194167. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biciklusos karbonsav származékok előállítására

1 194.167 2 vagy 7 10 szénatmos fenil-alkil-észterekké alakítva, katalitikus hidrálással - a művelethez átmeneti fém katalizátorokat vagy bór-amin-komplexet illetőleg komplex-bór-hidrideket használunk - transz-konfigu­rációjú (111') általános képletű vegyületté alakíthatok; a képletben n értéke a fenti, Wr jelentése hidrogén­­atom, 1-6 szénatomos alkil- vagy 7—10 szén atomos feníl-alkil-csoport. Kívánt esetben a kapott vegyület észtercsoportját elszappanosítjuk, amikoris W' helyé­ben hidrogénatomot tartalmazó (111') általános kép­letű vegyületeket kapunk, ahol n értéke a fenti, és ezeket a vegyületeket kívánt esetben a W' helyében 1-6 szénatomos alkil- vagy 7—10 szénatomos fenil­­-alkil-csoportot tartalmazó vegyületekké észterezzük. Az Am. J. Chem. Soc.: 81 2596 (1956) irodalmi helyen a 3-bróm-propil-aminnak ciklohexanon ena­­minjával való reakcióját írják le. Ismeretes továbbá, hogy az alkilezéshez egy szabad NH3 csoport jelen­léte szükséges. Meglepő módon azt találtuk, hogy aci­­lezett aminocsoportok halogén-propionsav-származé­­kai, mint például az a fentiekben említett (XVIII) ál­talános képletű vegyületek, alkalmasak arra, hogy se­gítségükkel az enamin-vegyületeket alkilezzük. E mű­velethez célszerűen ciklohexanon és cikloheptanon enaminjai használhatók. Amino komponensként al­kalmazhatunk például dietil-amint, pirrolidint, pipe­­ridint vagy morfolint. Ezenkívül egyéb, szekunder­­-aminok, előnyösen pirrolidino-cikloalkilének is s i­mításba jöhetnek. Leszakítható védőcsoportként említhetők az aláb­bi csoportok: formil-, acetil-, propionil-vagy benzoil-, továbbá a savas körülmények között szintén leszakít­ható terc-butiloxid-karbonil-csoport. E csoportokat a (XVIII) általános képletű klór-a-amino-karbonsav­­észterek Y1 szubsztituensként alkalmazzuk. Célsze­rűen 1—3 szénatomos alkil- vagy benzil-észterekkel dolgozunk. A (XIX) általános képletű akrilsavszármazékok szintén alkalmazhatók kiindulási vegyületként. E ve­gyületeket oly módon állítjuk elő, hogy a halogén­­-amino-propionsav származékokat vagy az analóg o-tozil-szerin-származékokat bázissal kezeljük. E mű­velethez célszerűen valamely tercier szerves bázsit például tiretil-amint használunk. Előnyös, ha a reakcióhoz kis mennyiségű polime­­rizádós inhibitort, így például szerves oldószerben oldott hidrokinont adunk az elegyhez. A (XIX) álta­lános képletű akrilsavszármazékok is alkalmazhatók a halogén-propionsav-származékok helyett, azonos reakció körülmények között. Az enamin vegyületek szintézisénél oldószerként olyan oldószerek jöhetnek számításba, amelyek nem alkilezhetők, mint például a dimetil-acetamid, dime­­til-szulfoxid, te trahi drofurán vagy toluol. Különösen előnyös a dimetil-formamid alkalmazása. Célszerű a (XVII) általános képletű enamin-szár­­mazékokat feleslegben alkalmazni, ilymódon elkerül­hető az, hogy a végtermékben szennyezésként N-acil­­-akril-észter szerepeljen. Az N-acil csoportok hidrolíziséhez általában erős, vizes, szervetlen savakat, így például kénsavat vagy célszerűen sósavat használunk. Egyidejűleg az észter­csoportok is felszakadnak. Ha a (XVIII) általános képletű N-terc-butoxi-karbonil-származékok esetében dioxános sósavas közeget vagy vízmentes trifluor-ecet­­savas közeget alkalmazunk, a (XXIa) vagy a (XXIb) általános képletű dehidrokarbonsav-észterek észter csoportjait megóvhatjuk a leszakadástól. E vegyü­leteket fémkatallzátorok jelenlétében végzett hidro­­génezéssel vagy bór-ajnin-komplexszel vagy bór-hid­­riddel kiéivé transz-konfigurációjú (in') általános képletű 2-aza-biciklokarbonsav-észtereket állíthatunk elő. ( ■ A katalitikus hidrogénezéshez alkalmazhatunk ne­mesfém vagy nikkel katalizátorokat. A katalitikus hidrogénezésnél kialakuló izomer arány a reakció körülményektől és az alkalmazott katalizátortól függ. A redukció idejét a hidrogén nyomás növelésével csökkenteni tudjuk. A redukció hőmérsékletét azon­ban célszerű alacsonyan tartani. A katalitikus hidro­génezéshez oldószerként célszerűen etanolt, meta­nolt, etil-acetátot, dioxánt, ecetsavat vagy ezen oldó­szerek elegyét használhatjuk. Azok a (IlI'b) általános képletű vegyületek, ame­lyekben n értéke 0, 1 vagy 2, továbbá W' jelentése hidrogénatom, a (XXIa) vagy (XXIb) általános kép­letű vegyületek — n értéke a fenti — redukciójával ál­líthatók elő. E vegyületek redukciójához bór-amin­­-komplexeket vagy komplex bór-hidrideket haszná­lunk; a műveletet rövidszénláncú alkoholokban vé­gezzük. Különösen előnyös, ha redukálószerként nátrium­­-bór-hidridet használunk valamely alkoholban, így például metanolban, etanolban vagy izopropanolban ; különösen előnyösen használható az amin-bór­­-komplexek jégecetes oldata. A tiszta (IH'b) általános képletű vegyületek elkü­lönítését kromatográfiás eljárással vagy kristályosí­tással végezzük, A tiszta transz (IH'b) általános képletű vegyüle­teket célszerűen frakcionált kristályosítással különít­jük el az anűn-bór-komplexszel végzett redukciónál keletkező diasztereomer elegy bői. A (III') általános képletű vegyületek ismert módon [így például Houben-Weyl: VIII. kötet (1952)1 1—6 szénatomos alkil- vagy 7—10 szénatomos fenil-alkil­­-észterré alakíthatók át. A (III') általános képletű vegyületeknek (II) álta­lános képletű vegyületekkel való reakciója során (I) általános képletű vegyületekhez jutunk. Ez a reakció a peptidkémiában ismert kondenzációs reakciók sze­rint megy végbe, kondenzációs szerként használ­hatunk diciklohexil-karbodümdet és 1-hidroxi-benzo­­triazolt. A W' csoport hidrogenelitikus leszakításánál kata­lizátorként célszerűen palládiumot használunk, a V/' csoport savas leszakításánál savként célszerűen tri­­fluorecetsav vagy sósav szerepelhet. A (III') és (I) általános képletű vegyületek fent le­írt előállítási eljárásánál a közbenső termékek konfi­gurációja a 3a- és a (6+n)a-heIyzetben lévő szénato­mok tekintetében változatlan marad. Abban az eset­ben, ha a 3a- és a (6*n)a-helyzetben lévő szénatomo­kon a hidrogénatomok konfigurációja transz-helyze­tű, a vegyületeket részben tiszta diasztereomerként, részben a diasztereomerek elegyeként kapjuk. A diasztereomerek 2ß, 3aa, (6+n)aß- illetőleg 2ß, 3aß, (6+n)aa-konfigurációt mutatnak. Ezeket az izomere­ket átkristályosítással vagy kromatografálással választ­hatjuk el. Abban az esetben, ha a (Hl') vagy (I) álta­lános képletű vegyületek előállításánál kiindulási anyagként olyan vegyületeket használunk, amelyek­ben a 3a- és a (6+n)a-helyzetű szénatomokon lévő hid­rogénatomok cisz-konfigurációjúak, csaknem kizáró­lag exo- (ill ß) izomereket kapunk. A kapott anyag átkristályosítással vagy kromatográfiással a kis meny-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom