193941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-helyettesített-4-dialkil-amino-tetrahidro-benz (c,d) indolszármazékok előállítására

193941 gon), és a pH = 7,4-es, 0,05 mólos trisz­­-puffer-oldaton kívül. A szerotonin kötődését Bennett és Snyder módszerével [Mol. Phar­macol., 12, 373—389 (1976)], a triciált spi­­peron kötődését pedig Peroutka és Snyder módszerével [Mol. Pharmacol., 16, 687—689 (1979)] határozzuk meg. A mintákat 15 per­cig 37°C hőmérsékleten inkubáljuk, majd GF/ /C jelzésű üvegszálas szűrőágyakon, a recep­tor-kötődés vizsgálata céljából átalakított Brandei M-24 sejtszűrő segítségével leszűr­jük. A kiszűrt anyagokat kétszer 5 ml mosó­folyadékkal kimossuk, majd szcintillációs fio­lákba tesszük, és a radioaktivitást 10 ml Amersham PCS jelzésű szcintillációs folya­dékban mérjük. A triciált szerotonin (3H-5HT) nem-specifikus kötődését 10*5 mól szeroto­­nin jelenlétében, a triciált spiperon nem-spe­cifikus kötődését' pedig 10'6 mól lizergsav­­-dietil-amid jelenlétében határozzuk meg. A specifikus kötődést úgy számítjuk ki, hogy a nem-radioaktív anyag nélkül mért teljes kötődésből kivonjuk a nem-specifikus kötő­dést. Meghatározzuk az IC50-értékeket, ahol az IC50-érték az anyagnak az a koncentrá­ciója, amely a specifikus kötődést 50 szá­zalékban gátolja (a méréseket a 10-9 és 10'4 mólos koncentráció-tartományban, 10— 12 koncentráció-értéknél végezzük). A triciált ligandumok koncentrációja: szerotonin (Amersham, 407 GBq/mmól): 2- 3 nmól; lizergsav-dietil-amid (Amersham, 66,6 GBq/ /nmól): 1,8—2,6 nmól; spiperon (Amersham, 740 GBq/nmól): 0,6— 0,7 nmól. Az eredményeket az I. táblázatban adjuk meg! I. Táblázat Receptor-kötődés Vegyület neve Triciált ligandumok­­kal mért IC50-érté­­kekx Triciált Triciált szerotonin spiperon 43 (±)-4-di(n-pro­­pil)-amino-6- -amino-karbo- . nil-1,3,4,5- -tetrahidro­-benz [c,djindol 60 4980 (±)-4-di(n-pro­pií)-amino-6--ciano-1,3,5,6--tetrahidro-I. Táblázat (folytatás) Receptor-kötődés Vegyület neve Triciált ligandumok­­kal mért ICso-érté­kekX 44 Triciált Triciált szerotonin spiperon -benz[c,dj indol (+)-4-di(n-pro­­pil)-amino-6- -nitro-1,3,5,6- -tetrahidro-90 390-benz £c,djindol (±)-4-di(n-pro­­pil)-amino-6- -metoxi-1,3,4,5- -tetrahidro-100 400-benz jc,dJindol (+)-4-dimetil­­-amino-1,3,4,5- -tetrahidro-50 950-benz £c,djindol 120 730 = A gátló anyag nanomolokban ki­fejezett koncentrációja. Másodsorban — mint a központi szero­tonin agonista hatásra jellemző adatot — meghatározzuk az agyban a szerotonin me­­tabolitjainak mennyiségi csökkenését. A dop­­amin agonista hatásra jellemző adatként meg­határozzuk a dopamin metabolitjainak mennyi­ségi változásait is. A kísérleteket a következőképpen végez­zük: 150—200 g testsúlyú Wistar-patkányoknak szubkután (bőr alá) 0,3 mg/kg (±)-4-di(n­­-propil) -amino-6-helyettesített-1,3,4, ö-tetrahid* ro-benz [c,d] indolt adunk. 1 óra múlva az állatok fejét levágjuk, a hypothalamust és a corpus striatumot kimetsszük és kivona­toljuk. A corpus striatumban levő homova­­nillinsav és a 3,4-dihidroxi-fenil-ecetsav meny­­nyiségét, valamint a hypothalamusban levő 5-hidroxi-indol-ecetsav mennyiségét nagyfel­bontású folyadék-kromatográfiával, elektro­kémiai detektálással határozzuk meg. Ugyan­csak megmérjük a szérumban levő kortiko­­szteroidok mennyiségét. A kísérlet eredmé­nyeit a II. táblázatban adjuk meg. A táb­lázatban az 1. és 2. oszlop tartalmazza a (IV) általános képletű vegyületek helyette­sítőit, a 3-5. oszlopban a szerotonin és dop­amin metabolitjainak koncentrációja, a 6. osz­lopban pedig a szérumban levő kortíko - szteroidok koncentrációja szerepel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom