194344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mászható vagy járható szelvényű csatornák felújítására

1 194.344 2 A találmány mászható vagy járható szelvényű csa­tornák felújítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A több évtizeddel ezelőtt, túlnyomórészt a század elején épített betoncsatornák, különösen szennyvíz­­gyűjtőcsatornák világszerte egyre nagyobb számban és mértékben hibásodnak meg, illetve mennek tönkre, és felújításuk súlyos gondot jelent, Fokozottan jelent­keznek a problémák a bauxit- és román-cementből készült csatornáknál, amelyek napjainkban már igen rossz állapotban vannak, szilárdságuk a megkívánt értéket nem éri el, a szennyvíz a betont a vízvonal magasságában gyakran megbontotta, helyenként a ta­lajig kimosta. A csatornák rossz állapota miatt gyako­riak a meghibásodáok, beszakadások, amelyek rend­szerint" sűrűn lakott nagyvárosokban, forgalmas ut­cákban, tereken, a nagy közúti terhelések miatt is jelentkeznek, és így nemcsak akadályozzák a közúti forgalmat, hanem annak biztonságát is veszélyezte­tik. További súlyos problémát jelent, hogy a viszony­lag keskeny utcákon a meglevő, rendszerint a közmű­hálózat igen sűrűn fektetett vezetékei miatt a meghi­básodott vagy tönkrement csatorna felújítása, illetve újjáépítése csakis az eredeti nyomvonalán lehetséges, mivel új nyomvonal létesítése más közművezeték(ek) áthelyezését tenné szükségessé. Az esetleges közműát­helyezés nemcsak közvetlenül ezzel járó többletkölt­ségeket okoz, de növeli a kivitelezés időtartamát is, aminek következtében a forgalom elterelése is hosz­­szabb ideig tart. Amennyiben viszont a gyűjtővezeték felújítását a meglevő nyomvonalon bármilyen jelenleg ismert mód­szerrel hajtják végre, a rekonstrukció kivitelezésének az időtartama alatt a szennyvizet a csatornából ki kell zárni, ami csak a szennyvíz átemelésével lehetséges. Az átemelendő szennyvízmennyiség — a gyűjtőcsator­nák viszonylag nagy vízgyűjtő területe miatt — igen nagy mennyiségű lehet, ezért az átemelés költségei a teljes rekonstrukció költségeit nagymértékben meg­növelik. A zsúfolt közműhálózat a gyűjtőcsatorna rekonst­rukciójához szükséges munkaárok szélességét is kor­látozza. Ez a körülmény úgyszólván kizárja azt a lehe­tőséget, hogy a rekonstrukcióhoz meglevő mászható vagy járható szelvényű csatorna vízvezető képességé­vel azonos vízszállító képességű előregyártott (vas) beton csöveket lehessen alkalmazni. Ha pedig a helyi adottságok kivételesen lehetővé tennék nagyátmérőjű előregyártott betoncsövek alkalmazását, a több tonna súlyú betoncsövek daruzásához — a munkaárokba emeléséhez - a rendszerint szűk városi utcákban nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú terület a munka­árok mellett. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a be­toncsöveket — a vízfolyás irányát tekintve — alulról felfelé haladva, amunkaárok alsó végétől kiindulva kellene lefektetni, ami a kivitelezést rendkívül lelas­sítja. Amennyiben tojásszelvényű főgyűjtő csatorna rekonstrukciója során lehetőség nyílik előregyártóit körkeresztmetszetű betoncsövek beépítésére, széle­sebb munkaárokra van szükség. A fenti nehézségekre tekintettel a gyűjtőcsatornák rekonstrukciója jelenleg túlnyomórészt olymódon történik, hogy a meghibásodott csatornát feltárják, - általában teljes egészében - elbontják, hagyomá­nyos zsaluzással és helyszíni betonozással új csator­nát építenek, amelyet belül klinkerrel burkolnak E módszer egyik súlyos hátránya, hogy a zsaluzásos­­-monolitbeton technológiai kivitelezési időtartama Igen hosszú, lényegesen meghaladja azt az időt, ami előregyártóit csőelemekkel való építés esetén merülne fel. A másik súlyos hátrány abban jelentkezik, hogy az új csatorna megépítése közben a szennyvizet folya­matosan át kell emelni, ami — amint erre már utal­tunk — jelentős költségnövelő tényező, emellett még kisebb intenzitású csapadék is a környező épületek pincéinek elöntését eredményezheti.(Ez a probléma értelemszerűen jelentkezik abban az esetben is, ha a rekonstrukció előregyártóit vasbeton csövek fel­­használásával történik.) Végül további hátrányos té­nyező, hogy e módszer végrehajtásához viszonylag széles munkaárokra van szükség. Ismeretesek - elsősorban kisebb átmérőjű csator­nák felújítására - feltárás nélküli rekonstrukciós módszerek is. Ezek alapvetően két csoportba sorol­hatók. Az egyik típusú módszer szerint a meghibáso­dott csatornákat belülről vegyszeresen kezelik, és fez­zel törniük a meglevő betonszerkezetet, illetve a csat­lakozási helyeket. A másik ismert módszer lényege, hogy a meghibásodott csatornába műanyagcsövet húznak be, és cementhabarccsal töltik ki a két cső kö­zötti hézagot. E módszerek is feltételezik a rekonst­rukciós munka végrehajtása során a szennyvíz kizárá­sát, vagyis a tetemes többletköltségekkel járó szenny­vízátemelést; még kisebb intenzitású csapadék esetén is fennáll a környező pincék elöntésének a veszélye; emeleti mászható vagy járható szelvényű csatornák felújításához gazdaságosan nem alkalmazhatók. A találmány feladata, hogy mászható és járható szelvényű csatornák felújításához olyan módszert szolgáltasson, amely minimális helyigényű, egysze­rűen, gyorsan és kedvező költségráfordítással végre­hajtható, és feleslegessé teszi az építés alatt a szenny­víz munkatérből való kizárását, vagyis a szennyvíz átemelést. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a meghibásodott nagyátmérőjű csatornák műanyag be­tétcső beépítésével tökéletesen vízzáróvá tehetők, és ha a beépítést a földkiemeléssel feltárt csatorna felső részének az elbontásával hajtjuk végre, a zárt szelvé­nyű műanyagcső-elemek a megmaradt alsó csatorna­­-szelvényben felülről a lehető legegyszerűbb módon behelyezhetők, a szennyvíz továbbítására azonnal alkalmasak, Így a szennyvíz építés közbeni kizárására nincs szükség. További felismerésünk, hogy a műa­nyag béléscsőre való rábetonozással - amely a megle­vő, eredeti alsó csatornarészhez csatlakozik - stati­kailag is kifogástalan, az igénybevételekenk tökéle­tesen ellenálló szerkezetet nyerünk. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a felújítandó csatornát földki­­meleléssel feltárjuk, és a csatornába műanyag csövet építünk be, és amely eljárásra az jellemző, hogy a meglevő csatorna felső részét eltávolítjuk, a megma­radt alsó részben egymáshoz csatlakoztatott mű­anyag csőelemekből műanyag béléscsövet készítünk, és arra a megmaradt alsó csatornarészhez kapcsolódó monolit beton vagy vasbeton lezárószerkezetet épí­tünk. Általában a meglevő csatornát — amennyiben tojás- vagy békaszáj-szelvényű - felülről lefelé a váll­­vonala, amennyiben körszelvényű, a középpontján átmenő vízszintes átmérője tartományáig távolítjuk (bontjuk) el. Többnyire a műanyag béléscsövet 8-20 mm falvastagságú, előnyösen üvegszálerősítésű poliészter csőelemekből készítjük el, de bármilyen más, a célnak megfelelő műanyag-csövet alkalmazha­tunk a találmány szerinti eljáráshoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom