194347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gipszbázisú üregelt építőelemek előállítására
1 A találmány eljárás gipszbázisú üregeit építőelemek előállítására. A gyártás során vízből és gipszből, adott esetben egy vagy többféle adalékanyag hozzáadásával nyers halmazt készítünk, a nyers halmazt keverés útján gipszhabarecsá homogenizáljuk. Az építőelem formaterét képző gyártósablont, valamint az üregek szabadon maradását szolgáló üregelő magokat megtisztítjuk, és gyártó helyzetbe hozzuk, a gipszhabarcsot a formatérbe juttatjuk. Ezután az ún. öntartó szilárdság elérését követően előbb az üregelő magokat eltávolítjuk, majd a gyártósablont megbontva az építőelemet kizsaluzzuk. Az üregelő magok eltávolítása, valamint a sablon megbontása után előnyösen legalább 1 -1 perc pihentetési időt iktatunk be. Tárgya a találmánynak az eljárás megvalósítására szolgáló berendezés is. A berendezés az építőelem formaterét határozó szétszedhető gyártósablont, a formatérbe belenyúló, az üregek szabadon maradását szolgáló üregelő magokat, továbbá a gyártósablonnak az üregelő magokhoz viszonyított mozgatására és a mozgatás szabályozására alkalmas részeket, így a gyártósablon haladó mozgását szolgáló sablonpályát, a haladó mozgás határhelyzeteit kijelölő végálláskapcsolókat, sablonmozgató hajtóművet és adott esetben magmozgató hajtóművet, valamint az egy vagy több hajtóművet magában foglaló vezérlő egységet tartalmaz. Az utóbbi évtizedekben a gipsz mint építőanyag használata egyre inkább terjed. Számos helyen alkalmaznak pl. válaszfalak számára papír jellegű hordozó réteggel rendelkező ún. gipszkarton lapokat, továbbá különböző — többnyire ugyancsak válaszfal szerep betöltésére alkalmas — giszpbázisú idomtesteket. A gipszbázisú építőelemek legnagyobb részét már régóta üreges keresztmetszettel állítják elő, ami az elemek súlyának csökkentése, továbbá azok hőszigetelő képességének fokozása szempontjából egyaránt kedvező. Az üregek emellett lehetőséget nyújtanak adott esetben különböző vezetékek elhelyezésére is. Az üreges építőelemek a gipsz közismerten rövid kötési ideje miatt szigorú technológiai fegyelemmel, pontos előírások gondos betartásával kell előállítani. Ennek egyik tényezője az, hogy a gipszből és vízből összeállított nyers anyaghalmazt nem szabad sem a szükségesnél rövídebb, sem azt számottevően meghaladó ideig keverni, mert mindkét pontatlanság a termék minőségét rontja. Hasonlóképpen rendkívül fontos a kész elemeknek a gyártósablonból optimális időpontban való kizsaluzása. A szükségesnél rövidebb kizsaluzási idő esetén az elem szilárdsága még nem éri el a biztonságos mozgathatóság mértékét. Ezért a termék kisebb vastagságú részei oly mértékben "megroskadhatnak", ami felhasználásukat korlátozza, sőt esetleg ki is zárja. Káros azonban az optimális kizsaluzási idő túllépése is, mert ezáltal nem csupán a gyártás teljesítőképessége romlik, pl. a sablonok ciklusidejének növekedése miatt, hanem a sablon szétszedése és a termék eltávolítása is megnehezül. Ez adott esetben a termék egyes részeinek megkárosodásával is járhat. A fentiekben említett gyártási nehézségek fokozottan fennállnak minden olyan esetben, amikor nem tömör, hanem üreges keresztmetszetű építőelemek előállításáról van szó. Az adott területen számos elgondolás született az utóbbi évtizedekben. Közülük a gyakorlatilag legfejlettebb megoldásba 153.948 Isz-ú magyar szabadalmi leírásban található meg. Ennél a kizsaluzás optimális feltételeit azáltal javasolják