194032. lajstromszámú szabadalom • Készülék, különösen kolbászfüzérnek füstölőrúdra való felviteléhez
1 194.032 2 A találmány tárgya berendezés főként kolbászfilzémek füstölőrúdra való felhelyezésére, amelynek segítségével tésztaszerfl anyaggal vagy hasonlóvan töltött kolbászburkot, illetve szálból képzett kolbászfüzért rúdalakú tartóra, például füstölőrúdra lehet felhelyezni. A különböző tésztaszerű, azaz pépes anyagokat kolbásztöltőgép, illetve adagokat képező szerkezet segítségével természetes bélbe vagy iparilag előállított kolbászburokba töltik és az így nyert szálat adagokra osztják. Kolbász vagy hasonló készítése esetén egy folyamatos szál jön létre, amely - szokás szerint - egyforma hosszúságú kolbászdarabokból áll és a szál összhossza a kolbászburok hossza által van meghatározva. Főként kolbászféleség előállításánál a kolbász kialakítása után ezen még további műveleteket is végeznek, például füstölik. Mivel a találmány szerinti berendezés legfontosabb alkalmazási területe a kolbászgyártás, a következőkben a találmányt csupán kolbászgyártással kapcsolatban ismertetjük. Az ismertetés során tehát kolbásztöltelékkel töltött kolbászburokról beszélünk, azonban a találmány nem korlátozódik csupán ezekre. A kolbászokat füstölés céljából füstölő kamrába kell helyezni. A füstölő kamra optimális kihasználása érdekében a kolbászokat ebben lehetőleg rendezett módon kell elhelyezni. A találmány feladata tehát főként kolbászfüzémek füstölőrúdra való felhelyezésére szolgáló olyan berendezés létrehozása, amelynek segítségével a kolbászfüzér egy rúdalakú tartóra, az úgynevezett füstölőrúdra egyenletesen, önműködően, gyorsan és helytakarékosan helyezhető fel. A kitűzött feladatot a találmány szerint a bevezetőben ismertetett berendezésnek olyan kialakításával oldjuk meg, amelynek a kifutó szál — például kolbászszál — hossztengelye körül forgó, excentrikus menesztőujja van, amely a felosztó szerkezet kibocsátó nyílása és a menesztőujj forgástengelyével egytengelyű, az alatta levő rúdalakú tartóhoz, illetve füstölőrúdhoz viszonyítva eltolható felrakókar között van elhelyezve, továbbá a felrakókarnak egy rajta hosszirányban mozgatható szállítószerkezete van. A megtöltött, egyforma részekre, darabokra osztott kolbászburok a kolbász töl tőgép adagoló, illetve felosztó szerkezetéből általában vízszintesen lép ki. A kolbászfüzért - főként közvetlenül a kilépéshelyén - menesztőujj fogja meg, amely menesztőujj a kilépő kolbász geometriai tengelye körül forog és ennek eredményeként egyforma távolságokban a kolbászfüzér alá nyúl. A menesztőujj minden egyeskörülfordulása után a kolbászfüzérnek egy másik kolbászdarabja, illetve egy másik kolbászvégpárja alá nyúl, amely kolbászvégpárok a szomszédos kolbászok között vannak. Ilyen módon a kolbászfüzérből a menesztőujj segítségével egyforma tekercsek, menetek hozhatók létre. A menesztőujj közben — előnyös módon — a felrakókar feléje lévő vége körül forog. Amikor a felrakókarnak a vége alatt van, akkor a kialakított menetet szabaddá teszi és a kialakított menetet a felrakókar veszi át. Amikor a menesztőujj ismét felső helyzetébe fordul, újból megfogja a kolbászfüzért és egy további mentet alakít ki Természetesen a menesztőujj forgási sebességét a kolbászdarab-hosszaknak megfelelően állítjuk be annak érdekében, hogy minden menetben meghatározott, egész számú kolbászdarab legyen. A kolbászvégek a felrakókaron, mindig oldalt egymás mellett vannak. Célszerű, ha mindegyik kialakított te keres menetben egész számú kolbászdarab, például négy darab van. Amikor ilyen módon az egész kolbászfuzér a felrakókarra van „csévélve”, a menesztó'ujj leállítható. Az egyes menetek képzése folyamán a felrakókar szállítószerkezetét szakaszosan kell járatni, vagy folyamatosan kell üzemeltetni annak érdekében, hogy minden egyes új menet kialakításakor szabad legyen a felrakókarnak a menesztőujj felé lévő vége. Ebből az is kitűnik, hogy a tekercsben lévő kol bászfüzér meneteinek nagyságát és a meneteknek egymástól való oldalirányú távolságát úgy kell megválasztani, hogy az előre meghatározott hosszúságú kolbászfüzér valamennyi menete ráférjen a felrakókarra, ezen megfelelő szélességű helyet találjon. Ezután a meneteket a felrakókarról lehetőleg egyenletes, azaz egyforma oldalirányú távolságokban kell a felrakókar alatt lévő rúdalakú tartóra áthelyezni. Az áthelyezés úgy történik, hogy a felrakókart a kitolt helyzetéből a visszahúzott helyzetébe mozgatjuk víszsza az alatta lévő, rúdalakú tartó mentén. Eközben természetesen a szállítószerkezetet már nem szabad a menetek képzéséhez szükséges előtolási irányba mozgatni. Az egyes menetek lényegében a kialakításuk sorrendjével fordított sorrendben kerülnek rá a rúdalakú tartóra. A rúdalakú tartókat azután megfelelő módon, például kézzel vagy egy járulékos szerkezet segítségével szállítjuk a füstölőkamrába vagy hasonlóba. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a felrakókar szállítószerkezete választás szerint ellentétes irányokban mozgatható. Az egyes menetek kialakítása során a szállítószerkezet az egyik irányban és a meneteknek a rúdalakú tartókra való átrakása során az ellenkező irányban van hajtva. Főként ez az intézkedés teszi lehetővé a rúdalakú tartókra való olyan átrakást, amelynél a menetek egymástól való oldalirányú távolsága azonos marad, ami végeredményben lehetővé teszi a jó füstölési eredmény elérését. A felrakókar szállítószerkezetének előnyösen végtelenített, körben futó szállítóeleme van. Az ilyen típusú szállítóelemekből már sokféle ismert. A találmány egyik előnyös kialakításánál a felrakókar szállítószerkezetének szállí tóele me egy végtelenített lánc, amely lánc a hosszának legalább egy részén vivőfogakkal van kiképezve. A vivőfogak biztosítják az egyes meneteknek előre megadott, egymástól való távolságát és a létrehozott meneteknek a felrakókar menti egyenletes szállítását mindaddig, amíg további menetek jönnek létre. A vivőfogak - előnyös módon — a lánc szemeivel, illetve a szemekhez tartozó szerkezetrészekkel egydarabként lehetnek kialakítva. Ilyen esetben nincs járulékos szerelési munka, szerelési költség. A végtelenített láncot egyébként nem keü teljes hosszában vivőfogakkal kiképezni. Lényegében elegendő, ha csupán egy láncágon vannak vivőfogak. Ilyen esetben ügyelni kell arra, hogy az első menet kialakításánál az első vivőfog, illetve az első vivőfog-hézag legyen a felrakókar menesztőujj felőli végénél. Célszerű megoldás, ha a menesztőujjat szakaszosan tehet hajtani. A hajtás bekapcsolását és kikapcsolását az adagokat képző,illetve felosztó szerkezetből kilépő kolbászfüzér-sebességnek megfelelően kell végezni Ezenkívül a bekapcsolást célszerű módon akkor kell végezni, amikor a menesztőujj egy szomszédos kolbászvégpárhoz tartozó helyzetben van. A menesztőujj, illetve a menesztőujjat hordozó felrakófej például két, három, négy vagy több kolbász után végez egy-egy körülfordulási. Legalább a hosszú és nehéz kolbászoknál, hurkák5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
