193939. lajstromszámú szabadalom • Szénagyűjtő gép

193939 vannak rögzítve, alsó végeikre viszont egy-egy 32 görgő vagy kis kerék van felszerelve; ezek segítségével képes a gép munkavégzés közben a talajfelszínen mozogni. Mindegyik 2—6 dob alsó végén egy-egy, hajlékony anyag­ból készült 33—37 köpeny van; ezek a köpe­nyek szedik fel és továbbítják felső felületük­kel a földön fekvő növényeket. A dobok fa­lán — önmagában ismert módon — olyan me­­nesztő-eszközök szerelhetők fel, amelyek a nö­vények összeszedését és továbbítását elő­segítik. Amint az 1. ábrán látható, a 7 vázszer­kezet a munkavégzési folyamat során az A nyíllal jelölt haladásirányra keresztirányú helyzetet foglal el. A 2—-6 dobok a tartó­tengelyeik körül az 1. ábrán bejelölt F nyilak­nak megfelelő irányban forognak; hajtá­suk — önmagában ismert módon — a vontató­­jármű hajtótengelyéről történik. A 2—6 dobok forgatását a 7 vázszerkezetben húzódó tengely biztosítja, amelyen a dobokhoz rögzített fo­gaskoszorúhoz kapcsolódó kis fogaskerekek vannak. Ezek a kis fogaskerekek és a fogas­koszorúk a 8—12 karterekben helyezkednek el. A 2—6 dobok egyébként kismértékben előre dőlnek annak érdekében, hogy mozgás­pályájuk elülső tartományában a talajjal való megfelelő érintkezésük biztosítva legyen. A dőlés hajlásszöge a 31 menetes forgató­kar segítségével szabályozható. A felszedett növényeket tehát az egyik dobtól a másikig továbbítja a gép, és oldalt rak rendeket. A találmány értelmében a 39, 40 kere­kekkel felszerelt, emelhető-süllyeszthető 38 tartótag a 7 vázszerkezethez van csatlakoz­tatva. A 39, 40 kerekek gyakorlatilag pár­huzamosak a 7 vázszerkezettel, és ez utóbbi, valamint a 2—6 dobok alatt helyezkednek el. A 38 tartótag elforgathatóan van a 41 csapágyban ágyazva (5. és 6. ábra), amely csapágy a 7 vázszerkezet 9 karteréhez van a 42 csavarok segítségével rögzítve. A 39 és 40 kerekek magassági értelemben a 38 tar­tótag segítségével állíthatók. Az állítás során eszközölt elmozgatással lehetővé válik a 7 vázszerkezet 2—6 dobokkal együtt történő felemelése a szállítási állapot létrehozása céljából (3. és 4. ábra), vagy pedig a 39, 40 kerekek felfelé mozgatása a munkavégzési helyzet beállítása érdekében (1. és 2. ábra). A munkavégzési helyzetben a 39, 40 kere­kek gyakorlatilag a 7 vázszerkezet magassá­gában helyezkednek el, így tehát nem aka­dályozzák a növények továbbítását. A 39, 40 kerekek 7 vázszerkezethez viszonyított, előbb már említett orientációjából következően a kerekek azonnal a szállítási helyzet által meg­követelt hosszirányba állnak be, amint a talaj­ra leengedjük azokat. A 38 tartótag lényegében fordított U-ala­­kú, és a 7 vázszerkezet felett húzódik keresz­tül. A 39 és 40 kerekek közötti távol­ság — a nyomtáv — igen jelentős nagy­ságú lehet, és meghaladhatja a 33—37 köpe­3 nyék külső átmérőjét, vagyis peremük mozgás­pályáját. Ez az intézkedés szállítás közben biztosítja a gép jó stabilitását. A 39 és 40 kerekek már említett magassá­gi értelmű állítása a 38 tartótagnak a 43 hid­raulikus mozgatószerkezet segítségével kb. 90°-kal történő elforgatása révén hajtható végre. A 38 tartótagot munkahelyzetben, vagy szállítási helyzetben az 5. és 6. ábrán részletesen látható reteszelőszerkezettel rög­zíthetjük. A reteszelőszerkezetnek 45 fogan­tyúval ellátott 44 retesze van. A 44 reteszt a 7 vázszerkezethez rögzített 48 és 47 pofa­lemezek tartják. A 44 retesze a 38 tartó­taghoz rögzített, lényegében körcikk alakú 50 ütközőben kiképzett 48 és 49 lyukakba illeszkedhet, és így kerülhet az ütközővel kapcsolatba. A 48 és 49 lyukak közül az egyik a munkavégzési helyzetnek, a másik pedig a szállítási helyzetnek felel meg. A 48, 49 lyu­kak a 38 tartótag elíordításakor a 44 retesz előtt haladnak el. A 44 reteszt az 51 rugó nyomja a 48 és 49 lyukakba, amely rugó a reteszt hosszának egy részét kitevő szaka­szon körülveszi, és az egyik oldalon a 46 po­falemezre, a másik oldalon pedig a retesszel egy tagban kiképzett 52 ütközőtárcsára tá­maszkodik. A 46 pofalemez 53 kiemelőeszköz­zel van ellátva, amelynek segítségével a re­tesz a 48 és 49 lyukakból a saját hossztengelye körüli elforgatással kiemelhető. Az 53 kiemelő­eszközzel azonban reteszelésen kívüli hely­zetben is megtartható. A 46, 47 pofalemezek 54 ütközőtaggal is rendelkeznek, amely korlátozza a 38 tartó­­tag elfordulását, mihelyt az munkavégzési helyzetbe vagy szállítási helyzetbe került. E célból a lényegében körcikk alakú 50 ütköző két 55 és 56 ütközőbütyökkel rendelke­zik, amelyek a 38 ütközőtagot rögzítik, mihelyt az 54 ütközőtaggal érintkezésbe kerülnek. A 3. és 4. ábrán látható szállítási helyzet­ben a 7 vázszerkezet gyakorlatilag a 17 von­tatójármű meghosszabbításában helyezkedik el. A vázszerkezet a helyzetébe a csuklót alkotó 19 tengely körüli, a 18 vontatórúd segítségével eszközölt elfordításával juttat­ható. A 19 tengely az A nyíllal jelölt haladás­irányhoz képest kissé hátrafelé hajlik, és — amint a 8. ábrán látható — a V függőleges­sel kb. 10—15°-os a szöget zár be. E dőlés eredményeként a 7 vázszerkezet elülső része megemelkedik és a 2—6 dobok elfordulva a munkavégzési helyzetből a szállítási hely­zetbe emelkednek fel, aminek eredményeként a 33—37 köpenyek, illetve a 32 görgők vagy kis kerekek a talajtól ahhoz elegendő távol­ságra kerülnek, hogy ne álljon elő annak a veszélye, hogy szállítás közben a talajfelszín­hez érjenek. A gép tehát teljes egészében a 38 tartótag 39 és 40 kerekein, valamint — a 18 vontatórúd révén — a 17 vontatójárművön nyugszik. Nyilvánvaló, hogy e műveletek so­rán a 18 vontatórúd össze van kapcsolva a vontatójárművei. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom