194051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyvízre jellemző hatású gyógyiszap előállítására
1 194.051 2 A találmány tárgya eljárás gyógyvízre jellemző hatású gyógy iszap előállítására. Az iszapkezelés • a kellő előfeltételek betartása mellett - veszélytelen, mellékhatásmentes és ugyanakkor hatásos gyógyeljárás. Létjogosultsága egyérelmű, mert olyan élettani hatásokat tud kiváltani, amilyeneket gyógyszerrel, vagy egyéb eszközzel elérni nem lehet. Ismeretes nemzetközileg a 'vissza a természetes gyógymódhoz" orientáció, amelyben a gyógyiszapok szélesebb körű alkalmazása is helyet kapott. Különös jelentőségűnek kell tekinteni a nagy szervesanyagtartalmú iszapokat, amelyek kiemelkedő szorpciós tulajdonságuk révén képesek környezetük folyadék és légnemű fázisából a különöböző elemeket koncentrálni. Ilyen gyógyiszapok közé kell szorolni pl. a hévízi s az új-zélandi iszapokat. Más típusúak, összetételűek és hatásmechanizmusúak azok az iszapok, amelyek nem szervesanyag alapúak, illetve nem a gyógyforrások hatásaként képződtek. tízek az iszapok magukon viselik a képződésük során közrejátszott hatások dinamikáját. Az ausztriai Bad Naydhartingban, vagy St. Martinban használatos gyógyiszapok hatásmechanizmusát pl. a benne lévő jelentős mennyiségű gyógynövényfajra, mint tőzegképzőre vezetik vissza. Az iszap gyógyászati értékét a thermofizikai hatások mellett a benne lévő nátrium, kalcium, magnézium, hidrokarbonát, kén, jód, bróm, s számos mikroelem szolgáltatja. Ezért is nemzetközileg elismert a hévízi gyógyiszap, amelynek hatása a tóban lévő nagy szorpciós tulajdonsággal rendelkező tőzegiszapnak köszönhető. Az utolsó évtized tudományos vizsgálatai igazolták, hogy a Hévízi-tóban lévő gyógyiszap folyamatos és jelentős csökkenése nemcsak a tó gyógyfürdő jellegét, hanem a gyógyászati célra felhasználható gyógyiszap kitermelését is kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért egyre többször a nem szervesanyag eredetű iszapok alkalmazását is javasolják. Az ajánlott iszapok hatásmechanizmusa azonban jelentősen eltér a szervesanyag eredetű iszapokétól. Megjegyzendő, hogy bármennyire is jó a nemzetközileg elismert hévízi gyógyiszap, lényeges hátrányaként kell említeni, hogy:- mennyisége az igényeknek megfelelően a tóból való kitermelés útján nem fokozható,- a tóból lebegő állapotban elfolyó gyógyiszap eredeti összetételében nem nyerhető vissza, illetve a visszanyert gyógyiszap heterogén összetételénél fogva ma már nem elégíti Id sem a hazai sem az export igényeit, végül,- a tóban lévő gyógyiszapnak megfelelő iszap minőség előállítására eddig módszer nem alakult ki. Találmányunk célja olyan eljárás kidolgozása, amely alkalmas a hazai és export igényeket kielégítő, meghatározott béltartalommal és hatásmechanizmussal rendelkező hévízi gyógyiszapnak, valamint specifikus hatású, bárhol található gyógyvízre jellemző gyógyiszapnak a higiénés körülményeket biztosító folyamatos előállítására. Egy évtizedet meghaladó kutatásaink igazolják, hogy a Hévízi-tó a már korábban kialakult úgynevezett hévízi rétláptőzegben tört fel, s alakította ki kráterformájú és tőzegiszappal felrakódott medencéjét. Ezt bizonyítja a tófeneket borító tőzegiszap és a Hévíz környéki rétláp azonos botanikai összetétele. Ezen a felismerésen alapuló szerteágazó kutatá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 saink igazolták, hogy a rétléptőzegek alkalmasak gyógyiszapok előállítására. A szorpciós vizsgálatok szerint a gyógyvíz és a megfelelő minőségű tőzeg összehozása az időtartamtól és a technológiától függően a gyógyvízre jellemző gyógyiszap előállítását teszi lehetővé. A létláptőzeg erre a célra akkor felel meg, ha hidrogénion koncentrációja, pH = 6,0-7,2 és 40%-ot meghaladó huminsavat, valamint 65-75% közötti mennyiségű éghető szervesanyagot tartalmaz. Az előállított gyógyiszapnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie a/ Fizikai szempontok Kész állapotban a jőzeg-gyógyiszapnak kolloid méretű szemcséket kell tartalmaznia, ami a beteg számára szubjektive kellemes, mert a bőrt tapentásban bársonyossá teszi kozmetikai utóhatása kedvező. Mivel a bőr vegyhatása gyengén savanyú, s e savköpeny a szervezetet védi, az iszap hidrogénion kon, centrációjának neutrálisnak, vagy gyengén savasnak kell lennie. Mi/el az indifferens hőmérséklet 39 °C, degenerate ízületi és krónikus nőgyógyászati betegségeknél a 42- 44 °C hőmérséklet az ideális, ezért az iszapnak ezt a hőmérsékletet 25-30 percig max, 10% csökkenéssel tartania kell. b/ Kétniai szempontok Gyógyászati szempontból az iszap kémiai összetétel akkor tekinthető optimálisnak, ha a gyógyvízből és a különböző elemekből a szorpciós kapacitásnak megfelelő mennyiséget veszi fel. Rheumatológiai szempontból különösképpen lényeges a kéntartalom. 1 -5 mg/kg kéntartalom esetén már alacsonyabb hőmérsékleten is létrejön a gyógyhatást biztosító mélyszöveti hypertermia, és az alacsonyabb (indifferens) hőfokot a szívbetegek jobban viselik el. A gyógyiszap egyéb mikroelemeinek hatásmechanizmusa, érvényesülése ma még alig ismert. A hévízi gyógyiszap mesterséges előállítása esetén a következő értékek betartása szükséges: Vízoldható szervetlen ionok: Na min, 100 mg/kg Ca min. 1400 mg/kg Mg min. 350 mg/kg S04 min. 3000 mg/kg HC03 min. 2000 mg/kg összes kén 500 mg/kg Savban oldható szulfát 250 mg/kg Lipoidban oldható szabad kén 3 mg/kg Szervesen kötött kén 250 mg/kg HumJnsavtartalom 1,5% Egyéb gyógyiszapoknái a gyógyvízre jellemző értékek a meghatározók, c/ Rádióaktivitás ■ A gyógyvízben lévő rádióaktivitás a tőzegben feldúsul; A rádióaktivitás előnyéről és hátrányáról nemzetközi viták vannak, egyértelmű vélemény nem alakult ki; kétségtelen azonban, hogy a néhány picocurie körüli természetes rádióaktivitás biológiailag kifejezetten jó, serkentő hatású, és ez degeneratív (izületi) kórképekben előnyös, d/ Mikrobiológiai szempontok A thiobaktériumok jelenléte ideális, mert a biológiailag inaktív szulfátot natív kénen át biológiailag aktív gzulfiddá alakítják át, s ez képezi az iszap legfőbb "kémiai hatását . Az aktinomycéták azon túl, hogy a subhydrikus ökoszisztémák szervesanyagiebontói, több-kevesebb antibiotikus aktivitást is adnak 2
