194145. lajstromszámú szabadalom • Tőzegtartalmú növényi táptalajok

1 194.145 2 A találmány javított minőségű tőzegtartalmú növé­nyi táptalajra vonatkozik. Ismeretes, hogy a tőzegféleségek nagy belső fajla­gos felületük és ebből adódó szorpciós tulajdonságuk, valamint előnyös finomszerkezetük folytán önma­gukban vagy adalékként felhasználhatók mesterséges növényi táptalajok készítésére. A tőzegfélék azonban koruk és a bennük oldott, illetve megkötött szervet­len anyag tartalmuk tekintetében jelentősen eltér­hetnek egymástól, és egyes tőzegfajták kedvezőtlen összetételük miatt növénytermesztési célokra egyál­talán nem használhatók fel. Ezek közé tartoznak a hazánkban igen nagy mennyiségben előforduló nagy alkálifém- és alkáliföldfém-tartalmú, valamint lúgos tőzegek. Az ilyen tőzegfajták mezőgazdasági haszno­sítása mindezideig nem megoldott. Ismert az is, hogy egyes, nagy szorpciós és ion­cserélő aktivitással rendelkező ásványi termékek talajokhoz keverve kedvezően befolyásolják a ta­lajban végbemenő tápanyagtranszport-folyamato­­kat, és optimális esetben a növények számára olyan környezetet biztosítanak, ahol a növények fejlődé­séhez szükséges tápanyagok és mikroelemek rendel­kezésre állnak. Ilyen anyagoknak tekintik a vulkani­kus üvegek származékait, elsősorban a zeolitokat. A fentiek alapján a zeolit-adalékolást a mezőgaz­daság számos területén kipróbálták, de ez a technika bizonyos kedvező tapasztalatok ellenére nem váltot­ta be a hozzá fűzött reményeket. A természetes ze­­obtok ugyanis az ioncsere sebességével összemérhető gyorsasággal mállásnak indulnak, aminek következté­ben szerkezetük összeomlik, és így hatásuk viszony­lag gyorsan megszűnik. A zeolitok alkalmazhatóságát az is korlátozza, hogy jelentős mennyiségben tartalmaznak alkálifém­­felsősorban nátrium ) és alkáliföldfém- (elsősorban kalcium-) ionokat. Az alkálifém-ionok károsan hat­nak a növényekre, az alkáliföldfém-ionok pedig visz­­szaszorítják a zeolit ioncsere-aktivitását. A 183.828 sz. magyar szabadalmi leírás nagy hu­musztartalmú talajjavító készítmények előállítását ismerteti. Ezek a készítmények meghatározott szer­ves kopolimereket, állati eredetű hígtrágyákból ké­szített humátokat, adott esetben humuszt szolgál­tató szerves anyagokat, továbbá adott esetben egyéb adalékanyagokat tartalmaznak. A szabadalmi leírás a humuszt szolgáltató szerves anyagok között a tő­zeget is megemlíti, és a tőzeget a lignittel és virág­földdel egyenértékűnek minősíti Ebből a közlésből egyértelműen megállapítható, hogy a készítmények komponenseként kizárólag a növénytermesztési cé­lokra szokásosan felhasznált savanyú tőzegek al­kalmazhatók, nagy sótartalmú, illetve lúgos tőzegek felhasználásáról a szabadalmi leírás nem tesz emlí­tést. Az egyéb adalékanyagok között a szabadalmi le­írás a zeolitot is megemlíti, amit a szabadalmi leírás szerint természetes — tehát nem H4-formává alakí­tott - állapotban használnak fel. A 183.828 sz. ma­gyar szabadalmi leírásban ismertetett készítmények nagy mennyiségű szerves tápanyagot tartalmaznak, huzamos időn át tápanyagszolgáltatást biztosítanak a növények számára, és kedvezően befolyásolják a ké­szítménnyel kezelt talaj vízháztartását és szerkezetét, ennek eredményeként a készítményekkel kezelt ta­lajokon nő a növények terméshozama. Ez a szaba­dalmi, leírás azonban nem ad információt arról, ho­gyan alakíthatók át a kedvezőtlen kémiai összeté­telük miatt növénytermesztési célokra önmagukban alkalmatlan tőzegféleségek növénytermesztésre alkal­mas táptalajokká. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a nö­vénytermesztési célokra önmagukban alkalmatlan, nagy sótartalmú, magas pH-jú tőzegféleségekből a növénytermesztésben igen előnyösen alkalmazható táptalajokat alakíthatunk ki akkor, ha ezekhez a tő­zegféleségekhez H+-formájú zeolitot tartalmazó bá­nyatermékeket keverünk. A találmány tehát tőzegtartalmú, mesterséges nö­vényi táptalajokra vonatkozik. A találmány szerinti táptalajok 60 85 tömeg% nagy sótartalmú és/vagy magas pH-jú tőzeget és 1 —12 tömeg% H4-formájú zeo­litot vagy annak megfelelő mennyiségű H'formájú ze­olitot tartalmazó bányaterméket tartalmaznak, adott esetben a mesterséges táptalajok szokásos adalék­­és/vagy segédanyagaival (így homokkal, természetes talajjal, természetes trágyával, műtrágyával stb.) együtt. A találmány szerinti növényi táptalajok H+ -formá­jú zeolitként kereskedelemben kapható, ioncserélő­ként forgalomba hozott, tiszta H -zeolitot is tartal­mazhatnak. Gazdaságossági szempontokból lényege­sen előnyösebbek azonban azok a táptalajok, ame­lyek a H*-formájú zeolitot bányatermék formájában tartalmazzák. A természetben található, zeolit-tartalmú kőzetek (a továbbiakban: bányatermékek) rendszerint 10—30 tömeg% zeolitot tartalmaznak, egyéb ásványi anya­gokkal (a továbbiakban: meddő kőzettel) együtt. Mi­ként már korábban közöltük, ezekben a bányatermé­kekben a zeolit fémionokat (elsősorban alkálifém- és alkáliföldfém-ionokat) tartalmazó állapotban van je­len, a bányatermékek zeolit-tartalmát tehát előzete­sen H4-formájú zeolittá kell alakítani. Erre a célra a H*-formájú zeolitok előállításának ismert módszereit alkalmazhatjuk. Eljárhatunk pél­dául úgy, hogy a bányatermékeket savval — célsze­rűen sósavval — kezeljük, majd vízzel sav- és alkáli­fém-mentesre mossuk. A savas kezelés hatására a zeo­­lithoz kapcsolt rácsközi fémionok H*-ionokra cseré­lődnek. Egy másik ismert eljárásmód szerint a bánya­termékeket ammónium-sók (például ainmónium-klo­­rid) vizes oldatával kezeljük, és így a rácsközi fém­ionokat ainmónium-ioriokra cseréljük. Ezután a ke­zelt bányaterméket hevítjük, amelynek hatására b bányatermékből ammónia távozik el, és a jelenlévő zeolit H4-formájú zeolittá alakul. Megjegyezzük, hogy a kiindulási bányatermékek­ben lévő zeolit fémion-tartalmát nem szükséges tel­jes egészében H4-ionokra cserélnünk, mert már részlegesen (legalább 50—70%-ban) ioncserélt zeo­­litokkal is megfelelő eredményeket érhetünk el. A "H4-formájú zeolit'1 megjelölésen a leírásban és az igénypontsorozatban ezeket a részlegesen ion­cserélt zeolitokat és zeolit-tartalmú bányatermé­keket is értjük. Kívánt esetben az ioncserélt zeolitra kis mennyi­ségben a növények fejlődése szempontjából hasznos fémionokat (például vas-, mangán-, réz-, kobalt­­és/vagy titán-ionokat, ún. "mikroelemeket") vihe­tünk fel a tőzeghez való hozzákeverés előtt. A felvitt mikroelemek mennyisége és minősége a ter­­mesztendé növény jellegétől és tápanyag-igényétől függően változhat, ügyelnünk kell azonban arra, hogy a tőzeghez kevert .zeolitban a lecserélhető ionok legalább 50%-a H-ion legyen. A leírásban és az igénypontsorozatban a "ír-formájú zeolit" 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom