194059. lajstromszámú szabadalom • Labdaadogató berendezés
1 194.059 2 A találmány tárgya labdaadogató berendezés, amelyet sportedzésekhez lehet hasznaint. Ismeretes olyan labdaadogató berendezés, lásd a 2.218.113 számú FR szabadalmi leírást, amely egy tartótestet, egy szeparátort, egy meghajtótengelyt és egy kalapáccsal ellátott adogatószervet tartalmaz, akol a szeparátor a tartótestre van szerelve, az adogatószerv a meghajtótengelyen van elrendezve, és a labda adogatás úgy történik, hogy a kalapáccsal a labdára ütnek. Az adogatószerv a meghajtótengelyen van elrendezve, amely hajtással van összekötve, melynek segítségével az adogatószervet a tengelyre merőleges síkban el lehet forgatni. A szeparátor kifutónyílásánál egy ívelt barázda van kiképezve, valamint egy búvárdugattyú vagy plunger formájában kialakított adagoló van elrendezve, amelynek célja, hogy a labdát a szeparátor ívelt barázdájából az adogatószerv forgatópályájához vezesse és így az adogatószervvel a labdára egy ütést fejtsenek ki. Ennél a megoldásnál az adagoló az adogatószervvel egy szinkronizáló berendezés révén össze van kötve, amely azok szinkron működését biztosítja, így valósítják meg, hogy a labda az adagolóból az adogatószerv forgatópályájához a megfelelő időpontban jusson el. A tengely fordulatszámának szabályozásával, mely az adogatószerwel történik, a labdák kivetésének kezdősebességét lehet változtatni. A labda adogatására illetve kivetésére alkalmas ismert berendezést sok esetben lehet hatékonyan hasz-• nálni, de ebben a berendezésben a labdát a kivetés előtt az adagolóval az adogatószerv mozgatópályájára a labdára kifejtett ütés előtt csúsztatják át és a labda kivetés előtti helyzete nincs rögzítve. Mivel a labdák nincsenek egy pontosan meghatározott, a kivetés szempontjából a legkedvezőbb helyzetben rögzítve, az adogatószerv a labdákat úgy vetheti ki, hogy azok különböző véletlenszerű pályákon, véletlenszerű sebességekkel repülnek ki. Ez abban nyilvánul meg, hogy a labdák rugalmassági értékei és méretei egymástól különbözőek lehetnek, és az adagoló mozgási sebessége véletlenszerűen változhat. Emiatt a labdák kivetési iránya és sebessége az ismert berendezés működése folymán nem előre meghatározott módon változhat, ami nem mindig kívánatos. Különösen nem kívánatos az ilyen véletlenszerű működés, amikor kezdők, vagy éppen kiváló képességű sportolók edzésénél kívánják a labdaadogató berendezést használni, továbbá nem használható a mester vagy az edző dobásainak modellezésére sem. Vannak egyébként olyan esetek, amikor a labdák változó kivetése, véletlenszerű repülési iránya és sebessége célszerű, nevezetesen akkor, ha a cél a véletlenszerű változó sebességgel és irányban kirepülő labdák fogadásának a gyakorlása. ' Meg kell jegyeznünk, hogy a labdák kivetésének véletlenszerű tulajdonsága a gyakorlatban nem teszi lehetővé, hogy a labdákat például egy teniszpálya különböző, előre meghatározott helyeire, előre meghatározott sebességgel adogassák. Annak következtében, hogy a labda pontosan találkozik az adogatószerv kalapácsával, a hajtás energiafelhasználása megnövekszik. A találmány elé azt a feladatot tűztük ki, hogy olyan labdaadogató vagy kivető berendezést hozzunk létre, amelynél az adagoló felépítése lehetővé teszi a labdáknak előre meghatározott irányban, előre meghatározott sebességgel történő stabil kivetését, A kitűzött feladatot olyan labdaadogató berendezés kialakításával oldottuk meg, amely egy tartótesttel összekötött, labdahozzávezetést biztosító csőcsonkot, egy kalapáccsal ellátott adogatószervet és egy a tartótesttel összekötött adagolót tartaimaz, ahol az adogatószerv egy a tartótesten csapágyazott meghajtótengelyen van elrendezve, mely az adogatószervet a meghajtótengelyre merőleges síkban szögirányban elcsúsztatja, az adogató a csőosonkból érkező labdáknak a kivetéskori helyzetbe történő elcsúsztatását biztosítja, és az adagoló az adogatószervvel szinkronizáló berendezés révén össze van kötve. A találmány lényege abban van, hogy az adagoló adogatószerv felőli oldalánál legalább két darab támasztókarom van mozgathatóan felszerelve, amelyeknek szabad végei a csőosonk kifutó homloka felé irányulnak, az abból érkező következő labdákat felfogó módon vannak kialakítva, és a támasztókarmok közötti távolság a labda átmérőjénél kisebb, a kalapács szélességénél viszont nagyobb, és a támasztókarmok közötti hézag az adogatószerv kalapácsának mozgási irányában van elrendezve. Mivel a találmány szerinti labdaadogató berendezésben két darab támasztókarom található, amelyek a csőcsonk kifutó nyílásának oldalánál nyílt teret képeznek, a labdát az adagolóhoz képest pontos helyzetben lehet tartani (rögzíteni), majd a kivetőtartományba lehet csúsztatni, anélkül, hogy a labda és az adagoló egymáshoz viszonyított helyzetét megzavarnánk. Ilyen kialakítás esetén minden egyes labdát az adagoló és a két támasztókarom által képezett térben lehet felfogni és a kívánt időpontban az adagoló segítségével olyan helyzetbe lehet elcsúsztatni, amely az adogatószerv kalapácsával kifejtendő ütéshez a legkedvezőbb. A támasztókarmok, melyek a labda számára teret képeznek, egymástól a labda átmérőjénél kisebb távolságban vannak elrendezve, ezáltal a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módon akadályozhatjuk meg, hogy a labda a támasztókarmok közül kiessen, vagyis ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a labdát a kivetéshez a legkedvezőbb helyzetben tartsuk. A támasztókarmok közötti távolság ugyanakkor kisebb az adogatószerv kalapácsának szélességétől, ami lehetővé teszi, hogy az adogatószerv kalapácsa közöttük elhaladjon, ezáltal a labdára pontos ütést mérjen, amikor a labdát az adagolóval a kivetési zónába csúsztattuk. Ilyen megoldással a kalapáccsal a Abdára mért ütés nagy pontosságát a labdák elhasználódásának mértékétől és azok rugalmasságától függetlenül biztosítani lehet, következésképpen elkerülhető a labdák véletlenszerű szóródása, ami az edzés folyamata szempontjából igen fontos. A találmány szerinti labdaadogató berendezés egy előnyös kiviteÚ változatánál a támasztókarmokat laprugókból alakítottuk ki oly módon, hogy szabad végeik a labdáknak a csőosonkból történő kijutásának pillanatában a csőosonk kifutó homlokához támaszkodnak. A támasztókarmok laprugókból történő kialakítása lehetővé teszi a labdák megbízható rögzítéséti ami hozzájárul a labdák kivetési pontosságának a növeléséhez és a véletlenszerű szóródás csökkentéséhez. Előnyös továbbá, ha az adagolót emelőkar formá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
