194022. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 3-fenil-4-ciano-pirrol-származékokat tartlmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 194.022 2 gokat tartalmazó szereket, ismert módszerekkel állítjuk elő. így például a hatóanyago(ka)t alaposan összekeverjük és/vagy összeőröljük a vivőanyagokkal, mint Eéldául az oldószerekkel, a szilárd hordozóanyagokai és adott esetben a felületaktív vegyületekkel (tenzidekkel). Oldószerként az alábbiak alkalmaizhatók: aromás szénhidrogének, különösen a 8-12 szénatomos vegyületeket tartalmazók, mint például a xilole legyek és a helyettesített naftalinok: ftálsavészterek, mint például a dibuti 1-ftalát vagy a dioktil-ftálát: alifás és cikloalifás szénhidrogének, mint például a ciklohexán vagy a paraffinok: alkoholok, glikolok és ezek éterei vagy észterei, mint például az etanol, az etilénglikol, az etilénglikol-monometil-éter, az etilénglikol-dietiléter: ketonok, mint például a ciklohexán on: erősen poláros oldószerek, mint például az N-metil-2-pirrolidon, a dimetil-szulfoxid vagy a dimetil-formamid: valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, mint például az epoxidált kókuszdióolaj, a napraforgóéiig vagy a szójaolaj. Oldószerként még a víz is szóba jöhet. Szilárd hordozóanyagként — például a porozószerekhez és a diszpergálható porokhoz - rendszerint valamilyen természetes kőzetport vagy kőzetőrleményeket használunk, ilyenek például a kaldt, a talkum, a kaolin, a montmorillonit és az attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítása céljából még nagydiszperzitású kovasavat vagy valamilyen nagydiszperzitású és szívóképes polimerizátumot is hozzáadhatunk a keverékhez. Adszorptív tűiigdonságú szemcsés granulátumhordozóként porózus szerkezetű anyagok alkalmazhatók, ilyen például a habkő, a téglatörmelék, a szepiolit vagy a bentonit, míg adszorptív tulajdonságokkal nem rendelkező hordozóanyagként például kalcitot vagy homokot használunk. Mindezeken túlmenően még számos, előre granulált, szervetlen vagy szerves eredetű anyagot, így különösen dolomitot vagy aprított növényi eredetű hulladékokat, így parafalisztet vagy fűrészport is használhatunk. Különösen előnyös segédanyagok továbbá a természetes (állati vagy növényi eredetű) vagy a szintetikus úton készített foszfolipidek, a kefalinokés alidtinek sorozatából. Ezek az anyagok megkönnyítik a készítmény alkalmazását és a felhasznált mennyiséget is nagymértékben csökkenteni lehet, Ilyenek például a foszfatidil-etanol-amin, a foszfatidil-szerin, a foszfatidil-kolin, a szfingomielin, a foszfatidil-inozit, a foszfatidil-glicerin, a lizolecitin, a plazmalogén vagy a kardiolipin, melyeket például állati vagy növényi sejtekből, így különösen agyvelőből, szívből, tüdőből, májból, tojássárgájából vagy szójababból lehet kinyerni. Felhasználható kereskedelmi keverékek például a foszfatidil-kolin-keverékek. A szintetikus úton előállított foszfolipidekre példaképpen a dioktanoil-foszfatidilkolint és a dipalmitoil-foszfatidil-kolint nevezzük meg. Felületaktív vegyületként a formálni kívánt (I) általános képletű hatóanyagtól függően nemionos, kation-aktív és/vagy anionaktív tenzidek alkalmazhatók, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. A tenzidek körébe a tenzidelegyeket is bele kell érteni Az alkalmas anionos tenzidek például úgynevezett vízben oldható szappanok és ugyancsak vízben oldható szintetikus felületaktív vegyületek egyaránt lehetnek. _ . Szappanok; alatt a magasabb molekulatömegű (10 —22 szénatomot tartalmazó) zsírsavak alkálifém-, alkálifóldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsóit, mint például az olajsav vagy a sztearinsav nátriumsóját vagy káliumsóját értjük, de ide tartoznak még a természetes zsírsavelegyekből, mint pl. a kókuszdió- vagy faggyúolajból készített szappanok, valamint a zsírsavak metil-laurin-sóit is érdemes megemlíteni. Mégis gyakrabban az úgynevezett szintetikus íenzideket, különösen a zsírszulfonátokat, a zsírszulfátokat, a szulfonált benzimidazol származékokat vagy az alküszulfonátokat alkalmazzuk. A zsírszulfonátokat vagy a zsírszulfátokat rendszerint alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsóik alakjában használjuk. Ezekben az alkilcsoport 8-22 szénatomos és ebbe az acilcsoportokban levő alkilcsoportokat is bele kell érteni. Ilyen például a ligninszulfonsav nátrium- vagy kalciumsója, a dodecil-alkohol kénsavas észterének nátrum-vagy kalciumsója, vagy a természetes eredetű zsírsavakból készített zsíralkohol-szulfátelegyek nátrium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak még a zsíralkohol — etilén-oxid-adduktumok kénsavas észtereinek vagy szulfonsav-származékainak sói. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsavcsoportot és egy 8—22 szénatomot zsírsavmaradékot tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok közül példaképpen a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfbnsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid-kondem átum nátriumsóját, kalciumsóját vagy trietanolaminnal képezett sóját említjük meg. Mindezeken túlmenően alkalmazhatók még a megfelelő foszfátok is, ilyenek például egy p-nonil-fenol (4—14)-etilén-oxid-adduktum foszforsavas észterének sói. Nemionos tenzidként elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok telített vagy telítetlen zsírsavakkal és alkil-fenolokkal képzett poliglikol-éter-származékai alkalmazhatók, melyek >3—30 glikoléter-csoportot és az (alifás) szénhidrogéngyökben 8—20, míg az alkil fenol alkil-részében 6—18 szénatomos tartalmaznak. További alkalmas, nemionos tenzidek a 20-250 etil( nglikol-é ter-cs oporto t és 10-100 propílénglikoléter-csoportot tartalmazó, vízben oldható poli(etilénoxid)-adduktumok polipropilénglikolra, az etilén-diamitto-polipropilé nglikolok és az alkilláncban 1—10 szénatomot tartalmazó alkil-polipropilénglikolok. Az említett vegyületek piopiléngolikol-egységenként rendszerint 1-5 etiléngolikol-egységet tartalmaznak. Xl ilyen nemionos tenzidekre példaképpen a nonil -fenol-poUetoxi-etanolokat, a ricinusolaj-poliglikoléte: eket, a polipropilén-poli(etilén-oxid)adduktumokat, a tributil-fenoxi-poüetilén-etanolt, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-polietoxi-etanolt nevezzük meg. A fentieken túlmenően még a poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsavészterek is alkalmazhatók, ilyen például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidként főleg olyan kvatemer ammóniumsókat használunk, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alldlcsoportot és további helyettesítőként egy vagy' több rövidszénláncú, adctt esetben halogénezett alldlcsoportot, benzilcsoportot vagy hidroxi-(rövidszénláncú-alkil)-csoportot tan almaznak. A sók előnyösen halogenidek, metilszulfátok vagy etil-szulfátok. Ilyen tenzid például a sztearil-trimetü-ammónium-klorid vagy a benzil-di(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. Raktározott áruk védelme esetén előnyösen alkalmazhatók az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
