193949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fluor-fenil-butil-4-(2-pirimidinil)-piperazin származékok és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 A találmány tárgya görgőszerkezet búto­roknak és tetszőleges alakú testeknek, pél­dául tartályoknak sík és ívelt felületen való elmozgatásához, amelynek az elmozgatni kívánt bútorhoz vagy testhez mereven erő­sített tartó szerkezetrésze és a tartó szerke­zetrészben forgathatóan ágyazott gördülő alkatrésze van. A lakásokban, munkahelyeken, ipartele­peken és a szállítás, valamint közlekedés te­rületén gyakran van szükség arra, hogy bú­torokat, például foteleket, székeket, aszta­lokat, állványokat, heverőket, tartályokat és hasonlókat munkaeszközök használata nélkül, kézzel lehessen helyükről elmozgat­ni, új helyre tolni. Az ilyen feladatok elvég­zésére általában görgőszerkezeteket alkal­maznak, amelyek az elmozgatni kívánt tárgy aljára mereven, véglegesen vannak erősítve. Már sokféle görgőszerkezet ismert, azonban ezek között nincs olyan, amely feladatának elvégzésére minden szempontból megfelelő volna. A 178.766 számú magyar és a 219.944 szá­mé Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírás-főként szekrényvázas be­rendezésekhez használható olyan golyóstal­pat ismertet, amelynél kör mentén egymás­tól térközzel elválasztottan ágyazott, sza­badon forgatható golyókból, előnyösen hat golyóból álló golyósor támaszkodik a talajra. A talajra fekvő golyók tartják a terhet. A go­lyók a vasúti vagonoknál szokásos forgózsá­moly elvi megoldásához hasonlóan vannak az általuk tartott tárgy aljához erősítve. En­nek megfelelően a tartott tárgy aljából egy csap, illetve csavar alsó vége nyúlik lefelé, és e végre van a például hat golyóból álló go­lyósort ágyazó és lefelé való kiesés ellen biz­tosítva tartó golyóház erősítve. E megoldás kizárólag csak igen nagy ter­hek hordozására használható, mert arány­lag nagyméretű és bonyolult szerkezet. Kis­méretű tárgyak: például karosszékek, asz­talok, szekrények tartására nem alkalmas, mert a golyóház méretei messze nagyobbak annál, mint ami illeszthető volna az említett tárgyak lábainak méreteihez. A több, például hat teherhordó golyó alkalmazása az emlí­tett tárgyaknál fölösleges. A szerkezet bo­nyolult, aránylag sok alkatrészből áll. minek következtében előállítása költséges. Kétséges, hogy kis keresztmetszeti méretű lábakra — ami a legtöbb esetben fordul elő — e megol­dás szerinti szerkezet egyáltalán felszerel­hető-e. A 2.131.289 számú Nagy-Britannia-i sza­badalmi leírás kétkerekes bútorgörgőt ismer­tet. E szerkezetnél a bútorlábba vagy a tar­tani kívánt test valamely részébe függőle­ges tartócsap van beerősítve, amely tartó­csap alsó része lefelé kinyúlik a bútor lábá­ból, illetve a tartott tárgyból. A csap alsó vé­gére kerékház van felhúzva úgy, hogy a ke­rékház a csapra való felszerelés után erről 2 2 nem tud leesni, azonban a csap körül, mint forgástengely körül szabadon el tud fordulni. A terhelést a csapról a kerékházra egy, a csap alsó felülete és a kerékház közötti golyó vi­szi át. A kerékházban a csaptól meghatáro­zott vízszintes távolságban egy vízszintes tengely van ágyazva, amely tengely két azonos méretű és alakú, egymástól térközzel elvá­lasztott kereket szabadon elforgathatóan tart. E megoldás hibája, hogy a csap függő­leges középvonala és a kerekeket tartó ten­gely vízszintes középvonala között aránylag nagy távolságra van szükség ahhoz, hogy ha a kerekek síkja éppen nem párhuzamos azzal az iránnyal, amelybe a bútort vagy ha­sonlót el kívánjuk mozgatni, a kerekek síkja ebbe az irányba aránylag kis kézi erőkifej­tés révén beállhasson. Ha ez a távolság kicsi, akkor a bútor a mozgás kezdeti szakaszában csak aránylag nagy erő kifejtése árán hoz­ható mozgásba. Ha viszont az említett távol­ság nagy, akkor a bútor vagy más tárgy sú­lya nagy nyomatékkai terheli a bútornak vagy más tárgynak a függőleges csapot tartó ré­szét, a bútornak vagy hasonlónak függőle­ges csap melletti része aránylag rövid idő alatt meghibásodik. Hiba az is, hogy a nagy nyomaték fellépése következtében a bútor­görgő szerkezetet megfelelően erősre, tehát nagyméretűre kell készíteni, ami az előállí­tási költségeket megnöveli. Az előállítási költségeket tovább növeli az a körülmény is, hogy a függőleges csapot és a kerekeket tartó szerkezetrészek meglehetősen bonyolult ala­kúak, amelyeknek előállítása aránylag drága. A 2.091.090 számú Nagy-Britannia-i sza­badalmi leírás olyan bútorgörgőt ismertet, amelynek közös, vízszintes tengelyen szaba­don forgó két kereke van. A két kerék között a tengelycsapból függőleges rész nyúlik ki, amely egy, a bútor lábába vagy más tartott test valamely részébe erősített kapcsolóház függőleges tengelyű nyílásába tolható. A füg­gőleges csap és a kapcsolóház egy meghatá­rozott része közé nyomórugó van helyezve, amely nyomórugó a kerekeket tartó tengely­csapot és a kerekeket a kapcsolóházzal való kapcsolódásra szolgáló nyílásból lefelé, ki­felé tolni igyekszik. A kerekek belső felüle­tein egy-egy, a kerekek átmérőjénél kisebb átmérőjű agyrész van kiképezve. A Nagy- Britannia-i szabadalmi leírás szerinti meg­oldásnál a kapcsolóház alsó részén kétoldalt vízszintesen kinyúló fékbordák vannak ki­alakítva, és e fékbordák a bútorgörgő szék­lábra vagy hasonlóra erősített állapotában az agyrészek alatt helyezkednek el. Amikor a székben nem ül senki, illetve a tartott test súlya kicsi, akkor a rugó az agyrészeket a fékbordákra nyomja, és ezáltal a kerekeket befékezi, a kerekek forgathatóságát megszün­teti. Amikor a székben valaki ül, illetve a tar­tott test, például tartály meg van töltve, akkor a rugóra ható terhelés a rugót összenyomja, a 193948 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom