194440. lajstromszámú szabadalom • Nemlineáris elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájú nyomógomb szerkezet

1 194.440 2 forgatónyomatékot a 3 törzsrészen, akkor a 3 törzs­rész alaphelyzetével párhuzamosan mozdul el a nyomógomb megnyomásakor. Ebberr az esetben a kialakuló nyomóerő-elmozdulás karakterisztika a már ismertetett csökkenő jellegű lesz. Abban az esetben, ha a hivatkozott ütközési felü­let pályája határozottan nem esik egybe a törzsrészre ható mágneses erők eredőjével (pl. aszimmetirikus mechanikus kiképzés vagy mágneskor), akkor a 2 fejrész megnyomásakor a 3 törzsrészre forgatónyoma­ték hat, amely megbillenti azt. A billenést a 4 áŰórész 6 felső ütköző felülete határolja. Mindaddig, amíg a 3 törzsrész valamely pontja fel nem ütközik az 5 alsó ütköző felületen, a nyomógombon észlelhető erő a 3 törzsrész és a 6 felső ütközési felület még érintke­zésben maradt pontjára vonatkoztatott karon tart egyensúlyt a mágneses erő e pontra vonatkoztatott forgatónyomatékával. Miután a 3 törzsrész valamely pontja az 5 alsó ütköző felületen felütközik, ellenke­ző irányú billenés következik, míg csak további pon­tokon felütközve a 3 törzsrész teljesen határozott helyzetbe nem kerül. Ebben a szakaszban a nyomó­gombon érzékelhető erő az 5 alsó ütközőfelületen le­vő ütközési pontra számított nyomatékkai jellemez­hető, ugrásszerűen megnövekvő, majd a mágneses erők csökkenése következtében rohamosan csökkenő érték. E kiviteli alaknak lehetségesek olyan megoldásai, amelyekben az 5 alsó, illetve a 6 felső ütköző felüle­tek nem párhuzamosak, és így a 3 törzsrész billenő mozgása a két irányban határozottan nem egyenlő, pl. szélső esetben az egyik irányban nulla. A találmány szerinti megoldást alkalmazó nyomó­gombnak lehetséges olyan kiviteli alakja, ahol a 4 álló­rész 1 ferromágneses eleme egész klaviatúra közös elemeként lágymágneses anyagból van kialakítva, és ez egyben hordozó merevítő elemként is viselkedik. Ugyanakkor lehet olyan megoldás, amelyben a 4 ál­lórész 1 ferromágneses eleme permanens mágnes, amely több nyomógombra közös alkatrészként van kialakítva, például szalagmágnes alkalmazásával. Lehetséges továbbá olyan megoldás, hogy a 4 álló­részhez tartozó 5 alsó ütköző felület több nyomó­gombra közös alkatrészként van kialakítva, és ez egyben az érzékelő elemeket is képezi vagy hordozza (pl. nyomtatott áramköri lemez). Az 1. ábra szerinti szerkezeteknél a 2 fejrész mű­ködési úthossza megnövelhető úgy, hogy például 8 nyomórúdjának belsejében kiképzett üregben rugózó elem van elhelyezve, amely a 2 fejrész és a 3 törzsrész közé kapcsolódik. Ebben a megoldásban a 2 fejrészt az alaphelyzetben levő törzsrészre támaszkodó rugózó elem tartja alaphelyzetben. A rugóerő úgy van megválasztva, hogy a 2 fejrész megnyomásakor csak egy meghatározott lefelé történő elmozdulás után ütközik fel a 3 törzsrészre, miközben a rugózó elem összenyomódik anélkül, hogy a 3 törzsrészt ki­mozdítaná alaphelyzetéből. A szerkezet további le­nyomás hatására a rugózó elem nélküli változathoz hasonlóan működik. A 2 fejrész alsó véghelyzetében történő felütkö­zést tompíthatjuk, ha annak nyakrészében egy olyan rugózó elemet is alkalmazunk, amely szintén a 2 fej­rész és a 3 törzsrész közé kapcsolódik és a rugóerő úgy van megválasztva, hogy az a rugózó elem lénye­ges összenyomódása nélkül is képes a 3 törzsrészt nyugalmi helyzetéből kimozdítani. Ebben a megol­dásban a 2 fejrész csak a rugózó elem közvetítésével ütközik fel a 3 törzsrészen, és ha a 2 fejrész az alsó véghelyzetéhez közeli ponton ütköztetve van a 4 állórésszel, akkor az így közbeiktatott rugózó elem a 3 törzsrészre ható lefelé irányuló nyomóerőt is kor­látozza. A 3 törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet vil­lamos kapacitás olymódon, hogy a 4 állórész 7 fész­kének ütköző felületei az érzékelő villamos kapacitá­sok nyugvó vegyverzeteit is képezik, vagy hordozzák, és a 3 törzsrész egyben a kapacitások mozgó fegy­verzetét képezi. A 3 törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet villamos kontaktus olymódon, hogy a 4 állórész 7 fészkének ütköző felületei az érzékelő nyugvó villa­mos kontaktusokat is képezik vagy hordozzák és a 3 törzsrész egyben az érzékelő elem mozgó kontaktusát is képezi. A fentiek alapján belátható, hogy az ismertetett felismerésekre alapozott, fentiekben leírt szerkezet olymértékben egyszerűsíti a találmány szerinti konst­rukciót, hogy az egyrészt megoldja az eddig ismert megoldások problémáit, lényegesen csökkenti a szük­séges alkatrészek számát és egyszerűsíti azok alakját, valamint összeszerelésüket. Külön érdemes kiemelni itt az önbeálló törzsrész előnyeit, amely működés közben gyakorlatilag nincs kitéve súrlódó koptatás­nak, és a hézagmentes felfekvés miatt az esetleges f/ártási, szerelési pontatlanságok ellenére is biztos apcsolást garantál. Uymódon a szerkezet fő előnyé­nek tekinthetjük, hogy segítségével nagy élettartamú, megbízható, és ergonómikus billentyűzetek hozhatók létre a már ismert megoldásokhoz képest lényegesen olcsóbban. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Nemlineáris elmozdulás-nyomóerő karakteriszti­kájú nyomógomb szerkezet, amelynek állórésze, az állórészhez képest elmozduló mozgórésze, a mozgó­­részt visszatérítő és alaphelyzetben tartó, az álló rész­ben és a mozgórészben elhelyezett ferromágneses ele­mek között kiképzett, legalább egy permanens mág­nest tartalmazó mágnesköre, valamint a relatív el­mozdulást hasznosító érzékelő eleme van, azzal jellemezve, hogy a mozgórész két elkülöní­tett elemből, egy megvezetett fejrészből (2) és egy több szabadságfokú törzsrészből (3) áll, a fejrészen (2), nyomórúd (8) van kiképezve, amely egyrészről könnyedén elcsúsztathatóan illeszkedik az állórészen (4) kiképzett megvezetéshez (9), másrészről a felső ütköző felület (6) felől belenyúlik az állórész (4) fészkébe (7), ahoÚs elmozdulási pályája a törzsrész­szel (3) van ütköztetve, a törzsrész (3) az állórész fészkében (7) a szerkezet minden elemétől elkülöní­tetten a fészek (7) falai és ütköző felületei által meg­határozottan szélső helyzetek között szabadon el­­mozdíthatóan, felütközési pontjai körül szabadon el­­fordíthatóan van elrendezve úgy, hogy a törzsrész­nek (3) a nyomórúd (8) által előidézett elmozdulását és elbillenését a fészket (7) alúlról és felülről lezáró alsó és felső ütközőfelületek (5, 6) határolják, vala­mint a törzsrész (3) részben vagy teljes egészében vil­lamosán vezető ferromágneses anyagból készült és egyben az érzékelő elem mozgató fegyverzete, az álló­részben (4) kiképzett fészekhez (7) a felső ütköző fe­lület (6) felől csatlakozóan a fejrész (2) nyomórúdjá­nak (8) befogadására és megvezetésére szolgáló meg­­vezetés (9) van kiképezve, az állórész (4) ferromágne-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom