerre hozzáadunk 56 g jódot. A reakcióelegyet 3 óra hosszat 100°C-on tartjuk, és melegen 500 ml jeges vízbe öntjük. A szilárd terméket leszívatjuk, éterrel, hígított ammóniaoldattal és vízzel jól kimossuk, és megszárítjuk. így 32,2 g 4-(4-metil-fenil)- 2-anúno-tiazolt kapunk. Olvadáspontja: 131-135 °C. 11,6 g 4(4-Metil-fenil)-2-amino-tiazolhoz 100 ml klórbenzolban 23 g oxaiil-kloridot adunk, és az elegyet viszszafolyató hűtő alatt lassan forrásig melegítjük, és a gázfejlődés befejeződéséig forraljuk. Az oldatot hidegen 60 ml dimetil-amin oldatba csepegtetjük, és az elegyet 2 óra hosszat keverjük. A csapadékot leszívatjuk, vízzel és petroléterrel mossuk és szárítjuk. így 7,2 g cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspontja: 145-151 C (51. számú vegyület). 4. példa N-Metil-N-metoxi-N,-[4-(4-metil-fenil)-tiazol-2-il]karbamid 5,7 g 4-(4-Metil-fenil)-2-amino-tiazol, 50 ml toluol és 7 ml piridin elegyébe becsepegtetünk 4 g N-metil-N- metoxi-karbamoil-kloridot, és a reakcióelegy hőmérsékletét 8 óra hosszat 50°C-on tartjuk. A csapadékot leszívatjuk és eldobjuk. Az anyalúgot vízzel, hígított sósavval és újból vízzel kirázzuk, szárítjuk és bepároljuk, így 4,3 g cím szerinti vegyületet kapunk. . Törésmutatója: n^5 = 1,6072 (Í.2. számú vegyület). Analóg módon nyerjük a következő (I) általános képletű tiazolil-karbamid-származékokat: 1. N-Metil-N'-[4-(4-trifluor-metil-fenil)-tiazo!il-2-il]karbamid Olvadáspontja: 254—258 °C. 2. N-Metil-N,-<4-[4-(4-trifluor-metil-2-k]ór-fenoxi)fenil ]-tiazol-2-il)-ka rbami d Olvadáspontja: 200-206 °C 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