elérni, hogy a gyártósablon szétbontása 2 előtt, célszerűen a kötési idő teljes folyamata alatt az üregelő magokat hossztengelyük körül lassú forgó mozgásban tartják. Lényeges eleme az ismert eljárásnak az, hogy a magok forgatásához szükséges nyomatékot folyamatosan mérik. A forgatás ugyanis a gipszhabarcs duzzadása következtében egyre nehezebbé válik. Tapasztalati úton meg lehet határozni — minden egyes gipszfajta esetében — azt a határnyomatékot, ami a duzzadásnak és vele együtt a gipszhabarcs megszilárdulásának egy olyan küszöbértékéhez tartozik, amelynél a termék már öntartóvá szilárdult. Ekkor a sablonból és vele együtt a termékből az üregelő magokat eltávolítják, majd rövid pihentetési időt követően a gyártósablont szétszedik, és a terméket kiemelik. A fentiekben említett, előnyös és megbízható gyártási eljárásnak is vannak azonban fogyatékosságai. Ezek egyike, hogy a nyomatékérzékelésen alapuló szilárdulásellenőrzés hibalehetőségekkel rendelkezik. Ezek kiszűrése a gyártási ciklusidő megnövelését kívánja, és így a tényleges hatékonyság soha nem éri el az elméletben lehetségest. Kedvezőtlen az is, hogy az üregelő magok forgómozgásban való tartása miatt az üregek csakis körkeresztmetszetűek lehetnek, ami erősen korlátozza a termék alakját, és adott esetben felhasználhatósági területét is. A találmány célja olyan eljárás és annak megvalósitására irányuló olyan berendezés kifejlesztése, amely a korábbi megoldások hátrányait kiküszöböli, és ezáltal nagyobb gyártási termelékenységet, valamint a termék keresztmetszetének megválasztásában minden eddiginél nagyobb tervezői szabadságot eredményez. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a számos tényező által befolyásolt volta miatt nem teljesen megbízható nyomatékmérés helyett a lényegesen nagyobb pontossággal megvalósítható hőérzékelésre kell a gyártás menetét alapítani. Ismert ugyanis, hogy a gipszhabarcs az anyag kötési folymatának előrehaladása során egyre nagyobb hőmérsékletű. A kötéssel együttjáró hőfejlődés jól ellenőrizhető, kézbentartható és egyértelmű korrelációban van a megszilárdulás mértékébe!. Ezért az öntartó szilárdság bekövetkeztére teljes biztonsággal lehet az elért hőfok alapján következtetni. Része a találmányi gondolatnak az is, hogy a hőmérsékletmérés közvetlenül felhasználható a gyártóberendezés vezérlésére. így elsősorban az üregelő magok eltávolításával kezdődő kizsaluzási folyamat válik igen nagy pontossággal végrehajthatóvá. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás gipszbázisú üregeit építőelemek előállítására - melynek során vízből és gipszből, adott esetben egy vagy többféle adalékanyag hozzáadásával nyers halmazt készítünk, a nyers halmazt keverés útján gipszhabarccsá homogenizáljuk, az építőelem formaterét képező gyártósablont, valamint az üregek szabadon maradását szolgáló üregelő magokat megtisztítjuk, és gyártó helyzetbe hozzuk, a gipszhabarcsot a formatérbe juttatjuk, ezután az ún. öntartó szilárdság elérését követően előbb az üregelő magokat eltávolítjuk, majd a gyártósablont megbontva az építőelemet kizsaluzzuk, az üregelő magok eltávolítása, valamint a sablon megbontása után pedig előnyösen legalább 1—1 perc pihentetési időt iktatunk be — azon alapul, hogy a gyártáskor a gipszhabarcsot a meghatározott keverősi időt legalább ± 10%-os pontossággal betartva homogenizáljuk, az öntartó szilárdság elérését a formatérben végzett legalább i 1 °C pontossággal 194347 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
