193993. lajstromszámú szabadalom • Kalapácsos daráló.

A találmány tárgya kalapácsos daráló, elsősorban szemes termények őrlésére, amely garattal és szitalemezzel ellátott hengeres házban forgathatóan ágyazott és hajtómű­vel összekapcsolt tárcsát tartalmaz, amelyen kerülete mentén szárból és fejrészből álló ka­lapácsok vannak a tárcsa forgástengelyével párhuzamos csapok körül billenthetően ágyaz­va. Az élelmiszeriparban szemestermények őrlésére sokféle malmot, őrlőt alkalmaznak. Ezek egyik ismert típusa a kalapácsos dará­ló amelynek hagyományos formája mind sze­mes, mind szálas takarmány aprítására al­kalmas. Fő részei a szitalemezzel ellátott da­rálóház és az ebben elhelyezett, nagy kerü­leti sebességgel forgó ütőkarok, amelyek for­górészen, többnyire tárcsán csuklósán ágya­zott pálcák, karok vagy kalapácsok. A szitalemez vagy rosta a berendezés al­só részén van elrendezve, ennek lyukméreté­től függ a nyert termék szemcsenagysága. A kalapácsos darálók számtalan válto­zata ismert. Alaptípusának leírása a Műsza­ki lexikonban is megtalálható (1. kötet 425. oldal. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972). Az itt ismertetett típusberendezés forgórésze négyzetes fémlapokból áll, amelyek sarkai­nál vannak az ütőkarok ágyazva. A berende­zés több darabból álló forgórészt és ennek megfelelően sorba rendezett ütőkarokat tar­talmaz. Kisebb méretű kalapácsos darálót, illet­ve verőmalmot ismertet a 168 085 számú ma­gyar szabadalmi leírás. Ezen ismert megol­dás is tartalmaz dobként kialakított házat, amelyben a tengelyre felékelt tárcsából álló forgórész van elhelyezve. A forgórészhez tar­toznak a tárcsára csavar segítségével billent­hetően erősített verőkarok is, amelyek lénye­gében kalapács-szerüen kialakított elemek. A ház alsó részén található a szita, amelyen át a termék elhagyja a berendezést. Az ismert megoldások közös jellemzője, hogy a forgórészek lényegében csak a verőka­rok, illetve kalapácsok hordozóelemeiként szol­gálnak és a forgómozgást továbbítják a meg­hajtómotortól. Az őrlést tulajdonképpen a kala­pácsok tömege és mozgási energiája biztosítja. Az ismert megoldások másik közös jellem­zője, hogy a verőkarok, illetve kalapácsok a forgórészhez képest viszonylag hosszúak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a forgórész és a ház belső palástja között viszonylag nagy tér van. A fentiekből következően az ilyen dará­lók működése során gyakran áll elő olyan hely­zet, hogy a garaton át beöntött termény meny­­nyisége túlságosan nagy, így a kalapácsok elakadnak és a forgás leáll. Ha a beadagolt termék ugyan a szüksé­gesnél több, de a motort nem állítja le, fellép­het egy olyan helyzet, amikor a verőkarok a forgás során ferde helyzetben maradnak és a ház fala lényegében megmunkálatlan anyag­réteg különül el. 1 2 A fentiek következtében a hagyományos kalapácsos darálók, illetve őrlők üzemelésé­nek, illetve optimális teljesítményének beál­lítása meglehetősen nehézkes. Az üzemelés során a berendezésben kialakuló holt térek hatásaképpen a kapott termék szemcsenagy­sága nem egyenletes, eléggé változó, ami gyakran nem kedvező. További hátránya ezen megoldásoknak, hogy indításkor, leálláskor, illetve túlterhe­léskor a kalapácsok egymáshoz verődnek és ez idő előtti elkopásukat, éleik kitöredezéseit eredményezi. A jelen találámármyal ezért olyan kala­pácsos daráló kialakítása a célunk, amellyel a hagyományos darálók teljesítménye jelen­tős mértékben megnövelhető, üzemelésük biz­tonságossá, optimális beállításuk rendkívül egyszerűvé tehető és a kapott termék egyen­letes szemcsenagyságú. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a tárcsa tömegét a kalapácsok tömegéhez képest jelentősen meg­növeltük, azaz a tárcsa tömege a tárcsa és a kalapácsok együttes tömegének 90—95%-a és a tárcsa átmérője a kalapácsok szárhosszú­ságának hat-nyolcszorosa, ugyanakkor a ka­lapácsok fejrészének hosszúsága a szárhosz­­szúság 1,5—2,5-szöröse és a ház, valamint a kalapácsok felületének a tárcsa forgásten­gelyétől legtávolabb eső pontja közötti távol­ság a ház átlagos belső átmérőjének legfel­jebb 10, előnyösen 5%-a. A találmány szerinti megoldásnál a tár­csán célszerűen nyolc darab kalapács van elrendezve, ahol a fejrészek névleges széles­sége azonos a ház névleges belső szélességé­vel, ütőfelületeik pedig a szár geometriai ten­gelyével 1—4, előnyösen 2°-os szöget zár­nak be. Kalapácsos őrlőkhöz, illetve darálókhoz hasonló berendezéseket alkalmaznak egyéb célokra, például városi szemét aprítására is. Erre mutat példát a 3 917 179 számú USA szabadalmi leírás. Ezek a berendezések, jól­lehet felépítésük hasonló a kalapácsos dará­lókéhoz, élelmiszeripari célra nem használ­hatók robusztus felépítésük, méreteik és konst­rukciójuk következtében. Az említett USA szabadalomban bemutatott berendezés példá­ul olyan nagyméretű kalapácsokkal van el­látva, amelyek több "észből állnak: a forgó­részen nagy, nehéz és széles tömbként kiala­kított kalapácsok vannak ágyazva és ezeken egy vagy több keskeny, könnyű betét van el­helyezve. A robusztus kalapács a nagyobb hulladékdarabok, például üvegek, dobozok stb. összetörésére szolgál, míg a könnyű be­tétek az egyéb, kisebb méretű hulladékok ap­rítását célozzák. Találmányunk aUpját az a felismerés ké­pezte, hogy a hogyományos kalapácsos da­rálók teljesítménye ugrásszerűen növelhető, ha az egyébként is szükséges tárcsákat a szo­kásostól eltérő módon nagy átmérővel és nagy tömeggel, tehát mintegy lendkerékként ala­2 193993 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom