194518. lajstromszámú szabadalom • Lábbal hajtható evező szerkezet csónakokhoz és hasonló vízijárművekhez
1 194 5 i c' A találmány tárgya lábbal hajtható evező szerkezet csónakokhoz és hasonló vízi jármüvekhez, amely révén a csónakokat és hasonló vízi jármüveket az eddig ismert evező szerkezeteknél gyorsabban és energiatakarékosabban lehet hajtani. A legrégibb evező szerkezet az evezőlapát, amelyet két kézben tartva vagy középrészén az úszótesthez elfordíthatóan erősítve használnak. Az evezőlapátok hátrányos tulajdonsága, hogy használatuknak hatásossága sok tényezőtől függ, amelyek mindegyike általában nem állítható be optimálisan. Az optimális hatásosság elérését megakadályozhatja például az evezőlapát alakjának nem megfelelő kialakítása, a nem megfelelő helyeken való fogása, illetve rögzítése, a nem kellő helyzetbe fordítása stb. Még a leggyakorlottabb személy sem tudja az evezőlapátoí mindig úgy tartani, hogy ezen csak haladásirányú erőkomponensek lépjenek föl, azaz az evezőlapátra kifejtett egész erő csak az úszótest előre mozgatására legyen használva. Az evező mozgásának legalább is bizonyos fázisaiban az evezőlapátra rávitt erőknek legalább egy része olyan irányokban mozgatja az evezőlapáttal érintkezésbe k ......... 10 15 20 25 30 ruló víztömeget, amelyek nem az úszótest haladási irányában vannak. Ez jelentős erő- és energiaveszteségeket okoz. A két kézben tartott evezőlapátokkai való evezésnél hátrányos az is, hogy az ellentartást is az evező személynek kell végezni (például kajaknál, kenunál). Az ember lába általában nagyobb és hosszabb ideig tartó erőkifejtésre képes, mint a keze, ezért az evező szerkezeteket újabban lábhajtásúra igyekeznek kiképezni. A lábbal természetesen nem lehet az evezőlanátokai úgy irányítani, ezek pillanatnyi állása: és helyzetét nem lehet úgy beállítani, mint kézzel, ezért a lábbal hajtott evezői apátokat valamely evező szerkezet részeként alakítják ki, amely evező szerkezet gondoskodik arról, hogy az evezőlapátok mindig egy meghatározott program szerint kerüljenek a vízzel érintkezésbe. Ez a körülmény abból a szempontból előnyös, hogy a gyakorlatlan evező személy is ugyanúgy evez, ugyanolyan hatásossággal kezeli az evezőiapátokat, mint a gyakorlott, azonban hátrányos abból a szempontból, hogy az ismert evező szerkezet megoldásoknál nincs kiküszöbölve az evezőlapátokkal érintkezésbe kerülő víztömeg egy részének az úszótest haladási irányától eltérő irányú mozgatása. Az egyik ilyen ismert evező szerkezetnél egy kerékpárszerűen, lábbal forgatott tengelyből sugárirányban evezőlapátok nyúlnak ki, amelyek egy része ? tengely forgatása közben a vízbe merül, ebben az úszótest haladási irányával ellentétes irányban mozog. Ilyen szerkezeti megoldást ismertet például a 2 344 401 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás. Ennek úszóteste körben forgó lapátok révén van hajtva. A hajtószerkezet gumi vagy hasonló anyagú úszótestre ieszerelhetően van fölfogva és lábbal, forgatókarok segítségével működtethető. E hajtószerkezet hibája, hogy az úszótest külső oldalai mellett forgatott lapátok forgástengelyük- szintén energiaveszteséggel jár. 45 50 55 60 K1 sugárirányban nyúlnak ki és ezért a hajtás céljá- 1 )1 a hajtószerkezetre rávitt energia jelentős része í cm az úszótest előre mozgatására, hanem a lapál.kkal érintkezésbe kerülő víztömeg emelésére és süllyesztésére fordítódik. Az evezőlapátok a vízbe n írülésükkor a vizet lefelé is nyomják, a rájuk ható e bnek lefelé mutató erőkomponense is van, ami e.-> és energiaveszteséget okoz. Ugyanez a jelenség lép föl az evezőlapátnak vízből való kiemelkedésekor, azzal az eltéréssel, hogy ekkor az evezölapáttal b ntkezésbe kerülő víztömeg egy részét fölfelé emeli, szintén energiaveszteség föllépése mellett. A vízb : való bemerüléskor és a vízből való kiemelkedéskor az evezőlapátok inkább fékeznek mint hajtanak. A 3 142 945 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás olyan kormányzó és hajtó szerkezetet ismertet, amely vitorlásokhoz vagy szörfökhöz használható. E szerkezetnek lábbal vagy kézzel működtethető kormánylapátjai és egyensúlyozó lapjai vannak, amely utóbbiak az úszótesttől oldalra kinyúlva az úszótest fölborulását gátolják. Az egyensúlyozó lapok az úszótestre erősített tengely körül el is fordíthatók vagy alakjuk úgy is kiképezhető, hogy alsó felületük elöl magasabban legyen, mint hátul. Ezáltal lehetővé teszik, illetve megkönnyítik az úszótestnek vízre, hullámra való sima felfutását anélkül, hogy az úszótest orra közben a viz alá merülne, A vitorla leszerelt állapotában az egyensúlyozó lapok lábbal vagy kézzel működtethető forgatókarok révén forgathatók is és így az úszótestet kis távolságokra előre tudják mozgatni. Szörfre szerelt kormányzó és hajtó szerkezet esetében a vitorlázó személy az egyik lábát az egyensúlyozó lapra tudja helyezni és így biztosabban állhat az úszótesten, a saját súlyát az úszótesí hosszirányú középvonalától kijjebb tudja helyezni. E szerkezet hiányossága, hogy lényegében csak az úszótest egyensúlyozását és kormányzását teszi könnyebbé. Az egyensúlyozó lapok forgathatóságának csak az a célja, hogy kis távolságra és kis sebességgel, például a vitorla összegöngyölése, üzemen kívüli állapotba helyezése után, a kikötésnél az úszótesttel manőverezni lehessen. Az egyensúlyozó lapok az úszótest tartós, kellő sebességgel való hajtására azért sem alkalmazhatók, mert lapátként alkalmazható részeik az elfordulástengelyhez viszonyítva sugárirányúak és ezért nagy energiabetáplálás ellenére is csak kis sebességet lehet elérni. A forgó tengelyből sugárirányban kinyúló evezőlapátok hibáinak kiküszöbölésére már próbálkoztak olyan megoldásokkal is, amelyeknél az úszótest hátsó végén forgathatóan ágyazott hajócsavarra viszik át a lábhajtás forgató nyomatékét. Ennek a megoldásnak hibája, hogy közlőmüre van szükség, amely az evező szerkezet előállítását megdrágítja, a közlőműben súrlódások, energiaveszteségek lépnek föl és éppen úgy, mint a sugárirányban elhelyezett forgó evezőlapátoknál, az úszótest hajtásának megszüntetése után a hajócsavar a vízben marad, fékezi az úszótest hajtás nélküli kifuttatását, ami O
