193975. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gáznemű közeg páramentesítésére

193975 a 4. ábrán a 3. ábra „A" részletét, végül az 5. ábrán a termikus folyamatok log P — 1/T függvényábráit láthatjuk. A szárítandó közeg — például nedves gáz, környezeti levegő stb. — az 1 csővezetéken és a gáz-gáz 2 hőcserélőn át a 3 elnyeletőbe kerül a rajzban nem ábrázolt szállító ventillá­tor hatására. A 3 elnyeletőben higroszkópos elnyelőoldat — például kálcium-, lítium-, mag­­nézium-klorid, lítium-bromid vizes oldata, illet­ve ezek keveréke -— kering. A nedvességet megkötött elnyelőoldatot a 3 einyelető 4 ol­­datgyüjtő teréből az 5 szivattyú elszívja és a 6 folyadékelosztón át a 3 elnyeletőbe nyomja vissza. A 6 folyadékelosztó az elnyelőolda­tot a Te hőmérsékletű hűtőközeggel átjárt 7 hűtő csőrendszer felületén egyenletesen el­osztja. A gáz nedvességtartalmát az elnyelő ol­dat közel Te hőmérsékleten oldja ki a gázból. A 6 folyadékelosztón át belépő és a 4 oldat­gyűjtőből kilépő oldat között AXe vízkoncent­­ráció-dúsulás következik be, aminek mértéke mintegy 0,2—0,5 %, vagyis a 3 elnyeletőben keringtetett elnyelő oldat az elnyelt nedves­ségnek 20—50-szerese, de lehet 10—1000-szo­­rosa is. Az atmoszférikus (P0) nyomású einyelető 4 oldatgyűjtőjéből az elnyelő oldat egy ré­szét a 8 átemelő szivattyú a 9 hőcserélőn és a 10 csővezetéken át a túlnyomásos (P[) 11 kiűző 12 oldatgyűjtőjébe nyomja. A 13 szivattyú az elnyelő oldat egyik ré­szét a 11 kiűző 12 oldatgyűjtőjéből a 11 kiűző felsőrészében levő 14 folyadékelosztóba nyom­ja, és ez az elnyelő oldat a 15 fűtő csőrend­szer Tk hőmérsékletű felületén egyenletesen elosztja és szétteríti. A melegítés hatására a 14 folyadékelosz­tón át belépő, valamint a 12 oldatgyűjtőben összegyűlő elnyelő oldat vízkoncentrációja között AXk csökkenés következik be. Ennek mértéke olyan, hogy az elnyelő oldat kering­­tetésének intenzitása a kiűzött vízgőz mennyi­ségének legtöbbször 20—50-szerese, de lehet 10—100-szorosa is. A 12 oldatgyüjtőben összegyűlő, kis víz­koncentrációjú elnyelő oldat másik részét a 9 hőcserélőn és a 16, valamint 16a csőveze­téken át az 5 szivattyú szívó oldalához vezet­jük olyan módon, hogy a keveredés után a 3 elnyeletőbe belépő oldat koncentrációja állan­dó és beállításunknak megfelelő legyen. A 11 kiűző működését a 17 szintérzékelő szabályozza. Ha a 11 kiűző szintje a 15 fűtő­­csőrendszer túlzott mértékű fűtésének ered­ményeképpen nagyon lecsökken, akkor a 17 szintérzékelő a fűtésszabályozó 18 mágnes­szelepre a 19 jelvezetéken át fojtó, illetve el­záró jelet ad. Ha viszont a 11 kiűző szintje a 3 elnyeletőben bekövetkező nagymértékű oldatvíztartalom növekedés hatására nagyon megemelkedik, akkor a 17 szintérzékelő előbb a 18 mágnesszelep nyitásával fokozza all ki­űző fűtését, majd az oldatszint további növe- 4 5 kedésekor a 8 szivattyú megkerülő vezetéké­nek 20 mágnesszelepére a 21 jelvezetéken át nyitó jelet ad, és ezáltal a szállított oldatmeny­­nyiséget erőteljesebben csökkenti. A 3 einyelető Xe vízkoncentrációjának és a 11 kiűző Xk vízkoncentrációjának a 22 ér­zékelő által észlelt különbsége csökkenése esetén a 22 érzékelő szabályozó jelére a 8 szi­vattyú teljesítménye növekszik, ellenkező eset­ben viszont csökken. Nagy — mintegy 1000 kg/h feletti — gőz­termelésű berendezés esetében a nagy oldat­forgalom miatt a 13 szivattyú alkalmazása feleslegessé válik és a 11 kiűző előnyösen ál­landó elárasztású. Ilyet mutat be a 2. ábra. A fekvő hengeres állandó elárasztású 11 kiűző 23 hengerében 24 fűtőcsövek vannak, amelyek belsejében áramlik a 25 csőcsonkon á1 bevezetett és a 26 csőcsonkon át elvezetett fűtőközeg. A 23 henger egyik végén helyez­kedik el a 27 gőzdóm, amelyben buboréksap­kás 28 tányérok és furatlan 29 tányér, vala­mint 30 cseppfogók vannak. Az oldatból ki­űzött pára a 27 gőzdómot a 31 csőcsonkon át hagyja el. A 27 gőzdóiúot a 23 henger másik végé­vel a 32 csővezeték kapcsolja össze. Az el­nyelő oldat a 27 gőzdómba a 33 csőcsonkon át lép be és a 23 hengerből a 34 csőcsonkon át távozik. A 35 jelű oldatszint a 23 hengerben gyakorlatilag állandó, csak a páraképződés mértékének függvényében változik. A buboréksapkás 28 tányérokon kiváló \ ízpárával ellenáramban lecsorgó és a fu­ratlan 29 tányéron felgyülemlő oldat a 32 csővezetéken át folyik a 23 henger másik vé­géhez. A nagy vízkoncentrációjú oldat a 24 íűtőcsövek külső palástfelülete mentén áram­lik a 32 csővezetékből a 34 csőcsonk felé; áram­lási irányát csak kis mértékben torzítja a 35 oldatszinten kilépő vízpára miatt megnöve­kedett fajsúlyú oldatrészeknek a gravitáció hatására lefelé irányuló mozgása. Az oldat áramlási irányával megegyező áramlási irá­nyú vízpára cseppjei a hosszú áramlási úton kiülepednek, a maradék cseppek a buborék­sapkás 28 tányérokon és a 29 tányéron való átmosás, valamint a 30 cseppleválasztók ha­tására válnak ki a vízpárából. Kisebb gőztermelésű berendezés esetében változó elárasztású 11 kiűzőt célszerű al­kalmazni. Ilyent láthatunk a 3. ábrán, amely mind állandó, mind változó elárasztású ki­űző céljára egyaránt alkalmazható oszlopos 11 kiűző. Ennek álló 36 hengerében helyez­kednek el a 37 fűtőcsövek, amelyekkel a 36 hengerbe a 38 csőcsonkon át bevezetett és a 39 csőcsonkon át elvezetett fűtőközeg a kül­ső felületükön érintkezik. Az elnyelő oldat bevezetése a 40 csőcsonkon, elvezetése a 41 csövön át történik, a 42 csőágon keresztül a 13 szivattyúhoz, a 43 csőágon keresztül pe­dig a 9 hőcserélőhöz. Állandó elárasztás esetén a vízpára a 44 oldatszinten át lép ki és a 45 cseppfogók mel­lett, a 46 csőcsonkon át távozik. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom