194027. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként tritiofoszfonát-származékokat tartalmazó inszekticid készítmények
1 194.027 2 sziklevelű gyapotcsegéket merítettünk a vizsgálati oldatba 2—3 másodpercre, majd dróthálóra helyezve megszárítottuk őket. A száraz leveleket szűrőpapírt tartalmazó Petri-csészékbe helyeztük és 5 darab, második lárva-állapotú Heliothis virescens-szel megfertőztük őket. A csészéket 5 napra nagy nedvességtartalmú kamrákba tettük és megállapítottuk a lárvák százalékos elhullását. A koncentrációk 0,1%-tó] lefelé változtak. Az LD50-értékeket a II. táblázatban a „TBW--C” oszlopban tüntettük fel, megadva az oldat %-os vizsgálandó anyag tartalmát, b) Peték: 2-napos Heliothis virescens petéket tartalmazó papírtörülköző darabokat a vizsgálandó vegyületek acetonos oldatába merítettünk és lárva táplálékot tartalmazó Petri-csészékbe helyeztük. A kezelt petéket 25°C-on tartottuk és az elhullást akkor határoztuk meg, amikor minden pete kikelt és a fiatal lárvák a tápanyagból fogyasztottak. A koncentrációk 0,1%-tól lefelé változtak. Az LDS0-értékeket a II. táblázatban tüntettük fel a „TBW-E” oszlopban az oldat %-ban kifejezett vizsgálandó anyag tartalmának megadásával. Spodoptera exigua: A vizsgálandó vegyületeket aceton és víz 50:50 arányú elegy ével hígítottuk. Cukorrépa (Beta vulgaris) fiatal leveleit 2-3 másodpercre a vizsgálandó oldatba merítettük és dróthálóra helyeztük száradni. A száraz leveleket nedves szűrőpapírt tartalmazó Petri-csészékbe tettük és 5 darab, második lárva állapotú Spodoptera exigua-val megfertőztük őket. A Petri-csészéket nagy nedvességtartalmú kamrába helyeztük. A lárvák elhullását 5 nappal később határoztuk meg. A vizsgálati koncentrációk 0,1%-tól lefelé változtak. Az LDS0 -értékeket a II. táblázatban a „BAW” oszlopban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálandó anyag tartalmának megadásával. Trichoplusia ni (Hubner): A vizsgálandó vegyületeket aceton és víz 50:50 arányú elegyével hígítottuk. Calabacita adobrinha körülbelül 2,54/3,81 cm méretű szikleveleit 2—3 másodpercre a vizsgálandó oldatba merítettük és dróthálóra helyeztük száradni. A száraz leveleket nedves szűrőpapír darabot tartalmazó Petri-csészékbe tettük és 5 darab, második lárva állapotú Trichoplusia ni-vel megfertőztük őket. A csészéket nagy nedvességtartalmú kamrába helyeztük. A lárvák elhullását 5 nap múlva határoztuk meg. A vizsgálati koncentrációk 0,1%-tól lefelé változtak. Az LDS0-értékeket a II. táblázatban a „Cl” oszlopban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálandó anyag koncentrációjának megadásával. Diabrotica undecimpunctata (Mannherheím): 10 g nedves kerti földet műanyag pohárba helyeztünk. A vizsgálandó anyagokat acetonnal vagy más alkalmas oldószerrel hígítottuk. A kívánt koncentrációra hígított vizsgálati minta 0,05 ml-ét a talajhoz adtuk. A poharakat lezártuk és a talajt egy vortex keverővei körülbelül 15 másodpercig kevertük. A talaj felületén bemélyedéseket csináltunk és körülbelül 50 darab Diabrotica petét tettünk bele. A petéket talajjal befedtük és szobahőmérsékleten (21°C-on) tartottuk. Négy nappal később Latuca sativa levélrészeket helyeztünk a kezelt poharakba. Egy hét elteltével megvizsgáltuk a poharak élő lárva tartalmát. A vizsgálati koncentrációk 25 ppm-től lefelé változtak Az LDJ0 értékeket a II. táblázatban a „Diabrotica” oszlopban tüntettük fel a talaj ppm-ben kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Akaricid hatásvizsgálat Kétpettyes atkát (2SM) (Tetranychus urticae (Kochl) használtunk az atkairtás vizsgálatához. A vizsgálati eljárás a következő volt: Körülbelül 10 cm magas tarkabab növényt (Phaseolus sp.) homokos kerti talajba, 7,62 cm-es agyag cserepekbe ültettünk és különböző korú és nemű kétpettyes atkával alaposan megfertőztük. 24 órával később a fertőzött növényeket megfordítottuk és 2-3 másodpercre a vizsgálati anyag aceton és víz 50:50 arányú elegyével készült oldatába mártottuk. A kezelt növényeket üvegházban tartottuk és 7 nap elteltével meghatároztuk a felnőtt atkák és a kezelés idején a növényeken levő petékből kikelő lárvák elhullását. A vizsgálati koncentrációk 0,05%-tól lefelé változtak. Az LDS0-értékeket a II. táblázatban a ,,2SM” (azaz a kifejlett atkákra vonatkozó) és a „2SM E” (azaz a petékre vonatkozó) oszlopokban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Szisz téinikus vizsgálat Ez a vizsgálat a választott vegyület gyökér abszorpcióját és a felfelé való áthelyeződését érték -li. A szisz - témikus hatás vizsgálatára kétpettyes atkái (2SM) (Tetranychus urticae (Kochl) és a bab levéltetű (BA) (Aphis fabae (SCOP.) használtuk. A vizsgálatokat a kővetkezőképpen végeztük. Ké tpettyes atka: A vizsgálandó vegyületeket acetonban oldottuk és az oldat alikvot részét üveglombikban 200 ml vízzel felhígítottuk. Két levelő tarkabab (Phaseolus sp.) növényt helyeztünk mind a két lombikba és vattacsomókkal ügy rögzítettük, hogy gy ökereik és száruk a kezelt vízbe merült. A növényeket azután 75 -100 darab, különböző korú és nemű kétpettyes atkával meg fertőztük. Egy hét elteltével a kifejlett atkák és lárvát elhullását meghatároztuk. A vegyületek koncentrációja a vízben 10 ppm-től lefelé változott. Az LD50 -értékeket a II. táblázatban az „2—SM/S/” oszlopban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Feketebab levéltetű (Aphis fabae (ScopJ) Körülbelül 5 cm magas sarkantyú virág (Tropaeolum sp.) növényeket ültettünk 400 g homokos kertiföldbe körülbelül félliteres tartályokba. A vizsgálan dó anyagokat acetonban feloldottuk és az oldat alikvot részét 50—60 ml vízzel felhígítottuk. Az oldatot a talaj felületére öntöttük és hagytuk, hogy jól beszivódjon. A kezelt növényeket 25—50 darab, különböző korú feketebab levéltetűvel megfertőztük és üvegházban tartottuk. Az elhullást három nap múlva határoztuk meg. A koncentrációk 10 ppm-től lefelé változtak az 50%-os elhullás eléréséig. Az LDS0-értékeket a II. táblázatban a „BA/S/” oszlopban tüntettük fel az oldat ppm-ben kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
