193994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes közegben öndiszpergálódásra képes amfipatikus kopolimerek előállítására

193994 és n egész számot jelent —, (II) általános képletű polikarbonát vagy poli(orto-észter) — a képletben R szénhidrogéncsoportot és n egész számot jelent —, a fenti acetál-, kar­bonát- vagy ortóészter-egységeket alkilén­­-diol egységekkel váltakozva tartalmazó al­ternáló kopolimer, (III) általános képletű kopolimer — a képletben R szénhidrogéncso­portot és n egész számot jelent —, vagy két vagy több, az előzőekben felsorolt polimere­ket alkotó monomer kopolimerizációjával ki­alakított kopolimer, hidrofil komponense pe­dig normál fiziológiai körülmények között adott esetben biológiailag lebontható vagy hidrolitikusan nem stabil poli (vinil-aIkohol), poli(vinil-pirrolidon), poli(etilén-oxid), poli­­(etilén-glikol), poli(akril-amid), poli(metak­­ril-amid), dextrán, alginsav, nátrium-alginát, zselatin, vagy két vagy több, az előzőekben felsorolt polimereket alkotó monomer kopoli­merizációjával kialakított kopolimer. A talál­mány értelmében úgy járunk el, hogy a fenti kopolimer öndiszpergálődásra nem képes for­májának fagyasztott vizes diszperzióját fa­gyasztva szárítjuk. A leírásban használt „vizes diszperzió” ki­fejezés a csak vízzel, valamint a kis mennyi­ségű (például legföljebb 10%) vízzel elegyedő szerves oldószert tartalmazó vízzel képezett diszperziókat foglalja magában. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként felhasznált fagyasztott stabil vizes diszperziót úgy állítjuk elő, hogy az előzőek­ben ismertetett tömb-kopolimert — öndiszper­­gálódásra nem képes, a szintézisnél nyert for­májában — minimális mennyiségű vízzel ele­gyedő oldószerben oldjuk. Vízzel elegyedő oldószerként alacsony forráspontú (például 100°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten forró) oldószereket (így metanolt vagy etanolt) vagy fagyasztva szárítható oldószereket (így di­­oxánt vagy ecetsavat) alkalmazhatunk. A ka­pott oldatot erőteljesen keverjük, miközben lassú ütemben fölöslegben vett vizet adunk hozzá. A kapott rendkívül finom stabil vizes diszperziót fagyasztjuk. Oltalmi igényünk az ilyen fagyasztott stabil vizes diszperziók elő­állítására is kiterjed. A találmány szerinti eljárásban felhasz­nált tömb-kopolimerek hidroíób komponense­ként alkalmazható poli(hidroxi-karbonsav) például poli(D-, L- vagy DL-tejsav), poli(D-, L- vagy DL-laktid), poliglikolsav, poligliko­­lid, poli-epszilon-kaprolakton, vagy poli (3- -hidroxi-vajsavl tehet. A gyógyászati hatás­sal nem rendelkező hidrofób polipeptidek közül példaként a poli(benzil-glutamát)-ot említjük meg. Az (I) általános képletű poli­­acetálok és a (II) általános képletű polikar­­bonátok vagy po!i(orto-észter)-ek például a 4 093 709 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek 3 lehetnek. A (III) általános képletű kopoli­­mereket úgy állíthatjuk elő, :hogy pentaerit­­ritet keténnel reagáltatunk, majd a kapott 3,9-bisz(metílén)-2,4,8,10-tetraoxo-spiro [5,5] undekánt HO-R-OH általános képletű diolok­­kal kopolimerizáljuk (Journal of Polymer Science, Polymer Letters, 619—624. oldal (1980)) . HO-R-OH általános képletű dióiként például'nagy molekulatömegű poli(etilén-gli­­kol)-t vagy nagy és kis molekulatömegü po­­li (etílén-glikol)-ok keverékét használhatjuk. Miként már közöltük, a találmány szerint előállítható, öndiszpergálődásra képes tömb­­-kopolimereket humán- vagy állatgyógyászati készítmények előállításához használhatjuk fel. Ezekből a tömb-kopolimerekből és kis mole­kulatömegű, vízben kevéssé oldódó hatóanya­gokból például késleltetett folyamatos ható­­anyagleadásu injekciós készítményeket állít­hatunk elő. Az injekciós készítményekben a találmány szerint előállított, öndiszpergáló­­dásra képes tömb-kopolimerek rendkívül ha­tékony diszpergálószerként működnek, és je­lenlétükben késleltetett folyamatos hatóanyag leadást biztosító kolloid szuszpenziók készít­hetők lipofil hatóanyagokból. A találmány szerint előállított, öndisz­­pergálódásra képes tömb-kopolimerek továbbá az emberi vagy állati test meghatározott szer­veibe célzottan eljuttatandó gyógyászati ké­szítmények előállítására alkalmazhatók. Is­meretes, hogy különböző nagyságú részecs­kék vagy mikrogömböcskék intravénás be­fecskendezés után a befecskendezett részecs­kék nagyságától függően a test különböző szerveiben halmozódnak fel [Tomlinson: „Mic­­rosphere Delivery Systems For Drug Targe­ting And Controlled Release"; Int. J. Pharm. Techn. and Prod. Mfr. 4 (3), 49—57. (1983)] . Így például az 50 nm-nél kisebb méretű ré­szecskék a máj endothélium nyílásain átha­tolhatnak, majd — adott esetben limfatikus szállítás útján — a lépben, csontvelőben és esetleg a tumorsejtekben lokalizálódnak. A mintegy 0,1—2,0 pm méretű részecskék intra­vénás, intraartériás vagy intraperitoneális beadagolás esetén a véráramból a retikulo­­endotheliás rendszer makroíágai által gyorsan kikerülnek, és adott esetben a máj Kupfer­­-sejtjei iioszómiában lokalizálódnak. Intravé­nás adagolás esetén a 7—12 pm-nél nagyobb részecskéket a tüdő mechanikusan kiszűri, míg a 2—12 pm méretű részecskéket egyrészt a tüdő, másrészt a máj és a tép kapilláris háló­zata „fogja be”. Intraartériális adagolás ese­tében a 12 pm-néi nagyobb részecskék az út­jukba kerülő első kapillárist eltömhetik. A találmány szerint előállítható tömb-kopolime­rek segítségével szabályozott részecskenagy­ságú diszperziókat készíthetünk, amelyeket a fent ismertetett módon célzottan a kívánt szervbe juttathatunk. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom