194479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként karbofuránt tartalmazó granulátum előállítására
1 194 479 2 A találmány tárgya új eljárás 2,3-dihidro-2,2-dimctil-7-benzofuranil-N-metiI-karbamát, a továbbiakban karbofurán tartalmú növényvédő szer formálására, melynek során a centrifugáról lekerülő 5-15 t% vizet és/vagy szerves oldószert tartalmazó nedves karbofuránt, egyidejűleg diszpergáló és ragasztó hatású anyagként (I) általános képletű etoxilált zsíralkoholt — mely képletben R jelentése 16-18 szénatomszámú telített alifás alkohol, n jelentése 11—25 — és granulátumhordozót összekeverünk kívánt esetben egyéb segédanyagok mellett, feleslegessé téve ezzel a hatóanyag granulálás előtti előkészítő műveleteit. Ismeretes, hogy a korszerű agrotechnikát alkalmazó mezőgazdasági üzemekben a talajt vetés előtt különféle módon kezelik, melyek közül a leghatásosabb a talajlerlőtlenítés. Ez azt jelenti, hogy a talajlakó kártevők ellen a vetés előtt vagy azzal egyidőben a magágyba vagy a termőterület teljes felületére növényvédő szert juttatnak ki. A legismertebb taiajlet tőtlcnítő szerek a forát (0,0-dimetil-S-etil-liometil-ditiofoszfát), az etoprop (ü-etil-S,S-dipropiI-ditiofoszfát) és a diazinon (0,0-dietil-0-2-izopropil-6-mclilprimidin-4-il-foszforotioát). Ezek a vegyülelek azonban kisebb-nagyobb mértékben fitotoxikus hatásúak. A karbofurán az eddig ismert egyetlen olyan gyökér szisztematikus inszekticid-nematicid vegyidet, amely nem fitotoxikus, sőt kedvező hatással van a növényekre. Különösen a csírázó növénykék fejlődését, növekedését segíti elő (1. Econ. Enlomol., 64, 208—211 [1971]; 1. Econ. Entomol, 64, 172 [1971]). Ismerc.es, hogy a növényvédő szereket úgy állítják elő, hogy a biológiailag aktív anyagból, a továbbiakban hatóanyagból, az ún. formálási technológiák különböző változatával alakítják ki a végterméket. Karbofurán cselében az eddig ismert formálási eljárások két lépésből állnak: 1. A karbofurán előkészítése formálásra alkalmas tulajdonságúvá, ún. „előformulává”. 2. Végtermékké való feldolgozás. A formálás célja, hogy a hatóanyag a talajra jutva a gyökéren keresztül fel tudjon szívódni a növénybe. Kereskedelmi forgalomban kétféle formájú karboíuránkészítmény ismert: a granulátum és a szuszpenzió. A szuszpenziós szerek különleges alkalmazási technológiát igényelnek, ezért a granulátum forma terjedt el inkább. A végtermék hatóanyagtartalma 3-10 t% között mozog. Az ismert formálási eljárások során szorptív vagy nem-szorptív .hordozót alkalmaznak. Mindkét esetben alapvető követelmény, hogy a hordozó nem lehet lúgos karakterű, mivel a karbofurán bázikus közegben hidrolitikusan bomlik, a készítményben hosszabb tárolás során csökken a karbofurántartalom. A szorptív hordozók szerves és szervetlen eredetűek lehetnek, amire a hatóanyagot oldat, emulzió, koncenlrátum vagy szuszpenzió formájában viszik lel. Ezeknél az eljárásoknál az alkalmazott oldószert, illetve folyadékfázist vagy a végterméken hagyják, vagy elpárologtatják, ha fitotoxieitási, mérgezési vagy környezetszennyezési okok ezt szükségessé teszik. Azonkívül, hogy ez magas szárítási költségeket jelent, az elpárologtatott oldószer szeny•íyezi a környezetet, amit csak drága berendezéssel, illetve költséges eljárással lehet visszanyerni. Az oldószer, illetve folyadékfázis csak akkor maradhat a végterméken, ha nem fitotoxikus, környezetszennyező, mérgező, tűzveszélyes, talajidegen, illetve a talajban maradéktalanul és gyorsan csak természetes, a talajba beépülő anyagokra bomlik. Igen elterjedten alkalmaznak nem szorptív hordozóként kvarchomokot, illetve különféle ásványi őrleményeket, elsősorban alacsony áruk és könnyű hozzáférhetőségük miatt. A nem-szorptív hordozókra épülő formálásnak két változata ismert. Az egyik esetben a hordozóra vizes közegben ragasztó és filmképző segédanyagokat visznek fel, ezt követően a megfelelő módon , előformulázott” hatóanyagot homogenizálják vele és a végterméket szárítják. A másik eljárásnál ragasztóként nem-vizes közegű. alacsony dermedéspontú szilárd paraffint vagy viaszszerű anyagot használnak. A hatóanyag ebben az esetben is lehet por alakú, szuszpenzió vagy oldat. Az ismertetett fő típusokon belüli különböző eljárásokat ismertetnek a következő szabadalmak: 162 227. sz. svájci, 159 751 sz. NSZK, 19 536 sz. USA, 3 366 539 sz. USA, 1 047 644 sz. angol. 424 359 sz. svájci, 2 532 982 sz. USA. A szakirodalomban ismertetett számos más eljárással együtt, a hatóanyagot minden esetben a granulálási technológia számára megfelelő formába kell hozni. Ennek során különböző előkészítési műveleteket kell elvégezni, mint például: szárítás, homogenizálás, oldás, szuszpenziókészítés, emulziókészítés stb. Karbofurán előfonna készítésénél biztosítani kell, hogy a hatóanyag könnyen ömleszthető, illetve folyó homogén szemcseeloszlású legyen, azért, hogy a szemcsék a hordozó granulátum felületére tapadjanak és egymáshoz, mivel az utóbbi esetben a végtermék különálló hordozórészecskéket és hatóanyag-részecskéket (csomók) fog tartalmazni. Ezért a centrifuganedves karbofuránt szárítani kell és megfelelő diszperziós tulajdonságot biztosító segédanyagokat, filmképző, valamint csúsztatóanyagokat kell hozzákeverni. A karbofurán előformulátum készítése igen drága, bonyolult, zárt rendszerű, magas technikai színvonalú berendezéseket igényel, mivel a szárítási és homogenizálási műveletek a karbofurán igen mérgező volta miatt nagyon veszélyesek (LD5o: 25-30 mg/kg). Mivel az előformulagy irtás és a granulálás nem egy helyen történik, a porzás miatt a granuláláskor is fellépnek a karbofurán mérgező tulajdonságából fakadó higiéniás, környezetszennyezési hátrányok. Tanulmányunk lényege, hogy a centrifugáról lekerülő nedves karbofuránt, mely 5—15 t%-ban vizet és/vagy szerves oldószert tartalmaz - pl. acetont, dirietil-formamidot, dimetil-szulfoxidot stb. -. megfelelő segédanyagokkal összekeverve az előformulakészítés feleslegessé válik, így közvetlenül a kívánt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
