194480. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként szubsztituált maleinsavamid-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 194 480 2 A találmány tárgya kártevőirtó szer és eljárás a hatóanyagként alkalmazott új, (I) általános képletű vegyiilctck előállítására. Ismeretes, hogy N-aril-malcinsav-imid-származékok, mint például a 2,3-dikIór-maleinsav-N-(4)-fluor-fenil)-imid fungicid tuljdonságokat mutat. (Lásd a 3 734 927 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírást.) Ezen túlmenően ismert, hogy az N-aralkil-maleinsav-imidek, mint például a maleinsav-N-(2-fenil-etil)-imid a vetőmagok kezelésére használatos (lásd a 7 827 336 számú japán szabadalmi bejelentést). Az (1) általános képletben X jelentése hidrogénatom, klóratom vagy brómalom, XI jelentése klóratom vagy brómatom, n értéke 2 vagy 3, R jelentése halogénatom, 1—4 szénatomos alkil-, di( 1-4 szénatomos alkil)-amino-, 1—4 szénatomos alkoxicsoport, 1—3 hidrogénatommal szubsztituált 1—4 szénatomos alkilcsoport, nitro-, hidroxicsoport, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, halogénatommal helyettesített fenilcsoport, S02—NH2, 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-di-csoport, és m érteke 1, 2 vagy 3. Az (1) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (11) általános képletű halogén-maleinsavanhidridet, a képletben X és X1 jelentése fenti, valamely (111) általános képletű primér aminnal - a képletben R, m és n jelentése a fenti - egy hígítószer jelenlétében reagáltatunk. Az új, (I) általános képletű szubsztituált maleinsav-imitlck erős fungicid tulajdonságot mutatnak. Meglepő módon a találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek lényegesen intenzívebb hatást mutatnak, mint a technika állásából ismert vegyületek, amelyek a hatás tekintetében közelálióak. Különösen előnyösek azok a szubsztituált maleinsav-imid-származékok, ahol a képletben X jelentése hidrogénatom, klór- vagy brómatom, XI jelentése klór- vagy brómatom, n értéke 2 vagy 3, R jelentése fluor-, klór- vagy brómatom, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, szulfonil-amino-, 1-3 halogénatommal szubsztituált 1-3 szénatomos alkilcsoport, jelenti a ciklopentiJ- vagy ciklohexilcsoportot; 1—4 szénatomos alkoxi-karbonil-oxi-, hidroxi-, di( 1—3 szénatomos)-alkiI-amino-, nitro- vagy klór-lenil-csoport, és n értéke 1, 2 vagy 3. Kiemelkedően kedvezőek azok az (1) általános képletű vegyületek, melyek képletében X és X' jelentése klór- vagy brómatom, n értéke 2 vagy 3, R értéke klór-, fluor- vagy brómatom, metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, szek-butil-, izobutil- vagy tcrc-butil-, metoxi-, ctoxi-, n-propoxi-, izo-propoxi-, szulfonil-amino-, tri- 5 fluor-metil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-, metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, n-propoxi-karbonil- és izo-propoxi-karbonil-, hidroxi-, dimetil-amino-, dietil-amino- vagy nitrocsoport, és 10 m értéke 1, 2 vagy 3. Abban az esetben, ha az eljárásnál kiindulási anyagként dibróm-maleinsavanhidridet és 3-(4-klór-fenil-propil)-amint alkalmazunk, a reakció lefutását 15 az A eljárásváltozat szemlélteti. Az eljárásnál kiindulási anyagként használt halogén-maleinsavanhidrideket a (II) általános képlettel jelölhetjük. E vegyületek sav vagy anhidrid formájában a kereskedelemben kaphatók és/vagy ismert 20 módon állíthatók elő. Az eljárásnál felhasználandó aminokat a (III) általános képlettel jelölhetjük. E vegyületekben a szubsztituensek célszerű jelentése az (I) általános képletnél megadott célszerű szubsz- 25 tituens jelentésekkel azonos. Az aminok részben ismerjek, vagy általában ismert módon állíthatók elő, így a nitrilek vagy aldoximek hidrogénnel való redukciója útján (Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, XI/1, 341). Másik megoldás- 3Q ként aldehideket, hidrogénnel és ammóniával reduktív aminezésnek alávetve, aminszármazékokat kapunk (Houben-Weyl, XI/1, 341). A fenil-etil-amin-származékók előállításánál 0) -nitrosztirolszármazékokból indulunk ki, e vegyületek komplex qc hidridekkel redukálhatok (Canad. J. of Chem. 51, 1973, 1402). Hígítószerként az eljárásnál használhatunk elsősorban k_.oonsavakat, ezek közül említjük meg a hangyasavat, ecetsavat és a propionsavat. 40 A reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk; így 20-150 °C, célszerűen 80- 120 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az eljárásnál általában normál nyomáson dolgozunk, kiindulási anyagokat, célszerűen ekvimoláris 45 mennyiségben használunk. A (III) általános képletű aminokat szabad bázisként, vagy sóik formájában, így például sósavas-só, hidrogénbromid-só, acetot vagy oxalát formájában alkalmazzuk. 50 Ha a (III) általános képletű aminokat sóik formájában alkalmazzuk, célszerűen ekvimoláris mennyiségű bázist, így például trietil-amint vagy nátrium-acetátot adunk a reakcióelegyhez. Az eljárás egy kedvező megoldásánál a kiindulási 55 anyagokat ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk, a reakció szerves oldószerben, például jégecetben, több óra hosszat magasabb hőmérsékleten kevertetjük. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, vizet adunk lio/zij, amikor is a termék 60 kicsapódik. Amennyiben kiindulási anyagként dibróm-maleinsavanhidridet alkalmazunk, akkor ezt egy kedvező megoldás szerint úgy állítjuk elő, hogy dibróm„ -maleinsavat jégecetben oldunk és az oldatot kever-
