193976. lajstromszámú szabadalom • Elektromos működtetésű ajtózár
193976 A találmány tárgya elektromos működtetésű ajtózár, mely alkalmas nyílászárók (ajtók, kapuk, különféle átjárók stb.) távműködtetésű nyitására. Az elektromos működtetésű ajtózárat általában a hagyományos zárszerkezet kilincsvagy zárnyelvével szemben a nyílászáró (pl. kapu) keretébe helyezik el oly módon, hogy a kapu nyitását pl. a kilincsnyelv reteszelésével megakadályozza. Az elektromos működtetésű ajtózár működtetésekor a kilincsnyelv reteszelése megszűnik, minek következtében a kapu a kilincsnyelv hátrahúzása nélkül nyitható lesz. Az elektromos működtetésű ajtózár olyan felépítésű, hogy a villamos áram lekapcsolása után ismét reteszelődik. Elektromos működtetésű ajtózárat többnyire családi- és társasházak, valamint középmagas és magas épületek bejárati kapuiba szerelik a kapu lakásból történő nyitására (ezt a lehetőséget pl. a kaputelefonokat gyártó vállalat már rendszereibe is beépíti). Elterjedten alkalmaznak elektromos működtetésű ajtózárat portás vagy TV kamera által ellenőrzött ajtók és átjárók nyitására vállalatok és intézmények is. Az elektromos működtetésű ajtózárakat ma már távműködtetés helyett gyakran kombinációs zár végrehajtó elemeként is felhasználják. Magyarországon az egyetlen általánosan ismert elektromos működtetésű ajtózár a kereskedelemben is beszerezhető EA-68 típusú elektromos működtetésű ajtózár. Az elektromos működtetésű ajtózár zárháza alumínium öntvény, forgóretesze mágnesesen lágy vaslemezből készül kivágással és sajtolással, a reteszelő lemeze pedig egyszerű téglalap alakú mágnesesen lágy vaslemez. Az elektromos működtetésű ajtózár elektromágnese két mágnesesen sorbakapcsolt szolenoid tekercset tartalmaz, melyek forgástengelyei merőlegesek a forgóretesz tengelyére. Az elektromos működtetésű ajtózár nagy hátránya, hogy nagy mélységi mérete miatt (87 mm) a kapuk többségébe nem szerelhető be. Az elektromos működtetésű ajtózár megbízhatósága sem kielégítő: a reteszelő lemez ugyanis a szolenoid tekercsben maradó remanencia miatt rövidebb-hosszabb ideig mágnesesen „felragad“ az elektromágnesre, és emiatt a zár a gerjesztés megszűnését követően nem reteszel azonnal. További hátránya, hogy a forgóreteszre ható legkisebb nyomóerő hatására már működésképtelen (a reteszelő lemez beszorul a forgóretesz alá, minek következtében az elektromágnes nem tudja magához rántani). Hátrányaként kell még megemlíteni azt is, hogy az elektromos működtetésű ajtózár felerősítésére szolgáló viszonylag vastag (5 mm-es) előlap miatt az elektromos működtetésű ajtózár jól illesztett kapuba be sem szerelhető. További ismert típus az NSZK-beli FRITZ-FUSS cég MODELL-14 típusú terméke. E típus zárháza és forgóretesze spiálter önt- 2 1 vény. Elektromágnese, hasonlóan az elsőként bemutatott elektromos működtetésű ajtózárhoz, mágnesesen sorbakapcsolt két szolenoid tekercset tartalmaz, a tekercsek azonban a forgóretesz mellett helyezkednek el, terrgelyeik párhuzamosak a forgóretesz tengelyével. Ez a tekercselrendezés viszonylag kis mélységi méretű (28 mm) elektromos működtetésű ajtózár kialakítását teszi lehetővé. Elrendezése azonban jelentős hátrányt is jelent: az egyszerű reteszelő lemez kialakítás helyett viszonylag bonyolult, több mozgó alkatrészt tartalmazó kilincses felépítésű reteszelő mechanizmus kialakítása vált szükségessé. Ez a gyakorlati igényt nélkülöző mélységi méretválasztás a gyártási költségeket növeli és csökkenti az elektromos működtetésű ajtózár megbízhatóságát. Egy másik ismert típusú elektromos működtetésű ajtózár az NDK gyártmányú TA 12/A típus, melynek zárháza és forgóretesze is spiálter öntvény. Elektromágnese mágnesesen sorbakapcsolt két szolenoid tekercset tartalmaz. A tekercsek az elsőként bemutatott megoldáshoz hasonlóan a forgóretesz mögött helyezkednek el, tengelyei merőlegesek a forgóretesz tengelyére. A reteszelő lemeze az elsőként bemutatott elektromos működtetésű ajtózár reteszelő lemezéhez képest mechanikailag összetettebb felépítésű. A reteszelő lemez három lemezből áll: az első — amely kis remanenciával rendelkező lágyvasból készül — valósítja meg a reteszelést (erre támaszkodik a forgóretesz), a második lemez — amely szintén lágyvasból készül és kb. 1 mm-es játékkal kapcsolódik az első lemezhez — az elektromágnes és az első lemez közti légrés csökkentésén túl, mozgási energiája révén az esetleg befeszült első lemez „kirántására“ is szolgál. A harmadik lemez — amely rugóbronzból készül és a második lemezre van szegecselve — kettős felada tot lát el: egyrészt az általa biztosított légrés miatt a reteszelő lemez az elektromágneses változó áramú gerjesztése esetén rezegni fog (ez adja az elektromos működtetésű ajtózár jellegzetes berregő hangját), másrészt a gerjesztés megszűntével meggátolja a reteszelő lemez feltapadását az elektromágnesre. E típusú elektromos működtetésű ajtózár a reteszelő lemezének előzőekben leírt felépítésével az elsőként bemutatott típus szinte valamennyi hátrányát kiküszöböli. Hátránya viszont, hogy mélységi mérete miatt (42 mm) a ma már leggyakrabban előforduló 40 x 40 mm-es zártszelvényű ajtókeretbe nem szerelhető be. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt valamennyi nehézség egyidejű kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően egy olyan elektromos működtetésű ajtózár kialakítása, amely: — a használatos legkisebb (40 x 40 mm-es) zártszelvényű ajtókeretbe is könnyedén beszerelhető; — mechanikai felépítése az ismert elektro2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
