193981. lajstromszámú szabadalom • Folyadêkkenésű belső csapágyszerkezet, célszerűen örvényszivattyük járókerekei részére

193981 A találmány tárgya folyadékkenésű belső csapágyszerkezet, célszerűen örvényszívaty­­tyúk járókerekei részére. Ismeretes, hogy az egy vagy két lapátos járókerekű örvényszívattyúk, amelyeket példá­ul szennyvíz szállítás részére alkalmaznak, olyan járókerékkel vannak felszerelve, ame­lyeknek szélességi mérete az átmérőjükhöz képest igen nagy, minek következtében a ten­gelyeket, amelyeknek végeire ezek a járóke­rekek fel vannak szerelve, igen jelentős rá­­zó-haj 1 ító erők terhelik. Különösen áll ez olyan esetben, amikor a szállítandó folya­dékban jelentős mennyiségű kisebb-nagyobb szilárd anyago'Ryis jelen vannak., A fent emlitert káros rázó-hajIító erők hatásának csökkentésére szokásos megoldás, hogy a kerék szívócsonk felé eső végén olyan gyűrű felületet képeznek ki, amit a szivattyú­­házba illesztett résgyürű, mint folyadékkené­sű csapágy támaszt meg, ezzel egyidejűleg leszűkítve a nyomóoldalról a szívóoldalra a kerék mellett visszaáramló ún. résveszte­ség útját. Ezek a megoldások igen általá­nosak és igen sok típusú szivattyúnál nyer­nek alkalmazást. A fent vázolt módon elrendezett réscsap­ágyazás nem tekinthető műszakilag a leg­kedvezőbb megoldásnak, különösen szilárd szennyeződéseket tartalmazó folyadékok szál­lítására alkalmazott örvényszivattyúk eseté­ben, mert — a résből a szívócsőbe beáramló forgó folyadékfilm a fő áramlást leválaszt­ja a falról, összeszűkíti, ezáltal jelentősen rontja a gép szívóképességét és hatásfokát. — A folyadékban lévő szilárd szemcsék je­lentős koptató hatást fejtenek ki, ugyanis a szállítandó anyagban lévő szilárd részecs­kék a résben jelentősen felgyorsulnak és a rés irányában tovább koptatják a rés falait. Ennek következtében a szivattyú szívófedele viszonylag rövid idő alatt kimaródik, és ami­kor ennek következtében a fedél kilyukad, a szivattyú üzemképtelenné válik. Ezen hátrányos jelenségek megelőzésére olyan megoldások váltak ismeretessé, ahol az örvényszivattyú járókerekének szívócsonk­ját nem kívül, hanem a járókerék nyúlványa belsejébe benyúló cső külső oldalán kikép­zett réssel tömítették. Ennek hatására a rés­­csapágy a járókerékbe a beáramlás irányá­ba vezeti a résen át áramló folyadékot, mi­által annak energiatartalma a szivattyúzó hatást segíti és nem rontja le a gép szívó­képességét. Ugyanakkor a koptató szemcsé­ket az egyébként is kopásálló anyagú vagy kopás miatt rendszeresen kicserélt járókerék­be tereli be, azaz a szivattyú külső falát lényegesen kisebb koptató hatás éri, és nem lyukad ki olyan hamar, mint az elsőként említett szivattyúk esetében. Az elsőként említett belső folyadékkenésű csapágy kialakítására példaként a WILO NSZK cég 1980. évi katalógusában látható szivattyú típusok folyadékkenésű csapágyai 1 2 szolgálnak, míg a másodikként említett szi­vattyúszerkezetekre ugyancsak a WILO cég 1984/02. kiadású katalógusa ismertet példá­kat. Ilyenek a PS sorozatú keringtető szi­vattyúk folyadéköbl ítésű csapágyai, amelyek a katalógusban szemléltetett berendezések metszeti rajzaival tanulmányozhatók. Ezen ismert folyadékkenésű csapágy rés­tömítési megoldások azonban a szokásos 0,5—1,0 mm-es réstömítési hézaggal igen csekély csapágyazási hatást fejtenek ki, ami különösen a szilárd szennyezést is tartalma­zó, és emiatt fokozott dinamikus rázóerő­vel forgó szilárd anyag és -zagy tartalmú folyadékot szállító örvényszivattyúknál nem elegendő. A hézag a csapágyban ugyanis mindkét fent ismertetett megoldású szivattyú­nál túlságosan nagy hatékony csapágyazás megoldására, különösen túlságosan hígfolyós folyadékok szállítása esetében. Konstans viszkozitású folyadékokat fel­tételezve, csökkenő résátmérők esetében javul ugyanis a csapágy hatásfoka is, a tömítés is, azonban a berágódás veszélye a kis lég­rések esetében nő, és mint tudott, a berágó­dott rés üzemképtelenné teszi a berende­zést. Ismeretes továbbá, hogy az egymással szemben forgó csapágyfelületek fémes kiala­kításai esetében az ilyen berágódási jelen­ségek ezidáig nem voltak kiküszöbölhetők. A csapágy berágódásának veszélye miatt olyan megoldásokat alkalmaztak, amelyek­nek lényege az volt, hogy a csapágy egyik felületét gumiszerűen rugalmas anyagból ké­szítették, és intenzív folyadékkenésről gon­doskodtak. Ezek a csapágyazások azonban csak a csapágy tengelyén kívül elhelyezve nyertek alkalmazást, és nem volt ismeretes olyan megoldás, ahol a tengelyt vonták vol­na be a gumiszerűen rugalmas anyaggal. Ennek következtében nem ismeretes olyan megoldás, ahol a csapágy belső felületét ru­galmas anyagból, a külső felületét pedig fém bői készítették volna. Rájöttünk arra, hogy nem azonos hatású az a körülmény, hogy az előbbiekben em­lített rugalmas anyag a csapágy külső vagy a belső felületén helyezkedik el. Ha a ru­galmas anyag a csapágy külső perselyét ké­pezi, a szilárd anyagok ütközései, és a kop­tató súrlódás mechanikailag sokkal inkább károsodó hatást képes előidézni, mintha ez a rugalmas anyag például a fém tengelyre rugalmasan felhúzva és ily módon a ten­gely által megtámasztva kerül alkalmazásra. Kísérleti tapasztalataink szerint az utóbbi csapágy megoldás élettartama azonos igény­­bevételi feltételek mellett az ismert megol­dásokhoz képest közel kétszeres élettartamot biztosít. A találmány szerinti felismerést a szivaty­­tyúk járókerekeinek csapágyazásánál alkal­maztuk meglepően jó hatásfokkal. A találmány tárgya folyadékkenésű belső csapágyszerkezet, célszerűen örvényszivaty-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom