194211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimetilén-imino-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 194.211 2 Biológiai kísérleti módszerek és adatok A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hisztamin H2-receptor antagonista aktivitása a hisztamin által izolált tengerimalac-jobbpitvarban indukált tachycardia gátlásával mutatható ki. A tengerimalac-pitvar vizsgálatban a tengerimalacjobbpitvar egy spontán verő, izolált szakaszát 300 mg tömeg alkalmazásával nyomás alatt rögzítjük egy hor?ony és egy transzduktor között, egy 15 ml-es szövetürdőben, és McEwens oldatba merítjük, állandó levegőztetés mellett 37°C-on. A transzduktor kimeneti jeleit felerősítjük, majd lapos beágyazású regisztrálóba vezetjük. A szövetfürdőbe mért mennyiségű hisztamint adagolunk oly módon, hogy a hisztamin koncentráció fokozatosan növekedjen, amíg a verősebesség maximumot nem ér el. A szövetfürdőt ekkor kimossuk és friss McEwens oldattal töltjük meg, amely a vizsgálandó vegyületet tartalmazza. Az oldatot 60 percen át hagyjuk érintkezésben a szövettel és ismét mért hisztamin mennyiségeket adagolunk, amíg a maximális sebességet nem észleljük. A vizsgálatot a kipróbálandó vegyület növekvő koncentrációival megismételjük, és feljegyezzük azt a hisztamin dózist, amely a maximális sebesség 50%-ának elérését teszi lehetővé. Kiszámítjuk a dózis-arányt (DR) oly módon, hogy összehasonlítjuk azt a hisztamin koncentrációt, amely az antagonista távollétében, illetőleg jelenlétében az 50%-os reakció kiváltásához szükséges. Felvesszük a log/DR-1) - logD diagramot (D a vizsgálandó vegyület koncentrációja) és a log (DR-1) ordinátával való metszés pontját (pA2 érték) fogadjuk el az aktivitás mértékeként. Az előbbi vizsgálatban néhány jellegzetes vegyület, amelyet a találmány szerinti készítmények előállításához felhasználtunk, a következő adatokat szolgála tja: az 1. példa szerinti vegyület a 3 példa szerinti vegyület 6,2 a 4. példa szerinti vegyület 5,7 az 5. példa szerinti vegyület 7,6 a 6. példa szerinti vegyület 6,1 a 7. példa szerinti vegyület 6,1 a 8. példa szerinti vegyület 5,7 a 9. példa szerinti vegyület 7,4 a 10. példa szerinti vegyület 5,1 a 12. példa szerinti vegyület 6,4 a 14. példa szerinti vegyület 5,6 a 16. példa szerinti vegyület 5,2 a 17. példa szerinti vegyület 6,9 a 18. példa szerinti vegyület 6,2 a 19. példa szerinti vegyület 7,7 a 21. példa szerinti vegyület 5,9 a 22. példa szerinti vegyület 7,0 a 23. példa szerinti vegyület 6,5 a 24. példa szerinti vegyület 4,6 a 25. példa szerinti vegyület 4,6 a 26. példa szerinti vegyület 4,7 a 27. példa szerinti vegyület 6,5 a 28. példa szerinti vegyület 6,9 az 1. leírás szerinti vegyület 7,2 A találmány szerinti készítményekben felhasznált jellegzetes vegyületek agyi hisztamin H2 -receptor aktivitását a ligand-kötő vizsgálatok segítségével állapíthatjuk meg, Gajtkowski et al. módszere szerint (Nature, Vol. 304, p. 65, 1983). A vegyületek gátolják a 3H-tiotidine tengerimalac agykéreg membránokhoz való kötődését. Az így kapott gátlási állandókból (Ki) a következő adatok származtathatók le: P^kéreg az 1. példa szerinti vegyület 7,1 a 3. példa szerinti vegyület 7,9 a 4. példa szerinti vegyület 5,5 az 5. példa szerinti vegyület 7,1 a 6. példa szerinti vegyület 7,0 a 7. példa szerinti vegyület 6,3 a 8. példa szerinti vegyület 6/7 a 9. példa szerinti vegyület 7,3> a 10. példa szerinti vegyület 7,5 a 11. példa szerinti vegyület 6,1 a 12. példa szerinti vegyület 7,4 a 14. példa szerinti vegyület 6,9 a 16. példa szerinti vegyület 6,1 a 17. példa szerinti vegyület 6,8 a 18. példa szerinti vegyület 7,4 a 19. példa szerinti vegyület 7,6 a 21. példa szerinti vegyület 6,2 a 22. példa szerinti vegyület 6,5 a 23. példa szerinti vegyület 5,9 a 24. példa szerinti vegyület 6,4 a 25. példa szerinti vegyület 6,1 a 26. példa szerinti vegyület 5,4 a 27. példa szerinti vegyület 7,0 a 28. példa szerinti vegyület 7,4 az 1. leírás szerinti vegyület 7,6 Az agyi hisztamin H2-receptor affinitás ugyancsak kimutatható a ciklikus AMP-felhalmozódás tengerimalac hippocampalis metszetekben való gátlása alapján, amelyet a dimaprit (egy specifikus H2-receptor-antagonista) stimulál (Palacios et al. módszere szerint, Molecular Pharmacology 14, 971, 1978). az 1. példa szerinti vegyület pKi Tær a 3. példa szerinti vegyület 7,97 a 4. példa szerinti vegyület 4,64 az 5. példa szerinti vegyület 7,80 a 6. példa szerinti vegyület 7,25 a 9. példa szerinti vegyület 7,2 a 10. példa szerinti vegyület 8,70 az 1. leírás szerinti vegyület 7,43 A találmány szerinti vegyületek görcsgátló aktivitása oly módon állapítható meg, hogy kimutatjuk a kísérletileg egérben indukált görcsrohamokkal szembeni antagonista hatást. Ezeket a görcsrohamokat pl. maximális elektrosokkal idézhetjük elő, illetőleg azok leptazol (pentilén-tetrazol) injekció hatására léphetnek fel. A 6. példa szerinti vegyület maximális elektrosokk behatásoktól a 30-100 mg/kg (szubkután) dózisokban védett, a leptezol által indukált tónusos feszítőizom görccsel szemben pedig dózistól függő módon a 30-100 mg/kg (szubkután) tartományban fejtett ki védőhatást. Az 5. példa szerinti vegyület maximális elektrosokk behatásokkal szemben a 30-100 mg/kg (szubkutánj dózisokkal szemben fejtett ki védőhatást, a leptazol által indukált, tónusos feszítőizom görcs esetében pedig a dózistól függő módon a 10-30 mg/kg (szubkután) tartományban bizonyult aktívnak. Az 1. példa szerint’ vegyület a maximális elektrosokk behatásokkal szemben a 30-100 mg/kg (szubkután) dózisokban nyújtott védelmet, míg a leptazol által indukált 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11
