193952. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet röntgenberendezéseknél használt síkfilmes kazetta méreteinek érzékelésére
193952 A találmány tárgya szerkezet röntgenberendezéseknél használt síkfilmes kazetta méreteinek érzékelésére. A korszerű röntgenberendezéseknél a beteget mentesítik a szükségesnél nagyobb hatásától, ezért a röntgencső által kibocsátott sugárnyaláb szélességét és hosszúságát a sugárrekesz megfelelő beállításával a ténylegesen behelyezett síkfilm méreteire korlátozzák. Ennek érdekében automatikusan mérik a filmet tartalmazó kazetta méreteit. A mérési jel alkalmas a sugárrekesz távvezérlésére. A legelterjedtebb megoldásoknál a kazettát egy betolható tálcára helyezik, és szorítópofákkal központosán rögzítik. A szorítópofák helyzetét mechanikus áttétel köti össze egy változtatható ellenállás csúszóérintkezőjével vagy forgástengelyével. Ezzel a kazetta hosszirányú méretével arányos ellenállás állítható elő. A szélességirányú méret érzékelése hasonló elven történik az eltérés csupán annyi, hogy a kazetta szélességét egy, a tálca betolásakor aktivizálódó karos tapintó érzékeli. Az így kapott analóg villamos jel vezérli a sugárrekeszeket pozícionáló szervorendszert. Ezeknek a megoldásoknak az a fő hibája, hogy a mechanizmusok pontatlanságai az előállított elektromos jelet is torzítják, tehát a mérési hiba csökkentésére igen pontos, és ezért drága precíziós mechanizmusokat kell készíteni. Ugyanakkor a kazetta betolására szolgáló tálca szükségszerűen tartalmaz elektromos elemeket, amelynek az állórészhez való csatlakoztatása villamos csatlakozók használatát teszi szükségessé. Ezek a csatlakozók drágák és megbízhatatlanok. A fentebb vázolt megoldások az alábbi US szabadalmi leírásból ismerhetők meg: 3 764 808. A találmány célja olyan szerkezet kialakítása, amely az ismert szerkezeteknél egyszerűbb felépítésű, megbízhatóbb, továbbá amely egyaránt illeszthető a hagyományos és a mikroprocesszoros vezérlésű sugárrekeszekhez. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a gyakorlatban használatos kazetták geometriai méreteinek szabványosítása következtében szükségtelen azokat analóg mérési módszerekkel folyamatosan mérni, elegendő, ha a lehetséges kazetták típusát és a betolható tálcán való elhelyezkedését ismerjük fel, illetve érzékeljük. A kitűzött célt tehát olyan röntgenberendezéseknél használt síkfilmes kazetta méreteinek érzékelésére alkalmas berendezés kialakításával értük el, ahol a kazetta központosán rögzítő szorítópofák közé fogható be, a kazetta oldalaihoz tapintókarok csatlakoznak, amelyek jeladókkal vannak összekötve, és a jeladók kimenetei a röntgenberendezés sugárrekeszeit pozícionáló szervorendszerrel vannak összekötve, ahol a találmány szerinti új megoldás, hogy a fotóelektromos érzékelő a röntgenberendezésen rögzített házban, míg a tapintókarok és a lyukakkal vagy tangenciális 2 1 résekkel ellátott tárcsa egy a röntgenberendezéstől független egységben, például betolható tálcán vannak integrálva. Előnyös, ha jeladók fénykibocsátó diódák és fotótranzisztor párokból kialakított fotóelektromos jeladók, amelyek kiértékelő áramkör bemenetelre csatlakoznak, ahol a kiértékelő áramkör demultiplexerekből, azok kimeneteire ellánállásokon keresztül csatlakozó műveleti erősítőkből állnak, amelyeknek kimenetei analógjel kimeneteket képeznek. A találmány szerinti szerkezetet az alábbiakban kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábrán egy síkfilmes kazettát tartó betolható tálca látható felülnézetben, ahol a kazettához tapintókarokon keresztül fotóelektromos jeladók csatlakoznak; a 2. a és b ábrán a találmány szerinti jeladó felül- és oldalnézetben látható; míg a 3. ábrán a találmány szerinti szerkezet kiértékelő áramkörének kapcsolási vázlatát mutatjuk be. A találmány szerinti, röntgenberendezéseknél használt síkfilmes kazetta méreteinek érzékelésére alkalmas berendezés az 1. ábra szerint tehát az alábbi elemekből épül fel: 50 betolható tálcán helyezkedik el egy mérendő 51 kazetta, amely rögzíthető 53 szorítópofa és azzal 54, 56 fogaslécek,valamint 55 fogaskerék révén kényszerkapcsolatban lévő 57 szorítópofa között rögzítve van. Az 57 szorítópofához 63 kulisszalemez van kapcsolva, amelyhez 64 tapintókar egyik vége, valamint egy, a 64 tapintókar másik végével kényszerkapcsolatban lévő 65 fogasív van csatlakoztatva. A 65 fogasív 66 fogaskerékhez kapcsolódik, amellyel 67 kódtárcsa van összekötve. Az 1. ábrán az 57 és 53 szorítópofák a téglalap alakú 51 kazetta rövidebb oldalaihoz kapcsolódnak, míg annak egyik hosszabbik oldalához 58 tapintókar kapcsolódik, amelynek másik végéhez 59 fogasív, ahhoz 60 fogaskerék kapcsolódik, és a 60 fogaskerék 61 kódtárcsával van összekötve. Az 1. ábrán a szemléletesség kedvéért az 50 betolható tálcát kihúzott állapotban ábrázoltuk, és az ábrán látható, hogy betolt helyzetben a 61 és 67 kódtárcsák 70 állórészen elrendezett 62, illetve 68 érzékelő elemekkel kapcsolódnak. Az 1. ábrán látható végül, hogy az 50 betolható tálca 52 fogantyúval van ellátva, továbbá hogy az 59 fogasívhez egy alaphelyzet beállító rugó van kapcsolva, melynek másik vége az 50 betolható tálcán van rögzítve. A 2.a és 2.b ábrákon a találmány szerinti szerkezet jeladója felül- és oldalnézetben látható, melyekből világosan kivehető, hogy a 62, 68 érzékelő elemek réssel vannak ellátva, amelyekbe a 61, illetve 67 kódtárcsák az 50 betolható tálca betolt állapotában becsúsznak. A 2.b ábrán látható továbbá, hogy a 61, illetve 67 kódtárcsák 72 lyukakkal vannak 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
