194288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületén áramvezető makromolkuláris anyag előállítására
t A találmány tárgya eljárás felületén áramvezető makro molekuláris anyag előállítására. A felületén áramvezetésre képes makro molekuláris anyag előállítására, illetve a makromolekuláris anyag felületének ilyen célú modifikálására ismert módszerek abban állnak, hogy a makromolekuláris anyag felületébe vezetőképes anyagot juttatnak, vagy a makromolekuláris anyag és a vezetőképes anyagok között kémiai reakciót hoznak létre, vagy pedig a makromolekuláris anyagból készült tárgyak felületét vezetőképes lakkokkal vonják be. Ezeket a módszereket például Norman, R. H. „Conductive Rubbers and Plastics” c. könyvében (a könyv 1970-ben az Appl. Sd. Ltd. Londoni kiadó gondozásában jelent meg) vagy Kirk-Otthmer az „Encyclopedia of Chemical Technology” c. könyv „Antistatic Agents” és „Polymers, Conductive” c. fejezetekben ismertette. A nagyobb felületi vezetőképességet igénylő, árnyékoló vagy földelő polimer bevonatoknál vagy tárgyaknál a felületet fémet vagy féinvegyületet tartalmazó réteggel vonják be vákuumelpárologtatás, katódporlasztás, plattirozás vagy lángszórás útján, mely műveletek bonyolult többlépéses eljárásokat igényelnek (lásd például a 3 112 104 számú német szövetségi köztáisaság-beli közre bocsátási iratot). Egy további lehetőség abban áll, hogy ezeket a felületeket fém-és grafitpor keverékét vagy kormot tartalmazó vezetőlakkokkal vonják be (lásd például a Jap. Kokkyo Tokkyo Koho J.P. 78. 102930 szakirodalmi helyet). Az utóbbi megoldásnál azonbTM jelentős mennyiségű nemesfém használatára van szűk ség, ha a bevonatnak meg kell tartania jó tulajdonságait és nem szabad felületi oxidációt szenvednie. Ugyanakkor egy műanyag fémréteggel való bevonása kedvezőtlenül befolyásolhatja a műanyag használati tulajdonságait. Az utóbb ismertetett módszereket például Kosiarski, J. P. ismerteti a Polym. Plast. Techn. Eng. 13, 183 (1979) szakirodalmi helyen. Műanyagból készült cikkek esetén antisztatikus tulajdonság kölcsönzése céljából úgynevezett antisztatizálószereket használnak. Ezek közé tartoznak olyan szerves ionos sók, amelyek a felületre fel vannak hordva oldatból leválasztott film formájában vagy aeroszol formájában, valamint megfelelő makromolekuláris vegyületek, például in situ térhálósított polielektrolitok (lásd például a 3 021 332 számú amerikai egyesült államokbeli vagy a 991 485 számú nagy-britanniai szabadalmi leírást). Antisztatizálószerek - a leggyakrabban kationos felületaktív anyagok — bejuttathatok egy makromolekuláris anyag fő tömegének belsejébe, ahonnan azután fokozatosan a felületre diffundálnak, azon elektron 's töltések vezetésére képes réteget alkotva (lásd például az American Cyanamid Co., Wayne, amerikai egyesült államokbeli cég által gyártott „Catenao SN” márkanevű antisztatizálószer „Antistatic Agent Products Bulletin” c. gyártmányismertetőjét). A fentiekben ismertetett módszerek azonban mind -mind megbízhatatlanok, az antisztatikus tulajdonságok ugyanis a környezet nedvességtartalmától függnék, továbbá a vékony antisztatikus hatású réteg könnyen ledörzsölődtk vagy lemosódik. Az antisztatizálószert az alapanyag felületéhez kémiailag kötő módszerek, például a felületi szulfonálás vagy az alacsony hőmérsékletű plazma hatására bekö2 vetkező kémiai átalakítás (lásd például a Se an or, D. A. által a Polym. Plast. Techn. Eng., 3. 69 (1974) szakirodalmi helyen ismerteiteket) ugyan stabilabb bevonatokat adnak, hátrányuk azonban, hogy igen bonyolult gyártási eljárásokat igényelnek. A fentiekben ismertetett antisztatizálószerek nem teszik lehetővé olyan rétegek kialakítását, amelyeknek pontosan meghatározott és állandó az ellenállása és így alkalmasak elektrotechnikai és elektronikai felhasználásra például ellenállási elemekként. Ismeretesek módszerek áramvezető makromolekuláris anyagok előállítására úgy, hogy polimerekhez olyan adalékokat adnak, amelyek komplexeket képeznek töltésátvivőkkel vagy Lewis-savakkal. Ezekről a módszerekről átfogó ismertetést adnak Ulanski L, Jeszka, J. K. és Kryszowski, M. a Polym. Plant. Technoi. Eng., 17. 139 (1981) szakirodalmi helyen. így például ismeretes egy olyan módszer, amellyel zömében elektromos áram vezetésére alkalmas makromolekuláris anyag állítható elő úgy, hogy töltésátvivővel képzett vezetőképes komplexek kis mennyiségeit (1% nagyságrendben) kikristályosítják oldatból végzett filmképzés folyamata során (lásd a 116 850 számú lengyel szabadalmi leírást). Az ilyen módon kapott anyagok azonban térfogati vezetést mutatnak — ami viszont nem mindig kívánatos — és ráadásul nagy mennyiségű adalékanyagot igényelnek. Ismeretes továbbá az, hogy töltésátvivőkkel alkotott komplexek képezhetők és kikristályosíthatók oldatból öntéssel történő polimerfilm-képzés során, vagy pedig hogy a polimer bázis telíthető a töltésátvivővel alkotott komplex oldatával. Ismeretesek továbbá nagy dielektromos állandójú dielektromos anyagok előállítására módszerek (lásd például a Jpn. Kokai Tokkyo Kohó J.P. 57. 121055 szakirodalmi helyet vagy a japán 79-114947, 79-12500 és 78- 69242 számú japán közrebocsátási iratokat). Ezeknél az anyagoknál azonban nagy mennyiségű adalékanyagot kell hasznosítani, továbbá ezeknek az anyagoknak a vezetőképessége alacsony. Ismeretesek továbbá olyan áramvezető makromolekuláris anyagok előállítására módszerek, amelyek polimer jellegű és molekuláris alapanyagokat és bennük diszpergálva töltésátvivő komplexeket vagy Lewis-savakat, így például jódot, AsF5-ot vagy alkálifémeket tartalmaznak. A töltésátvivő komplexeket vagy a Lewis-savakat úgy juttatják az alapanyagba, hogy például a polimer és az említett anyagok valamelyike közös oldatából öntenek filmet a komplex egyik komponensét polimerizálva vagy a polimert az adalékanyag oldatával vagy gőzével elektrokémiai úton átitatják (lásd például a 3 105 449 német szövetségi köztársaságbeli vagy a 77-106496, 77-13594 77-11740 vagy 78-25700 számú japán közrebocsátási iratot vagy a Jpn. Kokai Tokkyo Koho 79, 18853 szakirodalmi helyet). Ezeknek az anyagoknak ugyan nagy a vezetőképessége, azonban igen nagy mennyiségű adalékanyagot kell előállításukhoz alkalmazni. Ugyanakkor az alkalmazott adalékanyagok ellenállása a környezet különböző anyagaival, így az oxigénnel és a vízzel, továbbá a fénnyel szemben csekély, ráadásul gyakran hajlamosak a polimer bázisból kidiffundálni. A fentiekben elmondottakon túlmenően lényeges, hogy az eddigiekben ismertetett módszerek vezetőképességi tulajdonságok biztosítására csak bizonyos tí194.288 S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
