194373. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nyomaték átvitelére és az átvitt nyomaték határolására forgó hajtott tengely között

1 194.373 2 A találmány tárgya berendezés nyomaték átvitelé­re és az átvitt nyomaték határolására forgó hajtóten­gely és forgó hajtott tengely között, amely különösen személyszállító járművek tengely körül elforduló utas­ajtóinak mozgató rendszerébe beépítve biztonsági szerkezetként alkalmazható. Korszerű személyszállító járműveknél - elsősorban autóbuszoknál, melyek távműködtetésű utasajtókkal vannak felszerelve, ma már általános követelmény, hogy az ajtót működtető berendezés olyan automati­kus működésű biztonsági szerkezettel (továbbiakban: utasérzékelő) legyen ellátva, amely az utasnak, illet-, ve kézipoggyászának az ajtó zárása közbeni beszoru­­lása ellen megfelelő védelmet biztosít. A fenti követelmény kielégítésére ma már számos megoldás ismeretes. Ezek alapvetően három csoport­ba sorolhatók: Ismertek olyan megoldások — példaául a 7912764 számú NSZK használati minta szerinti - melyeknél az ajtóélen létrejövő szorítóerőt az ajtóéi gumipro­filjának üreges csatornájába épített elem érzékeli, mely közvetlen vagy közvetett módon elektromos kontaktust létesít. Ez zárja az elektropneumatikus szelep áramkörét, mely az ajtó visszanyitását bizto­sítja. Az ilyen rendszerek előnye, hogy közvetlenül az utast érő erőhatást érzékeli, a gyakorlati alkalmazás­kor jelentkező hátrányuk azonban, hogy a mozgó ajtószárnyról az elektromos kábelek biztonságos el­vezetése igen körülményes. Az előbbi hátránytól mentesek azok a megoldások - pélául a 1 708 446 számú NSZK szabadalom - me­lyek az ajtómozgató pneumetikus rendszerhez kap­csolódva a megfelelő helyen mért levegőnyomás, illet - vel nyomáskülönbség megváltozásának érzékelése ré­vén képeznek ajtót visszanyitó vezérlőimpulzust. Az erre az elvre épülő utasérzékelő automaták vi­szonylag bonyolult pneumatikus, elektropneumati­kus, illetve pneumomechanikus elemek alkalmazását teszik szükségessé. Érzékenyek a tápnyomás ingado­zására, biztonságuk befolyásolja a környezeti hőmér­séklet széles határok közötti változása, illetve a fagy­­veszély. Üzembiztonság szempontjából előnyben részesíten­­dők azok a szerkezetek - példaául a 29 28 315 számú NSZK szabadalom - amelyek az ajtómozgató beren­dezés kinematikai rendszeréhez kapcsolódva erőhatás vagy forgatónyomaték érzékelésének elvére épülnek. Ezek általában valamilyen rugalmas elemet (nyomó­­v. húzórugó, tányérrugó, esetleg gumituskó) alkalmaz­nak, amely a jármű váza és az ajtó-mozgató erőforrás (lineáris pneumatikus henger vagy forgatómű) közé van beépítve. A rendszerben uralkodó erő vagy forga­tónyomaték meghatározott értékénél a rugalmas elem relatív elmozdulást tesz lehetővé, amelynek ré­vén elektromos kapcsoló működtethető. Az ilyen megoldásokra jellemző, hogy az alkalma­zott rugalmas elem erő-elmozdulás jelleggörbéje "fel­­keményedő" jellegű, azaz a relatív elmozdulás viszonylag kis erőértéknél megindul, és nagyobb el­mozduláshoz egyre nagyobb erőhatás szükséges. Ez valamelyest ellentmond az ideális utasérzékelővel szemben megfogalmazható követelményeknek. A ta­lálmány megalkotásával célunk a fenti hiányosságok megszüntetése. A kitűzött feladatot olyan berendezés kialakításá­val oldottuk meg, amely forgó hajtótengelyre és forgó hajtott tengelyre erősített két tengelykapcsoló-féllel van ellátva, amelyek között viszonylagos elfordulásu­kat engedélyező módon rugalmas elem van elrendez­ve, amely az elfordulást felügyelő kapcsolóelemmel van kapcsolatban, ahol a találmány szerint a két ten­gely-kapcsolófél között elrendezett rugalmas elem leg­alább egy, a megengedettnél nagyobb ráható nyoma­ték esetén kihajlásra képes kialakítású laprugóként van kialakítva, és a kapcsolóelem, amely a kihajlás érzékelésére képes, legalább az egyik laprugóhoz van hozzárendelve. A rugalmas elem működése akkor a legmegfelelőbb ha az erőhatás vagy forgatónyomaték bizonyos érték­határig passzív elemként funkcionál, s a megfelelő ér­ték elérésekor hoz létre a mozgó elemek között rela­tív elmozdulást. A találmány szerinti berendezésben nyomatékhatár-érzékelőként alkalmazott rugalmas elem ezt a követelményt kielégíti. Külön előnye, hogy az ismert megoldásokhoz képest lényegesen egy­szerűbb szerkezeti kivitel mellett látja el funkcióját. A személyszállító járművek — elsősorban autóbu­szok — távműködtetésű utasajtói pneumatikus ener­giával működő mozgatóművekkel vannak felszerelve. Az ajtószárny megfelelő mozgási "sebességét - úgy nyitási, mint zárási mozgásirányban — a mozgató­műből kipufogó levegőáram fojtásával szokták be­állítani. Ezáltal biztosítják a dugattyú két oldalán azt a mindekori nyomáskülönbséget, amely a kívánt moz­gási sebességhez szükséges erőt, illetve forgatónyoma­­tékoz biztosít. A szükséges nyomaték mindössze a mozgás kezdeti szakaszán a mozgó tömeg gyorsítá­sához, majd a további szakaszban a súrlódásból adó­dó terheléshez elegendő értékű. Ha a mozgásban lévő ajtószárny akadályba (utas, vagy annak kézipoggyá­sza) ütközik, mozgása lelassul, illetve megáll. Ekkor a mozgatómű kipufogó oldali töltése a fojtószelepen keresztül fokozatosan leürül, míg a dugattyú másik oldalán a levegőnyomás a hálózati nyomás szint­jéhez közelít. Az ily módon viszonylag gyorsan nö­vekvő nyomáskülönbség az ajtó tengelyére növekvő nyomatékot, illetve az ajtóélen fokozódó szorító­erőt fejt ki. Ha a növekvő nyomatékot megfelelő elemmel érzé­keljük, s annak egy bizonyos értékénél az ajtó vissza­­nyitására alkalmas elektromos jelet képezünk, közvet­ve az utasérzékelést valósítjuk meg. A találmány szerinti berendezés a kitűzött felada­tot a fenti elv alapján oldja meg. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismer­tetjük. A rajzon a találmány szerinti berendezés pél­­daicénti kiviteli alakjait tüntettük fel, ahol az 1. ábrán a találmány szerint kialakított utasérézke­­lő biztonsági szerkezet példakénti kiviteli alakját áb­rázoltuk, nézetben, megbontott rajzok segítségével; a 2. ábra a találmány szerinti berendezés felülnézeti képe;a 3. ábra a találmány szerinti berendezéssel felsze­relt utasajtót ábrázol a jármű külső felülete felől néz­ve; a 4. ábra a 3.ábrán vázolt utasajtó felülnézeti képe; a 5. ábrán a 3. ábrán vázolt utasajtóra felszerelt ta­lálmány szerinti berendezést ábrázoltunk; a 6. ábra a találmány szerinti berendezéssel össze­kapcsolt pneumatikus lineáris munkahengert ábrázol, felülnézetben;a 7. ábrán pneumatikus lineáris munkahengerrél mozgatott, a találmány szerinti berendezéssel felsze­relt utasajtót, ábrázoltunk, oldalnézetben; a 8. ábra a 7. ábrán vázolt berendezés metszeti ké­­pe;a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom