193931. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibróm-penicillánsav és származékai debrómozására

atomot (n jelentése 0) vagy szulfoxid-cso­­portot (n jelentése 1) tartalmazó (III) álta­lános képletű vegyületeket a penicillinszár­mazékok kémiájában jól ismert módszerek­kel persavval oxidáljuk és/vagy a hidrogeno­­lízis útján lehasítható észteresítő csoportot hidrogenolizáljuk. Az (I) általános képletű vegyületeket első­sorban köztitermékekként használhatjuk a (VIII) és (IX) általános képletű, ahol R jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkil­­csoport vagy benzilcsoport, és R1 jelentése hidrogénatom vagy valamely szo­kásos, önmagában ismert, az élő szervezetben elhidrolizáló észté resítő csoport, béta-laktamáz enzimgátló hatású vegyületek, az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó ilyen vegyületek gyógyászatilag elfogadható kat­ionokkal képzett sói, valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítása so­rán. A gyógyászatilag elfogadható, kationok­kal képzett sók például, de nem kizárólag, a nátrium-, kálium- és kalciumsók, továbbá az N, N’-dibenzi I-etilén-diaminnal, N-metil-glük­­aminnal (meglumin) és a dietanoi-aminnal képzett sók. A gyógyászatilag elfogadható, savaddíciós sók például, de nem kizárólag, a Sósavval, kénsavval, salétromsavval, metán­­-szulfonsavval és a p-toluol-szulfonsavval képzett sók. A jelen találmány szerinti eljáráshoz hasz­nált kiindulási anyagok részint ismertek (ezek közül sokat a fentiekben idézett szabadalmi leírások és bejelentések ismertetnek), részint az alábbiakban leírt és példákkal szemlélte­tett módszerekkel állíthatók elő. Az említett in vitro baktériumellenes ha­tást mutató (VIII) és (IX) általános képletű vegyületeket az iparban baktériumellenes sze­rekként használhatjuk, például vizek és szennyvíz-ülepítők kezelésére, valamint festé­kek és fa konzerválószereiként, továbbá e ve­gyületek helyileg alkalmazott fertőtlenítősze­rekként is felhasználhatók. Helyi alkal­mazás esetében gyakran célszerű, ha a ha­tóanyagot valamely nem toxikus vívőanyag­­hoz, például növényi vagy ásványi eredetű olajhoz, vagy egy bőrpuhító krémhez kever­jük. Hasonló módon, a hatóanyagot felold­hatjuk vagy finoman eloszlathatjuk (diszper­­gálhatjuk) valamely cseppfolyós halmazál­lapotú oldószerben vagy hígítószerben, példá­ul vízben, valamely alkanolban, valamely glikolban vagy ezek elegyében. Legtöbb esetben a hatóanyag koncentrá­ciója a készítmény teljes súlyára számítva célszerűen körülbelül 0,1 tömeg% és körül­belül 10 tömeg% között van. A találmány szerinti eljárást az alábbiak­ban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük. A példákban szereplő valamennyi művele­tet — ha külön másképp nem adjuk meg — 3 szobahőmérsékleten végezzük; az összes hő­mérséklet-értéket °C egységekben adjuk meg; az oldatokat minden esetben vízmentes nát­rium-szulfáton szárítjuk; az oldószereket mindig csökkentett nyomáson desztilláljuk le; továbbá az 'H-NMR-spektrumokat (pro­ton magmágneses rezonancia-spektrumokat) 60 MHz térerősségnél vesszük fel, belső stan­dardként tetrametil-szilánt (TMS) Vagy 4,4- -dimetiI-4-szilapentán-l-szulfonsavat (DSS) használva. 1. példa 6alfa-Bróm-penicillánsav-l,l-dioxid 117,3 g (0,3 mól) 6,6-dibróm-penicillán­­sav-l,l-dioxid, 600 ml víz és 400 ml etil-acetát elegyéhez keverés közben, részletekben hozzá­adunk 75,6 g (0,9 mól) nátrium-hidrogén-kar­­bonátot, majd 37,5 g (0,36 mól) nátrium-hid­­rogén-szulfitot. Az elegyet 1 órán át kever­jük, majd pH-ját tömény sósavval 3,7-ről 1,5- re állítjuk. Ezután a vizes részt elválasztjuk, és egyszer 400 ml tiszta etil-acetáttal kiráz­zuk. Az egyesített szerves részeket telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárít­juk, és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon 72 g (hozam: 76,7%) cím szerinti vegyületet kapunk, op.: 136-137°C. 'H-NMR-spektrum (D20-NaHC03) delta (ppm) : 1,48 (s, CH3), 1,62 (s, CH3), 4,28 (s, C3-H), 5,12 (d, J= 1,7, Q-H), 5,37 (d, J= 1,7, C6-H). 2. példa 6alfa-Bróm-penicillánsav-etil-észter 3,87 g (0,01 mól) 6,6-dibróm-penicillánsav­­-etil-észter 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadunk 50 ml vizet, 1,68 g (0,02 mól) nátrium-hidrogén-karbonátot, majd 1,04 g (0,01 mól) nátrium-hidrogén­­-szulfitot. A reakcióelegyet 20 órán át kever­jük, majd 100 ml etil-acetáttal hígítjuk. A szer­ves részt elválasztjuk, vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárít­juk, és az oldószert ledesztilláljuk. Ily mó­don szilárd anyag formájában 2,5 g cím sze­rinti vegyületet kapunk. 'H-NMR-spektrum (CDC13(TMS) delta (ppm) 1,30 (3H, t), 1,49 (3H, s), 1,62 (3H, s), 4,23 (2H, q), 4,51 (1H, s), 4,78 (1H, d, J= 1,5 Hz), 5,38 (1H, d, J=1,5 Hz). 3. példa Penicillánsav-l,l-dioxid 3,92 g (0,01 mól) 6,6-dibróm-penicillán­­sav-l,l-dioxid, 5,04 g (0,06 mól) nátríum­­hidrogén-karbonát, 2,5 g (0,024 mól) nátri­­um-hidrogén-szulíit és 30 ml víz elegyét 2 órán at 90°C hőmérsékleten tartjuk. Utána az ele­gyet lehűtjük, híg sósavval pH=l,2-re sava­nyítjuk és etil-acetáttal kirázzuk. Az etil-ace­­tátos részt megszárítjuk, és az oldószert le­­cesztilláljuk. Ily módon az ismert, cím szerinti vegyületet kapjuk, súlya: 180 mg, vékonyré­­t;g-kromatográfiás Rf-értéke: 0,1 (a kiindu­lási anyag Rf-értéke: 0,4), futtató elegy: etil-4 3 193931 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom