194180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(4-nitro-fenil)-3-azabiciklo[3.1.1]heptán-2,4-dion származékok előállítására

1 194.180 2 2ß-s Hj-tesztoszteronból tricium-lzotópot tartalmazó víz él 170-ösztradiol annak hatására, hogy egy (I) ál­talános képletű vegyület befolyásolja az aroinatáz en­zim koenzimje a nikotinsav-amid-adenin-dinukleotid­­-foszfát (NADPH) hidrogénezett formájának keletke­zését. Valamely, a jelen találmány szerinti vegyületek­­ből előállítható (1) általános képletű vegyület például az l-(4-amino-feniI)-3-n-propil-3-azabiciklo[3.1.1]­­-heptán-2,4-dion hozzáadásának hatására az enzim ak­tivitása (NADPH-tartalom) lényegesen kisebb lesz, amelynek következményeképpen a radioaktiv trici­um-lzotópot tartalmazó víz mennyisége kifejezetten kisebb lesz, mint amikor a mérést a jelen találmány szerinti vegyületekből előállítható (I) általános kép­letű vegyület nélkül végezzük el. Ezenkívül az össze­hasonlító mérések azt mutatják, hogy az enzim akti­vitásának a jelen találmány szerinti vegyületekből elő­állítható (I) általános képletű vegyület, például az 1-(4-amino-fenil(-3-n-propil-3-azabiciklo[3.1. ljheptán­­-2,4-dion hozzáadása hatására bekövetkező csökkené­se lényegesen nagyobb mértékű, mintha ugyanolyan koncentrációban valamely más, ismert aromatázgátló anyagot, például aminoglutatimidet adunk a rend­szerhez. Aromatázgátló hatásuknál fogva az (1) általános képletű vegyületek és ezek sóit, ahol Rí, R2, R3 és R4 jelentése a fenti, melegvérűeken (embereken és állatokon), például gyógyszerkészítmények formájában, a gyógyászati ha­tás kifejtéséhez szükséges dózisok enterális (a gyo­mor- és bélrendszeren keresztül való , például orális (szájon át való) vagy parenterális (a gyomor- és bél­rendszer megkerülésével való) adagolása útján gyógy­szerként használhatjuk. E vegyületeket felhasznál­hatjuk bizonyos, hormonoktól függő betegségek, pél­dául hormonoktól függő daganatok, mint például az ösztrogének túlzott termelésétől függő daganatok, és különösen emlőrák kezelésére, továbbá hormonoktól függő rendellenességek, például férfiaknál nőies emlő kifejlődése vagy prosztata-túltengés kezelésére. Az (I) általános képletű vegyületeket és ezek sóit például úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általá­nos képletű vegyületet, ahol R! és R4 jelentése a fentiekben megadott, nitrocsoportját aminocsoporttá redukáljuk. A nitrocsoportot, valamely szokásos, adott eset­ben egy alkalmas katalizátor és/vagy hordozó jelenlé­tében alkalmazott redukálószer segítségével alakítunk át aminocsoporttá. A szokásos, önmagában ismert redukálószerekként elsősorban az alábbiak jöhetnek számításba: Katalitikusán aktivált hidrogén, ahol hidrogénező katalizátorként például valamely nemesfém-katalizá­tort, például palládium-, platina-, ródium- vagy nik­kelkatalizátort, vagy pedig egy nemesfémvegyületet, például platina-dioxidot használunk, amely katalizá­tort adott esetben egy hordozóval, mint például aktív­­szénnel, bárium-szulfáttal, bárium-karbonáttal vagy kalcium-karbonáttal kombinálva alkalmazunk: •egy redukáló hatású ón(II)- vagy vas(ll)-só, példá­ul klorid vagy az utóbbi esetében a szulfát is; egy redukáló hatású ditionit- vagy szulfit-só, mint például nátrium-ditioriit, nátrium-szulfit vagy nátri­­um-hidrogén-szulfit ; valamely nem-nemes, adott esetben aktivált fém, például aktivált vas, ón, zink vagy alumínium, ame­lyet adott esetben valamely megfelelő fémsó vagy semleges só, mint például kalcium-klorid, magnézium­-klorid, kálium-klorid vagy nátrium-klorid jelenlété­ben aktiválunk: továbbá egy szulfld, mint például hidrogén-szuifid, egy diszulfid vagy poliszulfid, mint például nátrium­­-diszulfid vagy nátrium-poliszulfid; egy alkálifém­­-szulfid vagy alkálifém-hidrogén-szulfid, mint például nátrium-szulfid vagy nátrium-hidrogén-szulfid; ammónium-szulfid vagy ammónium-poliszulfid; egy hidrogénatom leadására képes redukálószer, pél­dául helyettesítetlen vagy helyettesített hidrazin, mint például hidrazin vagy fenil-hidrazin, amelyet adott esetben savaddíciós sója. például hidrokloridja formájában alkalmazhatunk, és molekuláris hidrogén, amely az elektrolitikus re­dukció során a katódon szabadul fel. A katalitikusán aktivált hidrogénnel végzett re­dukciót normál nyomáson vagy magas nyomáson, Séldául legfeljebb körülbelül 5.10s Pa nyomáson ajtjuk végre. Az említett redukálószerekkel vég­zett redukciót savas, például ecetsavas, vagy pedig semleges közegben folytatjuk le. A vas(II)-sókkal vég­zett redukciót bázikus körülmények között hajtjuk végre, ennek során a redukáló hatású vas(II)-hidröxid kiválik az elegyből. Ugyancsak bázikus körülmények között hajtjuk végre a ditionitokkal és szulfidokkal végzett redukciókat. A hidrogénatomot átadni képes szerekkel, például hidrazinszármazékokkal végzett redukciót a fentiek­ben említett hidrogénező katalizátorokkal, például Raney-nikkellel, csontszenes palládiummal vagy platinával meggyorsíthatjuk. A nitrocsoportoknak aminocsoportokká való elektrolitikus redukcióját nagy túlfeszültségű fémekből, például ólomból, ón­ból, nikkelből, rézből vagy cinkből készült katódo­­kon hajtjuk végre. Az elektrolízist legtöbb esetben kénsavas vagy sósavas oldatban végezzük. A fent említett redukálószereket legalább molári­sán azonos mennyiségben, és előnyösen fölöslegben alkalmazzuk. A redukálószer fölöslege visszaszorítja a köztitermékek, például nitrozó- vagy hidroxi-amino­­-származékok keletkezését. A redukciót előnyösen valamely oldószerben vé­gezzük, például egy rövidszénláncú alkanolban, mint például metanolban vagy etanolban; egy rövidszén­láncú alkoxicsoporttal helyettesített rövidszénláncú alkanolban, mint például 2-metoxi-etanolban vagy 2- -etoxi-etanolban; egy rövidszénláncú alkán-karbon­­savban vagy ennek valamely észterében, mint példá­ul ecetsavban vagy etil-acetátban, vagy egy éterszerű oldószerben, mint például dietil-éterben, tetrahidro­­furában vagy dioxánban. Elsősorban a sószerű redukálószereknek a reakció­­elegyben való oldhatósága megnövelése céljából a reakcióelegyhez szükség szerint vizet is adhatunk. A redukciót általában körülbelül -20 °C és körülbelül 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük, ahol az erő­sen reakcióképes aktiválószerek alkalmazása esetében a reakciót alacsonyabb hőmérséklet-értékek mellett is végrehajthatjuk. A (II) általános képletű vegyületeket, ahol R, és R, jelentése a fenti, úgy állíthatjuk elő, hogy a) valamely III. általános képletű vegyületet, ahol R4 jelentése a fentiekben megadott, Yj ésYj együtt oxigénatomot jelent, egy R,NH2 általános képletű vegyülettel reagálta­­tunk, vagy b)^valamely (IV) általános képletű vegyületet, ahol Rt, R, jelentése a fenti, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom