194184. lajstromszámú szabadalom • Eljárás merkapto-imidazol származékok dopamin-béta-hidroxilázinhibitorok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 194.184 2 A találmány tárgya eljárás új dopamln-0-hidroxiláz­­inhibitorok, valamint hatóanyagként a fenti vegyüle­­teket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítá­sára. A katekolamin bíoszintézise során a tirozin három lépésben alakul át norepinefrinné (NE), dihidroxi-fe­­nil alanin (POFA) és dopamin (DA) köztiterméke­ken keresztül. Az utóbbi vegyületet a dopamin-0-hid­­roxiláz (DBH) hidroxilezi norepinefrinné, oxigén és aszkorbinsav jelenlétében. A katekolamin aktivitásának gátlása a magas vér­nyomás csökkenését eredményezi, mint az például Matta és munkatársai [Clin. Pharm. Ther. 14, 541 (1973)) és Teresawa és munkatársai [Japan Cire. J. 35. 339 (1971)] munkájából ismert. Weinshilboum |Mayo Clin. Proc. 15, 39 (1980)] összefoglalásából is­mertek azok a katekolamin-aktivitást gátló vegyüle­­tek, amelyek az adrenerg receptorokkal való kölcsön­hatás révén fejtik ki hatásukat. Ezen túlmenően, a ka­tekolamin bioszintézisének gátlása a három lépés bár­melyikénél a norepinefrin koncentráció csökkenésé­hez vezet. A vérnyomáscsökkentő hatáson kívül a norepinefrin-szintézis inhibitorai diuretikus, nátrium­­-ürítő, kardiotonizáló és értágító hatással is rendelkez­nek. A dopamin-/3-hidroxiláz-aktivitás gátlásának to­vábbi előnye, hogy a dopamin koncentráció növeke­dik, ami — Ehrreich és munkatársai [„New Antihyper­tensive Drugs” Spectrum Publishing, 1976, 409—432. oldal] szerint - bizonyos koncentrációkban szelektív értágító aktivitást eredményez. A DBH-inhibitorokról kimutatták azt is, hogy csökkentik vagy kivédik patkányokban a gyomorfe­kély kialakulását [Hidaka és munkatársai: „Catecho­lamine and Stressed. Usdin és munkatársai, Perga­mon Press, Oxford, 1976, 159—165. oldal; és Osumí és munkatársai: Japan J. Pharmacol. 22.904 (1973)]. Noha számos DBH-inhibitor ismert, ezek nem nyertek klinikai alkalmazást nem-specifikus, gyakran toxikus tulajdonságaik miatt. A fuzársavról például kimutatták, hogy hepatotoxikus hatása van [Teresawa és munkatársai: Japan Cire. J._35, 339 (1971); és az itt idézett irodalmi helyek]. Feltehetőleg a pikolinsav­­-szerkezet nem-specifikus kölcsönhatásba lép számos metalloproteinnel és enzimmel, ennek tulajdonítha­tók az észlelt mellékhatások. Az 1.155.580. számú USA-beli szabadalmi leírás­ból ismert (1) általános képletű vegyületek - a kép­letben R2 és R3 hidrogénatomot jelenthet és R1 je­lentése szubsztituált fenilcsoport — analgetikus, gyul­ladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkeznek. Gebert és munkatársai a 3.915.980. számú USA-beli szabadalmi leírásban az imidazolil-2-tioalkánsav-észte­­rek köztitermékeként ismertetik azokat az (1) általá­nos képletű vegyületeket, amelvek képletében R1 je­lentése fenilcsoport vagy fenil-(l -3 szénatomos)alkil­­-c söpört. Iverson [Acta Chem. Scand. _21r, 279 (1967)] is­mertette a (2) általános képletű vegyületeket — a kép­letben R jelentése karboxilcsoport vagy fenil-amino­­-metil-csoport —, de nem említette a vegyületek gyó­gyászati alkalmazhatóságát. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az egy merkapto-imidazot és egy fenil-etil-amin mole­kularészt tartalmazó vegyületek gátolják a DBH en­zimet. Közelebbről, a találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek az (I) általános képlettel jel­lemezhetők. A fenti képletben X jelentése difluor-, diklór-, fluor- vagy klóratom és n értéke 1—5. Előnyösek azok az (f) általános képletű vegyüle­tek, amelyek képletében X jelentése 3,5-dildór-, 3,5- difluor-, 3-klór- vagy 3-fluor-atom, és n értéke 1 vagy 3 A legelőnyösebb (I) általános képletű vegyidet ese­tén X jelentése 3,5-difluor-atom és n értéke I. A találmány szerinti eljárással előállított (1) álta­lános képletű vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítményekkel csökkenthető a DBH­­-aktivitás emlősökben. Az (I) általános képletű vegyületek imidazol-mo­­lekularésze (a) általános képletű tautomer formában is lehet. A találmány szerinti eljárás természetesen a fonti tautomerek előállítására is vonatkozik. A találmány szerinti eljárással előállíthatók a ha­tóanyagként (I) általános képletű vegyületeket tartal­mazó gyógyszerkészítmények is. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként használt (II) általános képletű vegyületek is újak. A fenti képletben X és n jelentése az (I) általános kép­letre megadott. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet alkálifém-cianáttal reagáltatunk, savas közegben. A találmány szerinti eljárásban használt kiindulási vegyületek olyan megfelelő benzolszármazékokból - például benzaldehidből — állíthatók elő, amelyek vagy ismertek, vagy ismert vegyületekből könnyen előállíthatók, mint azt az I. reakcióvázlatban bemu­tatjuk. A fenti reakcióvázlatban szereplő vegyületekben n értéke 1, de n értéke természetesen 1 —5 lehet. A fenti eljárás során egy szubsztituált benzaldehidet amíno-acetaldehid-acetollal reduktív módon aminá­­lunk, majd a kapott vegyületet redukálva — például katalitikus hidrogénezéssel, vagy redukálószeres keze­léssel, például nátrium-bór-hidriddel, litium-alumíni­­um-hidriddel vagy alumínium-hidriddel — (II’) álta­lános képletű szubsztituált benzil-amin köztiterméket kapunk. A (IF) általános képletű köztiterméket savas tio-cianáttal reagáltatva (III) általános képletű mer­­kapto-imidazol-származékot kapunk. A merkapto­­-imidazol-származékokat más benzaldehidekből is előállíthatjuk, az 1. és 4. példában alább ismertetett módon. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében n értéke 2, 3, 4 vagy 5, a 14. és 15. példában ismertetett módon állítjuk elő előnyösen. A savhalogenid, előnyösen savklorid formában lévő szubsztituált fenil-alkánsavakat amino-acetaldehid­­-acetálokkal kapcsoljuk, majd ezt követően redukál­juk, szubsztituált fenil-alkil-amin köztiterméket kap­va. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletű vegyületek DBH-inhibitor aktivitásuk következtében diuretikus, nátrium-ürítő, kardiotoni­záló, vérnyomáscsökkentő és értágító hatású gyógy­szerkészítmények, valamint fekélyellenes és Parkin­­son-kór elleni gyógyszerkészítmények hatóanyaga­ként használhatók. Az (I) általános képletű vegyületek in vitro DBH­­-inhibitor aktivitását a szokásos módon úgy határoz­zuk meg, hogy mérjük a tiramin oktopaminná alaku­lását DBH jelenlétében. Az oktopamin mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy nátrium-peijodáttal p-Wd­­roxi-benzaldehiddé oxidáljuk, és spektrofotometriá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom