194481. lajstromszámú szabadalom • Etén származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

3 194 481 4 általános képletű vegyületek hidrolízisével vagy alko­­holízisével, az R2 helyettesítőként -COOH csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület megfelelő alkohollal, tiollal vagy halogénezőszerrel való reagáltatásával, vagy egy R3 helyettesítőként -COY csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület megfelelő alkohollal, tiollal vagy aminnal való reagáltatásával vagy egy (I) általános képletű vegyületet megfelelő halo­génezőszerrel vagy savval, előnyösen klórozószerrel vagy hidrogén-kloriddal vagy borkősavval kezelve sa­­vaddíciós sóvá alakítunk, vagy egy (I) általános képletű vegyületet a megfelelő só­val, előnyösen mangán(II)-kloriddal vagy réz(II)-kIo­­riddal reagáltatva komplexszé alakítunk. Az eljárás általában a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek geometriai izomerjeinek keveré­két eredményezi. Ha R2 jelentése cianocsoport, a do­mináns izomer az, amelyben Ar1 és Ar2 transzhelyzet­ben van, ha R3 jelentése cianocsoporttól eltérő, a meg­felelő cisz-izomerek dominálnak. Az izomerek pontos aránya a reakciókörülményektől függően változik. A reagensek mólaránya nem meghatározó, 5:1—1:5, előnyösen 2:1-1:2 lehet. Gyakran a sztöchiometrikus alkalmazás a reagenseknek a legmegfelelőbb. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajthat­juk végre. Oldószerként alkoholokat, például metanolt vagy etanolt, étereket, például dimetoxi-etánt vagy tet­­ra-hidrofuránt; klórozott szénhidrogéneket, például metilén-kloridot; savanhidrideket, például ecetsavan­­hidridet; észtereket, például etil-acetátot; amidokat, például dimetil-formamidot, vagy dimetil-acetamidot; ketonokat, például acetont, dimetil-ketont, metil-etil­­ketont; és nitro-alkánokat, például nitro-metánt alkal­mazhatunk. A reakciót előnyösen bázis jelenlétében hajtjuk vég­re. A reakció végrehajtásához megfelelő bázisok pri­mer-, szekunder- vagy tercier-aminok, például trietil­­amin vagy piperidin; alkálifém-hidridek; amidok; alko­­xidok, például nátrium-etoxid; alkálifém- vagy alkáli­­földfém-hidroxidok, például nátrium-hidroxid lehet­nek. A reakciót előnyösen 90-180 °C közötti hőmérsékle­ten hajthatjuk végre. Néhány esetben a reakciót elő­nyös a reakcióelegy refluxhőmérsékletén lejátszatni. A (II) és (III) általános képletű vegyületeket az iro­dalomból ismert módszerek segítségével állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított vegyülete­ket kívánt esetben más, találmány szerinti vegyületté alakíthatjuk át. Ezeket a reakciókat az irodalomból is­mert módszerekkel hajtjuk végre. Például az R2 helyén cianocsoportot tartalmazó vegyületet hidrolizálhatjuk vagy alkoholizálhatjuk, így a megfelelő savat, észtert vagy amidot kapjuk. Az R2 helyén -COOH csoportot tartalmazó vegyületet a megfelelő alkohollal vagy tiol­lal reagáltatva észterré vagy tioészterré alakíthatjuk, vagy halogénezőszerrel savhalogeniddé transzformál­hatjuk. A savhalogenidet tovább alakíthatjuk észterré vagy tioészterré a megfelelő alkohollal vagy tiollal való reakcióval, vagy a megfelelő aminnal reagáltatva ami­dot képezhetünk belőle. Praktikus okokból, például a kiindulási anyagok hoz­záférhetőségét figyelembe véve, gyakran előnyös olyan (III) általános képletű vegyületet használni kiin­dulási anyagként, amelyben R2 jelentése -CN vagy - COOH csoport, majd utólagosan átalakítani a kapott vegyületet a kívánt származékká. Ezt a módszert akkor is alkalmazhatjuk, ha azt akaijuk, hogy az egyik izomer legyen jelen nagyobb mennyiségben a reakciótermék­ben. Például ha olyan (III) általános képletű vegyületet alkalmazunk kiindulási anyagként, amely R2 helyén - COOH csoportot tartalmaz, a végtermékben a cisz­­konfigurációjú termék dominál, míg ha R2 helyén cia­nocsoportot tartalmazó vegyületet használunk kiindu­lási anyagként, a végtermék elsősorban a transz-izo­mert tartalmazza. Az (I) általános képletű vegyület R2 helyén -COOH csoportot tartalmazó transzszármazé­ka a transz-CN-származék hidrolízisével állítható elő. Az (I) általános képletű vegyületet ismert módsze­rek segítségével, a megfelelő savval vagy sóval sójává vagy fémkomplexévé alakíthatjuk. A kapott sóból a ve­gyület egy savmegkötő szerrel vagy savval történő reakcióval felszabadítható. \ találmány tárgyát képező fungicidkészítmény gombafertőzés megakadályozására alkalmazható mag­vakon, földben vagy növényeken. Lisztharmatra hajla­mos termények, például gabonafélék vagy alma is ke­zelhető vele. \ találmány szerinti készítményt vagy a találmány szerinti vegyületet a fertőzés helyén alkalmazzuk 0,05- 4 kg/hektár mennyiségben. A találmány szerinti készítményben hordozóként bármely olyan anyagot alkalmazhatunk, amellyel a ha­tóanyagnak a megfelelő helyre való vitele elősegíthető, vagy a készítmény tárolását, kezelését vagy szállítását könnyíti. Hordozóként folyékony vagy szilárd hordozókat egyaránt alkalmazhatunk, sőt olyan hordozót is hasz­nálhatunk, amely légköri nyomáson gáz, de komp­rimálva folyadék halmazállapotú. A találmány szerinti készítmény 0,015-95 tömeg°/o hatóanyagot tartalmaz. Megfelelő szilárd hordozóként természetes vagy sz ntetikus agyagokat vagy szilikátokat, például termé­szetes szilikátokat, például diatomaföldeket; magné­­zium-szilikátokat, például talkumot; magnézium-alu­­mínium-szilikátokat, például attapulgitot és vermikuli­­tot; alumínium-szilikátokat, például kaolinitet, mont­­morillonitot és csillámot; kalcium-karbonátot, kal­cium-szulfátot; ammónium-szulfátot; szintetikus hid­ratált szilikon-oxidokat és szintetikus kalcium- vagy alumínium-szilikátokat; elemeket, például szenet és kent; természetes és szintetikus gyantákat, például kumarongyantákat; poli(vinil-klorid)-ot; sztirol-poli­­mereket és kopolimereket; szilárd poli(klór-fenol)­­okat; bitument; viaszokat, például méhviaszt, paraffin­viaszt, klórozott ásványi viaszokat; szilárd műtrágyá­kat, például szuperfoszfátokat alkalmazhatunk. Megfelelő folyékony hordozóként vizet, alkoholo­kat, például izopropanolt és glikolt; ketonokat, például acetont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont és cik­­lohexanont; étereket; aromás és aralifás szénhidrogé­neket, például benzolt, toluolt és xilolt; kőolaj-frakció­kat, például kerozint és könnyű ásványi olajokat; klóro­zott szénhidrogéneket, például szén-tetrakloridot, perklór-etilént és triklór-etánt alkalmazhatunk. A kü­lönböző folyékony hordozóanyagok keverékének al­kalmazása gyakran előnyös. Mezőgazdasági készítményeket gyakran formálnak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom