193937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hexahidro-pirrolo [2,1-a] izokinolin-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

alumínium- vagy bór-hidridekkel, például lí­­tium-alumínium-hidriddel vagy borán-tetra­­hidrofuránnal végezhetjük. A (B) reakcióvázlat szerinti imides el­járás analóg a fenti ketosavas eljárással, de lOb-szubsztituálatlan származékokat ered­ményez. A fenti eljárás értelmében egy aril­­-etil-amint — például a (II) képletü difenil­­-etil-amint — (V) képletű borostyánkősavan­­hidriddel vagy annak valamely származéká­val reagáltatunk inert oldószerben — pél­dául metilén-kloridban, etil-acetátban vagy tetrahidrofuránban — szobahőmérséklet körü­li hőmérsékleten. Az amidsav köztiterméket — melyet az ábrán nem tüntettünk fel — szuk­­cinimiddé — például (VI) képletű vegyület­­íé — alakítjuk, oldószer távollétében 150— 200°C-on végrehajtott melegítéssel, vagy oly módon, hogy az eredeti reakcióelegyhez ace­­til-kloridot adunk, és 40—70°C-on melegít­jük. A szukcinimidet ezután nátrium-bór-hid­­riddel redukáljuk etanolban, Speckamp [J.C. Hubert és munkatársai: Tetrahedron 31, 1437 (1975)1 módszere szerint, vagy diizobutil­­-alumínium-hidriddel redukáljuk Hart [D.J. Hart és KKanai: J.Org. Chem. 47, 1555 (1982)] eljárása szerint. A kapott hidr - oxi- vagy etoxiszármazékot — például a (VII) vagy (VIII) képletü vegyületet — ez­után sav-katalizálta ciklizálással a keto-sa­­vas módszernél már említett módon laktám­­má — például (IX) képletű vegyületté — ala­kítjuk. A laktámot végül a kívánt amin vég­termékké — például (X) képletű vegyületté — redukáljuk, a ketosavas módszernél leírtak szerint. A (C) reakcióvázlattal szemléltetett man­dulasavas eljárás szerint egy 2-aril-pirroli­­don-származékot — például a (XI) képletű vegyületet — egy mandulasav-származék­­kal — például a (XII)- képletű vegyület­­tel — kondenzálunk melegítés közben, 140— !70°C-on, miközben a képződő vizet folya­matosan eltávolítjuk. A kapott mandulasav­­amidot — például (XIII) képletű vegyüle­tet — ezután laktámmá — például (XIV) kép­letű vegyületté — ciklizáljuk, erős sav ka­talizátor — például polifoszforsav, kénsav vagy cseppfolyós hidrogén-fluorid — jelen­létében. A laktámot végül kívánt aminná — például (X) képletü vegyületté — redukál­juk, előnyösen egy Lewis-sav típusú hidrid­­-reagenssel, például borán-tetrahidrofurán­­nal. A (D) reakcióvázlat szerinti sztirol-oxi­­dos eljárás értelmében egy 2-aril-pirrolidon­­-származékot — például a (XI) képletű ve­gyületet — sztirol-oxid-származékkal — pél­dául a (XVI) képletű vegyülettel — kon­denzálunk, etanolban vagy szulfolánban 140- 170°C-on visszafolyató hűtő alatti forralással. A kapott amino-alkoholt — például a (XVII) képletű vegyületet — ezután melegítéssel, savas katalizátor — például polifoszforsav, 48%-os hidrogén-bromid vagy kénsav — je­3 lenlétében ciklizálva a kívánt aminná — pél­dául (X) képletű vegyületté — alakítjuk. Az (E) reakcióvázlat szerinti butirolak­­tonos eljárás értelmében egy aril-etil-amint — például a (II) képletű vegyületet — butiro­­laktonnal vagy annak származékával reagál­­tatjuk oldószer távollétében 100°C körüli hő­mérsékleten. A kapott amido-alkoholt — pél­dául a (XVIII) képletű vegyületet — piri­­dinben króm-trioxiddal kíméletesen oxidálva az imines eljárás kulcs-intermedierjévé — pél­dául (VII) képletű vegyületté — alakítjuk; melyet azután a (B) eljárásban ismertetett módon alakítunk tovább kívánt (I) általá­nos képletű vegyületté. Ügy is eljárhatunk, hogy az amido-alkoholt foszfor-oxi-kloriddal ’oluolban 110°C-on kezelve, a toluolban old­hatatlan anyagot vizes nátrium-hidroxiddal kezelve, és toluolos oldatban melegítve imi­­niumsóvá — például (XIX) képletű vegyü­letté — alakítjuk. Az iminiumsót ezután nátrium-bór-hidriddel vagy líiium-alumínium­­hidriddel kívánt aminná redukáljuk. Ügy is eljárhatunk, hogy az iminiumsót egy szerves fémvegyülettel, például szerves lítium- vagy magnéziumvegyülettel (Grignard-vegyület) reagáltatjuk. A reakció termékeként I0b-szub­­sztituált (I) általános képletű aminokat ka­punk. Például metil-magnézium-bromiddal végzett Grignard-reakcióval éterben vagy tet­rahidrofuránban (IV) képletű vegyületet — lOb-metil-származékot — kapunk. Az (A) — (E) eljárásokban a ciklizá­­ciós reakciók diasztereomer-elegyeket ered­ményeznek. Bizonyos esetekben az elegyek­­ben az egyik diasztereomer túlsúlyban lehet. A diasztereomereket a szokásos módon vá­laszthatjuk el és tisztíthatjuk, például sza­bad bázisok esetén frakcionált kristályosí­tással vagy folyadékkromatográfiás eljárás­sal, savaddíciós só esetén frakcionált kris­tályosítással. A diasztereomerek a 6- és/vagy 10b-hely­­zétben lévő protonok bázis-indukálta kicse­rélődésével egymásba kölcsönösen átalakít­hatok. Közelebbről, a 6- és/vagy 10b-proto­­nokkal rendelkező (I) általános képletű ve­gyieteknek megfelelő diasztereomer laktá­­mokat vizes dimetil-szuifoxid-oldatban 100— 150°C körüli hőmérsékleten alkálifém-karbo­nát — jelenlétében 1 —1000 órán át mele­gítve a diasztereomereket egyensúlyi koncent­rációban tartalmazó elegyet kapunk. A 6- és/vagy 10b-protonokat tartalmazó (I) álta­lános képletü diasztereomer a-minokat vizes dimetil-szuifoxid-oldatban 80—150°C körüli hőmérsékleten alkálifém-hidroxid — például nátrium-hidroxid — jelenlétében I —60 órán át melegítve szintén a diasztereomereket egyen­súlyi koncentrációban tartalmazó elegyet ka­punk. A fenti kezeléssel növelhetjük a cik­lizálással kapott termékelegyben kisebb kon­centrációban lévő diasztereomer arányát. Bi­zonyos esetekben az egyensúlyi módszerrel megváltoztathatjuk a relatív konfigurációt a 6-os helyzetű sztereokémiái centrum és a 2-, 4 3 193937 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom