194517. lajstromszámú szabadalom • Pótkerék megfogó és továbbító bernedezés

1 194 517 2 tollára van felcserélve. Az 1. ábrán látható továb­bá, hogy a 7 vezetőgörgő a belső 3 tartószegmens alatt, dőlt helyzetben elrendezett 14 védőkeret felső végénél van elhelyezve, amelynek alsó vége az 1 csapszeget magábafogadó 16 szemcsapágypersely magasságában van. A 8 vezetőgörgőn 9 tartókötél van keresztülvezetve, amelynek vége a belső 3 tar­tószegmensen van rögzítve. A 14 védőkeret és a belső 3 tartószegmens között 19 rugó van elrendez­ve. A 9 tartókötél rugalmas vagy tagolt lapos ré­szekből áll, és a 10 hosszanti kötél a 9 tartókötél részét képezi, mely a 11 keresztirányú kötéllel van összekötve. Végűi az 1. ábrán látható, hogy a 2, 3 tartószeg­mensek 17 merevitésekkel, valamint a 4 pótkereket oldalról megtámasztó 18 megvezető elemekkel van­nak ellátva, és a 2, 3 tartószegmensek egymáshoz közeleső részei 15 tartókengyelként vannak kiala­kítva. A 15 tartókengyel, a 16 szemcsapágypersely és a 17 merevítések a 2, illetve 3 tartószegmensekkel egy darabból is kialakíthatók. A 15 tartókengyel a 4 pótkerék futófelületének külső élével vonal men­tén vagy pontszerűen érintkezik, és a 15 tartóken­gyel peremei a 4 pótkerék oldalsó határolófelületei­nek síkjaival egybeesnek. A 15 tartókengyelt célsze­rűen üreges profilból lehet kialakítani. A 19 rugó rugóereje célszerűen nagyobb, mint a 4 pótkerék­nek a vízszintes helyzeten túlhaladó és a gépjármű közepénél túl történő kihajlításakor fellépő és a 19 rugóra ható húzóerő. Az 1. ábrán látható a fentieken kívül, hogy a 4 pótkerék oldalánál 20 biztosítókötelek vannak el­rendezve, amelyeknek legalább egyik végén oldha­tó kötés van kialakítva. A bemutatott példában a 20 biztositókötél egyik vége a 12 keresztfejhez, má­sik vége pedig a külső 2 tartószegmens egyik 15 tartókengyeléhez van erősítve. A találmány szerinti pótkerék megfogó és továb­bító berendezés a következőképpen működik: A 6 kötélmotolla működtetésével az 5 vonóköte­let leeresztjük a 7 és 8 vezetőgörgőkön, ekkor a 2 és 3 tartószegmensek a 4 pótkerékkel és a 8 vezető­­görgővel együtt oldalirányban ki-, illetve lehajla­­nak, mégpedig a külső 2 tartószegmens egészen a padlózatig, a belső 3 tartószegmens viszont a külső 2 tartószegmens által megtett útnak csak mintegy felét teszi meg. Ezzel a megoldással elértük azt, hogy egyrészt a pótkerék megfogó és továbbitó berendezés kihajlított helyzetben nem vagy alig szé­lesebb a tehergépjárműnél, másrészt a fellépő kötél­­erők egyforma nagyságúak. A bemutatott kiviteli példában a 4 pótkerék súly­pontja a kedvezőbb tömegeloszlás érdekében az 1 csapszeg tengelyén belül helyezkedik el, ha a 4 pót­kerék felemelt helyzetben van. Kihajlításkor a 19 rugó rugóereje ellensúlyozza a 4 pótkerék tömeg­komponenseit, amíg a súlypont az 1 csapszeg ten­gelyén kívülre kerül, ezáltal biztosítjuk a zavartalan mozgást. A találmány szerinti pótkerék megfogó és továb­bító berendezés egy másik lehetséges kiviteli alakjá­nál nem alkalmazunk 19 rugót, ekkor a 4 pótkerék súlypontja mindig az i csapszeg tengelyén kívülre esik. Szabadalmi igénypontok % 1. Pótkerék megfogó és továbbító berendezés, azzal jellemezve, hogy két, egy vagy több közös tengelyű csapszeggel (1) kihajlíthatóan csapágya­zott tartószegmenst (2, 3) tartalmaz, amelyek a pótkerék (4) futófelületének külső élét az alsó tar­tományban körülveszik, a külső tartószegmens (2) a padlózatig lehajlíthatóan, a belső tartószegmens (3) fele akkora mértékben kihajlíthatóan van kiala­kítva, a külső tartószegmenshez (2) tartókötelek (9) vannak csatlakoztatva, amelyekkel egy önmagá­ban ismert kötélmotolla (6) vonókötele (5) egy védőkereten (14) elrendezett vezetőgörgőn (7) és egy, a belső tartószegmenshez (3) erősített vezető­görgőn (8) keresztül össze van kötve. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzaljelle­mezve, hogy a tartókötelek (9) rugalmas vagy ta­golt, lapos részekből állnak, hosszanti kötelei (10) legalább egy keresztirányú kötéllel (11) össze van­nak kötve, és a külső tartószegmenshez (2) vannak vezetve. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a vonókötél (5) egy keresztfejen (12) elrendezett, szabadonfutó görgőn (13) 180°-ban fel­fekszik, és a belső tartószegmenshez (3), valamint a védőkerethez (14) hozzá van erősítve oly módon, hogy a két felerősítési pont közötti húrtávolság megfelel annak a körcikknek, amelynek szögével a belső tartószegmens (3) kihajlítható. 4. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a tartószegrnensek (2, 3) tartókengye­lekkel (15), és merevitésekkel (17) vannak ellátva, és szemcsapág'ypersellye! (16) vannak összekötve, melyek célszerűen a tartószegmensekkel (2, 3) egy darabból vannak kialakítva. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a tartókengyel (15) úgy van kialakítva, hogy a pótkerék (4) futófelületének külső élével vonal mentén vagy pontszerűen érintkezik, és a tartókengyelek (15) peremei a pótkerék (4) oldalsó határolófelületeinek síkjaival egybeesnek. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartókengyelek (15) üreges profilból vannak kialakítva, és megvezető elemek­kel (18) vannak ellátva. 7. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a védőkereten (14) egy rögzített ütkö­ző vagy egy rugó (19) van elrendezve, amelynek előfeszítési ereje nagyobb, mint a pótkeréknek (4) a vízszintesen túlhaladó és a gépjármű közepénél túl történő kihajlításakor fellépő és az ütközőre vagy rugóra (19) ható erő. 8. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a pótkerék (4) mindkét oldalánál biz­­tosítókötéTlel (20) van ellátva, amelyek közül leg­alább az egyik egy oldható kötési hellyel rendelke­zik. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom