194395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd anyag tömegáram mérésére
1 194.395 2 elrendezésről és a szállított anyag tulajdonságaitól függően fennállhat annak a veszélye, hogy az injektáló nyílás a csővezetékben az idő folyamán eldugul. A találmány értelmében ezen veszély kiküszöbölésére az injektálási helyen állandóan egy viszonylag csekély gázáramot vezetünk be, amelyet impulzusszerűen egy maximális értékre növelünk és ezt követően ismét az eredeti értékre redukálunk. A szilárdanyag-koncentráció csökkentésének a mérés számára szükséges, fentebb említett mértékét az injektált gázáram megfelelő adagolásával érjük el. A találmány egyik további megvalósítási módja értelmében a szilárdanyag-koncentráció impulzusszerű megváltoztatását a járulékos gázmennyiség beinjektálása helyett vagy ehhez járulva a csővezetékben áramló szilárdanyag-áram rövid idejű fojtásával is elérhetjük. Az ilyen fojtás a találmány értelmében előnyösen a szilárdanyag csővezetékbe való bemeneténél a bemeneti keresztmetszet rövid idejű változtatásával, előnyösen a csővezetékbe való szilárdanyag-bemenet előtt elrendezett állító- és zárótest rövid idejű átállításával valósítható meg, amelyet pl. a 227 094 sz. DD szabadalmi leírás ismertet. Radioaktív nyomjelző izotópokkal végzett összehasonlító kísérleteknél kitűnt, hogy a rövid idejű fojtás nem vezet lökésszerű szállításhoz, hanem már röviddel a fojtási hely után egy egyenletes szilárdanyag -sebesség alakul ki, miközben egy, a fojtási folyamat időtartamának kb. megfelelő időtartamon keresztül a szilárdanyag-koncentráció lecsökken. Ahhoz, hogy a szilárdanyag-tömegáram kvázi folyamatos mérését érhessük el, a találmány értelmében a szilárdanyag-koncentráció impulzusszerű megváltoztatását periodikusan is megvalósíthatjuk. Az egyik előnyös megvalósítási mód értelmében az > impulzus-távolság 4-30 s. A találmány értelmében azonban az is lehetséges, hogy a szilárdanyag-koncentráció impulzusszerű megváltoztatását mindig a szilárdanyag-koncentráció mérőhelyein előzőleg bekövetkező impulzusszerű változás áthaladási időpontjaihoz viszonyítva váltjuk ki. Ezesetben akkor váltjuk ki a szilárdanyag-koncentráció impulzusszerű változását, miután az előző impulzus áthaladása az áramlási irányt tekintve második mérőhelyen érzékelhetővé vált. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál a szilárdanyag-koncentráció illetve egy vele funkcionális összefüggésben álló paraméter említett mérőhelyeken való mérésére önmagában ismert módon radiometrikus transzmisszió-mérési eljárást alkalmazunk, vagyis egy adott forrásból kiinduló sugárzásnak a szállítóáram általi intenzitás-gyengülésének mérését, ahol a sugárzó forrás jellege és erőssége, valamint a sugárzás-érzékelő elrendezésének geometriája úgy van a csővezetékhez annak keresztmetszetéhez, fa’ astagságához, valamint a szilárd anyag jellegéhez és koncentrációjához hozzáigazítva, hogy a szükséges integrációs idő a radiometrikus transzmisszió-méréshez kicsi legyen, összehasonlítva a szilárdanyag-koncentráció változásához megadott indikációs időpontok különbségével az említett mérőhelyeken. A találmány keretein belül ugyancsak elképzelhető, hogy az anyag C. szilárdanyag-koncentráció említett időbeli középértékének képzéséhez önmagában ismert eszközökkel az említett mérőhelyek egyikén végzett radiometrikus transzmisszió-mérés eredményét használjuk fel. Nagyobb pontossági követelményeknél és viszonylag nagy mérőhelyek közötti távolságoknál azonban célszerű lehet, ha az időbeli középértékek képzése előtt meghatározzuk az egyidejű mérések eredményeinek számtani közepét az említett mérési helyeken és ezt a helyi középértéket vesszük az időbeli kőzépérték-képzés alapjául. A radiometrikus transzmisszió-mérési eljárás alkalmazásánál különösen előnyösnek bizonyult, ha a szilárdanyag-koncentrációt impulzusszerűen annyira lecsökkentjük, hogy az áthaladó sugárzás beütésszáma (vagyis az időegység alatt érzékelt sugárzási impulzusok szám) a mérőhelyeken 3—10%-kal növekszik 9 kiindulási értékre vonatkoztatva. Ez esetben legalábbis a sűrűáramú szilárdanyag-szállításnál a szilárdanyag-koncentráció csökkenésének relatív összege a fent megadott 10~40%-os tartományon belülre esik. A találmány egyik további megvalósítási módját az jellemzi, hogy ugyancsak önmagában ismert módon a szilárdanyag-gáz szuszpenzió dielektromos állandóját a szilárdanyag-koncentrációval funkcionális összefüggésben álló paraméterként alkalmazzuk, és hogy métési eljárásként az említett mérőhelyeken az ismert kapacitás-mérési eljárást alkalmazzuk. Az ilyen métési eljárásoknak a radiometrikus transzmisszió-mé;éssel szemben az az előnyük, hogy rövidebb holtidők keletkeznek. A mérési eredményt sok szállított anyagnál viszonylag erősen befolyásolják a szállított anyag minőségében bekövetkező ingadozások. Ez azonban nem hat zavarólag a szilárdanyag szállítási sebességének meghatározásánál, így itt a rövidebb holtidőből adódó előnyök teljes mértékben érvényesülnek, azonban a szilárdanyag-koncentráció pontosságát oly mérőkben befolyásolhatják, hogy egy járulékos radiometrikus transzmisszió-mérés a szilárdanyag-koncentáció megállapításához feltétlenül szükséges, amelyet előnyösen a két említett kapacitásmérési hely között végzünk el. Azon időpontok közötti különbségek megállapítására, amelyekben a szilárd-anyag-koncentráció válozása, illetve a vele funkcionális összefüggésben álló paraméter a mérőhelyeken egymás után érzékelhetővé válik, önmagában ismert analóg és digitális kiértékelő eljárások állnak rendelkezésre. A szilárdanyag-koncenctráció egy adott mérési hegyen való impulzusszerű megváltozásának áthaladási dőpontja meghatározására az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre a növekvő pontosság, egyben a növekvő ráfordítás sorrendjében :- egy meghatározott szinthatár túllépésének időpontja a szilárdanyag-koncentráció természetes ingadozási tartományán kívül- egy meghatározott szinthatár túllépésnek és egy ezt követő lefelé történő meghaladásának időpontjai közötti számtani közép- egy variálható szinthatár bevezetése, amelyet egy előre megadott rögzített távolságban vezetünk az éppen meghaladott időtartam szilárdanyag-koncentrációjának menet közben kiszámított középértékéhez képest- a szilárdanyag-koncentráció-idő-függvény csúcsértékének beállítási időpontja a mindenkori mérési helyen. Az arra való törekvésben, hogy a szilárdanyagdconcentráció Impulzusszerű változását minél kisebb értéken tartsuk, azonban még mindig biztosan érzékelni (indikálni) tudjuk, végül lehetséges egy automatikus korrelációs eljárás alkalmazása is az időkülönbség meghatározására az .impulzusszerfh szilárdanyagkoncentráció mérőhelyeken bekövetkező változásai5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
