194497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás daganattal és vírussal szembeni immunválasz kiváltására alkalmas kompozíció előállítására
1 194 497 2 A találmány tárgya eljárás antigének, elsősorban tumorok és vírusok elleni immunválasz kiváltására alkalmas kompozíció előállítására. Részletesebben a jelen találmány tárgya anti-idiotípus antitestek alkalmazása ilyen immunológiai válaszok kiváltására, valamint maguk az antitestek és azok a sejtvonalak, amelyek ezeket előállítják. Az aminósavak szekvenciája az immunglobulin (lg) mind nehéz (VH), mind könnyű (VL) láncának változó területeiben olyan konformációt alakít ki az antigén kötőhelyben (azaz parotopot), amely lehetővé teszi az antitest kölcsönhatását a fajlagos antigénnel. lg injektálása egy heterológ gazdaállatba antixenotípusos (fajra fajlagos), anti-izotípusos (Ig-osztályra fajlagos) és anti-idiotípus (antitest változó területeire fajlagos) antitesteket hoz létre. Az anti-idiotípusos antitesteknek két funkcionális osztálya létezhet, közülük az egyik a parotoppal reagál, míg á másik a VH és/vagy VL kerettel reagál (illetve a keret-determinánsokkal) (lásd általában: Geha: N. Engl.) J. Med. 305, 25-28 (1981), Jeme: Ann. Immunoi. (Paris), 125C, 373-389 (1974). A jelen találmány tárgya módszert nyújtani immunológiai válasz kiváltására tumorok, főleg szilárd tumorok és vírusok, pl. a veszettség vírusa ellen. A jelen találmány egy másik tárgya anti-idiotípusos antitestek alkalmazása ilyen immunológiai válasz előállítására. A jelen találmány egy még további tárgya monoklonális anti-idiotípus antitestek és ilyen antitestekhez való nem pusztuló B-limfocita-források szolgáltatása, amely antitestek alkalmasak tumorokra, főleg szilárd tumorokra és vírusokra, pl. veszettség-vírusra adott immunológiai válasz kiváltására. A találmányt az itt következő kiviteli módokkal szemléltetjük közelebbről. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja egy módszer immunológiai válasz kiváltására egy tumorvagy vírus-antigénre, amely abból áll, hogy- anti-idiotípus antitestet szolgáltatunk, ahol az említett anti-idiotípus antitest által azonosított epitop egy antitumor vagy antivirus antitest parotopja; és- az anti-idiotípus antitestet adagolva, stimuláljuk egy betegben az anti-(anti-idiotípus) antitest termelését, amely antitest azonosít egy epitopot egy tumorsejten vagy vírusrészecskén. A jelen találmány poliklonális anti-idiotípus antitestek által azonosított epitop egy antitumor vagy antivirus antitest parotopja, amelyek lényegében mentesek anti-izotípusos antitestektől. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli módja szerint állandó, nem pusztuló B-limfocita-vonalat állítunk elő, amely anti-idiotípus antitestet termel, ahol az említett anti-idiotípus antitest által azonosított epitop, egy antitumor vagy antivirus antitest parotopja. A jelen találmány kiterjed továbbá a fenti nem pusztuló B-limfocita által termelt olyan monoklonális antitestek előállítására, amelyek lényegében mentesek más antitestektől. A megfelelő tumorok a szilárd tumorok, mint a szilárd emésztőszervi tumorok. A megfelelő vírusok lehetnek az influenza, herpes simplex, hepatitisz és főleg a veszettség vírusa. Egy anti-idiotípus antitest beadásával a jelen találmánnyal összhangban, a kezelés tárgyát, főleg emlőst, leginkább embert, stimuláljuk olyan anti-(anti-idiotípus) antitest termelésére, amely azonosít egy epitopot a tumor sejten vagy vírusrészecskén. A jelen találmány a rákterápiának és a vírus elleni immunizálásnak egyedülálló megközelítését nyújtja. A tumorterápiában a hagyományos megközelítés antitumor antitestek (azaz olyan antitestek, amelyek egy epitopot azonosítanak szilárd tumorsejten) beadását foglalja magában a betegnek a tumor elroncsolása céljából. Hagyományosan a vírusellenes terápia magában foglalja az immunizálást hagyományos vakcinákkal. A jelen bejelentés feltalálói viszont felfedezték, hogy immunológiai válasz váltható ki a beteg saját tumorjaira vagy saját vírusaira olyan antitestekkel, amelyek antiidiotípusosak olyan antitestekre, amelyek felismernek egy tumor vagy vírus antigént. Az ilyen immunológiai válasz kiváltása hasznosítható gyógyászati kezelésként, és legalábbis a vírusok esetében megelőző kezelésként is. Feltételezhető, hogy a megfigyelt immunológiai válasz, amelyet a jelen találmánnyal el lehet érni, az antiidiotípus antitest molekulák és a kezelt ember immunrendszere közötti kölcsönhatásnak tulajdonítható. Az anti-idiotípus antitest molekula idiotípusos (azaz változó) területe antigén determinánsokat (azaz epitopokat) tartalmaz, amelyek a kezelt személy számára antigénnek látszanak. Ez váltja ki az anti-(anti-idiotípus) antitestek képződését a kezelt személyben. Az anti(anti-idiotípus) antitestek ezen sorozatán belül vannak azok, amelyek közvetlenül komplementerek az antiidiotípusos antitestek parotopjához. Feltételezhető továbbá, hogy az anti-idiotípus antitest parotopja az idiotípus antitest által felismert (azaz szelektíven kötött) tumorsejt- vagy vírus-epitop egy „belső” hasonmását nyújtja, és ez által az anti-(anti-idiotípus) antitestek szintén kötődnek a tumor- vagy vírusantigénhez. A jelen módszerrel tulajdonképpen immunológiai választ váltunk ki tumorokra vagy vírusokra olyan antigénnel (az anti-idiotípus antitest parotípusával), amely lényegileg megkülönböztethetetlen a tumor- vagy vírusantigénektől a betegek így kialakuló antitestjeinek egy része számára. Meglepő módon a fenti módszer hatásos eljárás a tumomövekedés szabályozásához vagy egy vírus elleni immunológiai válasz kialakításához. Sőt, ennek számos előnye is van a hagyományos megközelítésekkel szemben. Először is sokkal kevesebb idegen antitestet kell bejuttatni a betegbe. Másodszor a beteg anti-idiotípus válasza inkább előnyös, mint hátrányos a szándékolt hatáshoz. Harmadszor, a beteg saját antitestjei az antitumor vagy antivírusos antitestek ismételt bevitelének szükségessége. Az egyéb előnyök is könnyen nyilvánvalók azok számára, akik a szakterületen jártasak. Egy antitest idiotípusát egyedi, jellegzetes antigén determinánsokkal határozzuk meg az antitest-molekula változó- vagy idiotípusos területében. Ezeknek az idiotípusos determinánsoknak egy részlete lesz az antitest parotopján vagy lesz szorosan összekapcsolva ezzel, míg mások a változó terület keretében lesznek. Noha minden egyes antitestnek megvan a maga idiotípusa, az egyes antitesteket alább a következő kifejezésekkel nevezzük el. „Idiotípus antitest” vagy „Id Ab” egy antitumor vagy antivirus antitestre vonatkozik (azaz az idiotípus antitest által felismert epitop egy tumorsejten vagy egy vírusrészecskén van). „Anti-idiotípus antitest” vagy „anti-Id Ab” olyan antitestre vonatkozik, amely azonosít egy epitopot egy idiotípus an5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
