194344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mászható vagy járható szelvényű csatornák felújítására
1 194.344 2 A találmány mászható vagy járható szelvényű csatornák felújítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A több évtizeddel ezelőtt, túlnyomórészt a század elején épített betoncsatornák, különösen szennyvízgyűjtőcsatornák világszerte egyre nagyobb számban és mértékben hibásodnak meg, illetve mennek tönkre, és felújításuk súlyos gondot jelent, Fokozottan jelentkeznek a problémák a bauxit- és román-cementből készült csatornáknál, amelyek napjainkban már igen rossz állapotban vannak, szilárdságuk a megkívánt értéket nem éri el, a szennyvíz a betont a vízvonal magasságában gyakran megbontotta, helyenként a talajig kimosta. A csatornák rossz állapota miatt gyakoriak a meghibásodáok, beszakadások, amelyek rendszerint" sűrűn lakott nagyvárosokban, forgalmas utcákban, tereken, a nagy közúti terhelések miatt is jelentkeznek, és így nemcsak akadályozzák a közúti forgalmat, hanem annak biztonságát is veszélyeztetik. További súlyos problémát jelent, hogy a viszonylag keskeny utcákon a meglevő, rendszerint a közműhálózat igen sűrűn fektetett vezetékei miatt a meghibásodott vagy tönkrement csatorna felújítása, illetve újjáépítése csakis az eredeti nyomvonalán lehetséges, mivel új nyomvonal létesítése más közművezeték(ek) áthelyezését tenné szükségessé. Az esetleges közműáthelyezés nemcsak közvetlenül ezzel járó többletköltségeket okoz, de növeli a kivitelezés időtartamát is, aminek következtében a forgalom elterelése is hoszszabb ideig tart. Amennyiben viszont a gyűjtővezeték felújítását a meglevő nyomvonalon bármilyen jelenleg ismert módszerrel hajtják végre, a rekonstrukció kivitelezésének az időtartama alatt a szennyvizet a csatornából ki kell zárni, ami csak a szennyvíz átemelésével lehetséges. Az átemelendő szennyvízmennyiség — a gyűjtőcsatornák viszonylag nagy vízgyűjtő területe miatt — igen nagy mennyiségű lehet, ezért az átemelés költségei a teljes rekonstrukció költségeit nagymértékben megnövelik. A zsúfolt közműhálózat a gyűjtőcsatorna rekonstrukciójához szükséges munkaárok szélességét is korlátozza. Ez a körülmény úgyszólván kizárja azt a lehetőséget, hogy a rekonstrukcióhoz meglevő mászható vagy járható szelvényű csatorna vízvezető képességével azonos vízszállító képességű előregyártott (vas) beton csöveket lehessen alkalmazni. Ha pedig a helyi adottságok kivételesen lehetővé tennék nagyátmérőjű előregyártott betoncsövek alkalmazását, a több tonna súlyú betoncsövek daruzásához — a munkaárokba emeléséhez - a rendszerint szűk városi utcákban nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú terület a munkaárok mellett. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a betoncsöveket — a vízfolyás irányát tekintve — alulról felfelé haladva, amunkaárok alsó végétől kiindulva kellene lefektetni, ami a kivitelezést rendkívül lelassítja. Amennyiben tojásszelvényű főgyűjtő csatorna rekonstrukciója során lehetőség nyílik előregyártóit körkeresztmetszetű betoncsövek beépítésére, szélesebb munkaárokra van szükség. A fenti nehézségekre tekintettel a gyűjtőcsatornák rekonstrukciója jelenleg túlnyomórészt olymódon történik, hogy a meghibásodott csatornát feltárják, - általában teljes egészében - elbontják, hagyományos zsaluzással és helyszíni betonozással új csatornát építenek, amelyet belül klinkerrel burkolnak E módszer egyik súlyos hátránya, hogy a zsaluzásos-monolitbeton technológiai kivitelezési időtartama Igen hosszú, lényegesen meghaladja azt az időt, ami előregyártóit csőelemekkel való építés esetén merülne fel. A másik súlyos hátrány abban jelentkezik, hogy az új csatorna megépítése közben a szennyvizet folyamatosan át kell emelni, ami — amint erre már utaltunk — jelentős költségnövelő tényező, emellett még kisebb intenzitású csapadék is a környező épületek pincéinek elöntését eredményezheti.(Ez a probléma értelemszerűen jelentkezik abban az esetben is, ha a rekonstrukció előregyártóit vasbeton csövek felhasználásával történik.) Végül további hátrányos tényező, hogy e módszer végrehajtásához viszonylag széles munkaárokra van szükség. Ismeretesek - elsősorban kisebb átmérőjű csatornák felújítására - feltárás nélküli rekonstrukciós módszerek is. Ezek alapvetően két csoportba sorolhatók. Az egyik típusú módszer szerint a meghibásodott csatornákat belülről vegyszeresen kezelik, és fezzel törniük a meglevő betonszerkezetet, illetve a csatlakozási helyeket. A másik ismert módszer lényege, hogy a meghibásodott csatornába műanyagcsövet húznak be, és cementhabarccsal töltik ki a két cső közötti hézagot. E módszerek is feltételezik a rekonstrukciós munka végrehajtása során a szennyvíz kizárását, vagyis a tetemes többletköltségekkel járó szennyvízátemelést; még kisebb intenzitású csapadék esetén is fennáll a környező pincék elöntésének a veszélye; emeleti mászható vagy járható szelvényű csatornák felújításához gazdaságosan nem alkalmazhatók. A találmány feladata, hogy mászható és járható szelvényű csatornák felújításához olyan módszert szolgáltasson, amely minimális helyigényű, egyszerűen, gyorsan és kedvező költségráfordítással végrehajtható, és feleslegessé teszi az építés alatt a szennyvíz munkatérből való kizárását, vagyis a szennyvíz átemelést. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a meghibásodott nagyátmérőjű csatornák műanyag betétcső beépítésével tökéletesen vízzáróvá tehetők, és ha a beépítést a földkiemeléssel feltárt csatorna felső részének az elbontásával hajtjuk végre, a zárt szelvényű műanyagcső-elemek a megmaradt alsó csatorna-szelvényben felülről a lehető legegyszerűbb módon behelyezhetők, a szennyvíz továbbítására azonnal alkalmasak, Így a szennyvíz építés közbeni kizárására nincs szükség. További felismerésünk, hogy a műanyag béléscsőre való rábetonozással - amely a meglevő, eredeti alsó csatornarészhez csatlakozik - statikailag is kifogástalan, az igénybevételekenk tökéletesen ellenálló szerkezetet nyerünk. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a felújítandó csatornát földkimeleléssel feltárjuk, és a csatornába műanyag csövet építünk be, és amely eljárásra az jellemző, hogy a meglevő csatorna felső részét eltávolítjuk, a megmaradt alsó részben egymáshoz csatlakoztatott műanyag csőelemekből műanyag béléscsövet készítünk, és arra a megmaradt alsó csatornarészhez kapcsolódó monolit beton vagy vasbeton lezárószerkezetet építünk. Általában a meglevő csatornát — amennyiben tojás- vagy békaszáj-szelvényű - felülről lefelé a vállvonala, amennyiben körszelvényű, a középpontján átmenő vízszintes átmérője tartományáig távolítjuk (bontjuk) el. Többnyire a műanyag béléscsövet 8-20 mm falvastagságú, előnyösen üvegszálerősítésű poliészter csőelemekből készítjük el, de bármilyen más, a célnak megfelelő műanyag-csövet alkalmazhatunk a találmány szerinti eljáráshoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
