194046. lajstromszámú szabadalom • Mintatartó eszköz folyékony analizálandó anyagok diszkrét analíziséhez
1 194.046 2 a 4. ábra olyan mintatartó eszköz oldalnézeteit tüntei fel, amely a központi testbe süllyesztett csövekkel rendelkezik. Az 1. ábrán látható találmány szerinti mintatartó eszköz egy hasábalakú 1 központi testből áll, amelynek 2 és 3 alap- és fedfísíkjával egy-egy optikailag át eresztő 4 és 5 zárótest határos. A 3 fedősíkba 6 hornyok formájában kiképzett mélyedések vannak bemunkálva, amelyek az 1 központi test mátrix formában elrendezett hengeres 7 üregeit veszik körül. A 2 és 3 alap-, illetve fedősíkok képezik a 7 üregek határolósíkjait. Az 1 központi testtel határos 4 és 5 zárótestek közül a felső 5 zárótest 8 hornyok formájában kiképzett mélyedésekkel van ellátva, amelyek lényegében szemben vannak a 6 hornyokkal és egy közös síkban fekvő 9 felület-tartományokat vesznek körül. Az alsó 4 zárótest például (az ábrán nem látható) oldható mechanikus vagy mágneses eszközök segítségével vagy szilárdan van az 1 központi testre felerősítve. Az analízis céljából a 4 zárótest által alul lezárt 7 üregekbe megfelelően felszerelt pipettáló szerkezettel folyékony analizismintákat töltünk úgy, hogy a domború folyadékmeniszkuszok túlnyúljanak a 7 üregek felső határán. (A 7 üregek felső határa megfelel az 1. ábra szerinti 3 fedősíknak.) A 3 fedősíkon lévő 10 távtartók úgy vannak méretezve, hogy az 5 zárótest felhelyezésekor ez utóbbi a 8 hornyai által határolt 9 felület tartományaival érintse a folyadékmeniszkuszokat. A hornyok általi zónahatárok révén, illetve a kohéziós és adhéziós hatás eredményeként, mivel az analizálandó anyagokat a meniszkuszrészben oldalról csak levegő határolja, a folyadék stabil marad és elkerülhető annak elfolyása. Ugyanakkor a hengeres 7 üregekben levő folyadékoszlopok felső lezárásuk révén azonos rétegvastagsággal rendelkeznek. A mintatartó eszközt megfelelően kialakított fotométerbe helyezzük, ahol egymást követő vagy egyidejű mérés történik. Az 1. ábra szerinti típusú felső lezárását olyan zárótest képezi, amely párhuzamos lapú 13 lemezből és 14 nyomólemezből áll. 15 tömitő elemek akadályozzák meg az analizálandó minták elfolyását és keveredését. Az alsó lezárás ilyen megoldása az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében is alkalmazható. A 11 csapoknak a 7 üregekbe betöltött analizálandó anyagba való mentésével a 12 határolósíkoknak a 2 alapsíkhoz viszonyított távolsága révén határozható meg a fotometrizálandó vegyület hatásos rétegvastagsága. All csapoknak a 7 üregek falához képesti oldalirányú elmozdulási lehetősége biztosítja a felesleges vegyület kiszorítását. Az analizálandó folyadék töltési magasságát úgy kell megválasztanunk, hogy a 11 csapok bemerítése 'során elkerüljük a folyadék túlcsordulását. A különféle felső 5 zárótestek alkalmazás révén, amelyek egymáshoz képest különféle hosszúságú 11 csapokkal vannak ellátva, ugyanazon 1 központi testtel eltérő rétegvastagságok valósíthatóak meg. A 3. ábrán bemutatott 1 központi test a minta temperáié sa érdekében a 7 üregeket legalább részben körülvevő további 16 üregekkel rendelkezik, amelyek (az ábrán nem látható módon) egymással összeköttetésben állnak. A 16 üregek a temperáló folyadék áteresztésére vagy a fűtő-és hőmérsékletmérő szerkezetek befogadására alkalmas módon lehetnek kiképezve. A 16 üregekkel összekötött 17, 18 csatornák szolgálnak be- vagy elvezető csatornaként, vagy az elektromos vezetékek bevezető nyílásaiként. A minta temperálásának másik lehetőségét biztosítja; ha az alap- és/ vagy a fedősíkot, illetve egy vagy több keresztmetszeti felületet áramvezető anyaggal vonunk be, amely az üreget szabadon hagyja. A 4. a—d. ábrákon a 7 üregek az 1 központi testbe süllyesztett 19 csövek formájában vannak kiképezve, amelyek 20, 21 csővégei mindig közös, de az ábrán fel nem tüntetett olyan síkot képeznek, amelye a 2 és 3 alap- illetve fedősíkokkal párhuzamosan húzódnak. A közös síkok vagy a 2,3 alap- és fedősíkkal esnek egybe (a), vagy azokhoz viszonyítva eltolva vannak kiképezve (b—d). Míg a 4a ábra szerinti megoldás esetében a 3 fedősíkba az 1. ábrán is mutatott módon 6 hornyok vannak bemunkálva, a többi megoldásnál (4.b-d. ábrák) az ezen 6 hornyoknak megfelelő hatást a 21 csővégeknek a 3 fedősíkhoz viszonyított kiemelkedése biztosítja. A 20 csővégek által képzett síknak a 2 alapsíkhoz viszonyított eltolásával olyan profil képezhető - ki, amely lehetővé teszi olyan alsó zárótest alkalmazását, amely 22 fóliából kiképzett, optikailag áteresztő, rugalmas anyagból és a profilhoz illesztett 23 nyomólemezből áll. A 22 fóliát a 23 nyomólemez segítségével a 19 csöveket tömítő módon helyezzük az 1 központi test profiljára, aholis a 23 nyomólemezt mechanikusan vagy mágnesesen rögzítjük. Ez a megoldás lehetővé teszi a mintatartó eszköz egyszerű tisztítását a 22 fólia eltávolítása és egy új fóliával való helyettesítése révén. Szükség esetén lehetséges az is, hogy a 22 fóliát az 1 központi test felé néző oldalán, legalább a 19 csöveket lezáró felületén az analízishez szükséges reakciópartnerekkel lássuk el. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Mintatartó eszköz folyékony analizálandó anyagok diszkrét analizálására, egyforma, egyik végükön zárt és meghatározott elrendezésben kialakított üregekkel, ahol az üregek egymással párhuzamos határolósíkokkal rendelkeznek, azzal jellemezve, hogy egy az üregeket (7) tartalmazó központi test (1), amelynek alap- és fedősíkja (2, 3) az üregek (7) határolósíkjait képező, alapsíkján (2) egy alsó, fedősíkján (3) pedig egy felső zárótesttel (4 illetve 5) van határolva, ahol a felső zárótestbe (5) a központi test (1) felé néző oldalán olyan mélyedések vannak bemunkálva, amelyek közös síkban fekvő, optikailag áteresztő anyagból álló felület-tartományokat (9) határolnak, amelyek száma és elrendezése az üregekének (7) felel meg és amelyek ez utóbbiakat legalább részben lefedik, emellett az alsó zárótest (4) üregeket (7) lezáró, közös síkan fekvő felületelemeket tartalmaz és a közös síkok a hozzájuk rendelt síkoknak legalábbis közelében, az alap- és fedősíkkal (2, 3) párhuzamosan húzódnak. 2. Az 1. igénypont szerinti mintatartó eszköz, azzal jellemezve, hogy a mélyedések például hornyok (8) által határolt felület-tartományok (9) a központi test (1) és a felső zárótest (5) közötti távtartók (10) révén az üregekben (7) lévő analizálandó anyagokat úgy érintik, hogy a központi test (1) és a felső zárótest (5) közötti részben levő analizálandó minták oldalról csak a levegő által vannak határolva. 5 10 15 2C 26 30 35 40 45 50 55 60 3
