193927. lajstromszámú szabadalom • Korund tartalmú csiszoló kompozició
193927 2 A találmány tárgya keménymágnesek (pl. ticonal, 'alnico, ritkafém-kobalt és keményfém lapkák csiszolására alkalmazható könnyen regenerálható, korund tartalmú csiszoló kompozíció és eljárás ennek előállítására. Keményfém lapkák és mágnesek csiszolásához csiszolóanyagként általában szilícium-, titán-, bór-karbidokat használnak egyenként vagy egymással keverve és megfelelő finomságra őrölve. A karbidokon kívül javasoltak még timföldet is keményfémek megmunkálására (47 976. számú NDK-beli szabadalmi terras). Ez azonban nem csiszolásra, hanem polírozásra alkalmas, mivel a timföld nem elég kemény. Egyéb, nem keményfémek csiszolására, hanem főleg polírozására, használnak még különböző keményfém-oxid keverékeket. A 33 278. számú NDK-beli szabadalmi leírás szerint CaCOs és MgC03 keverékéhez 3-4 tömeg% fluoridot adagolnak, és így viszonylag kemény, üveges oxid szemcséket állítanak elő polírozáshoz. A 2 001 612. számú NSZK-beli szabadalmi leírás mészkő és korund szemcsék keverékét javasolja polírozásra. A 90 830. számú NDK-beli szabadalmi leírás ón(II)-oxid, A1203, vas-oxid, króm(III)-oxid, titán(IV)-oxid keverékét ajánlja ugyancsak közepes keménységű anyagok polírozására. A 64 764. számú NDK-beli szabadalmi leírás szerint vas (III)- és vas(II)-oxidokhoz cérium (IV) -oxidot adagolnak keménységnövelés céljából, ugyancsak a polírpasztába. Az 50 717. számú NDK- beli szabadalmi leírás alumínium-szilikátok (közepesen kemény) alkalmazását ismerteti csiszolásra. A 47 985. számú NDK-beli szabadalmi leírás szerint kvarchomokot használnak csiszolóanyagként, amely ugyancsak közepesen kemény anyagok megmunkálására alkalmas. A 147 261 és a 170 264. számú magyar szabadalmi leírások polírtimföldek előállítását és alkalmazását ismertetik. Ezek az anyagok igen drágák, amellett még az a hátrányuk, hogy hulladékuk a környezetre ártalmas, és ezért igen költséges eljárással kell a továbbiakban még felhasználható alkotórészeket az elhasználódott csiszolókompozíció hulladékából visszanyerni. A csiszoláshoz azonban még szükséges egy olyan viszkozitású hordozó oldat is, amelynek a viszkozitása elegendő ahhoz, hogy a csiszoló anyag szemcséit ne engedje kiválni, és ezért a csiszoló hatást fokozza. Az oldatnak ugyan akkor jól kell nedvesítenie a csiszolt anyag és csiszoló szemcsék felületét egyaránt, mert ezáltal biztosítja, hogy a már lecsiszolt finomszemcsék nem tapadnak a munkapadra, illetve nem csökken a szuszpenzió csiszoló hatása. A gyűjtőtartályba visszakerülő kompozícióban a szilárd anyag pedig, mivel a szemcsék elektrokinetikus potenciálja azonos előjelű, nem koagulálódik. Ugyancsak az azonos felületi töltés, ill. elektrokinetikus po-1 2 tendál biztosítja, hogy a kész munkadarabok tiszta vízzel lemoshatok. A szilárd szemcsék határfelületén az oldószerből és az oldott anyagokból (ionokból) molekuláris kettősréteg alakul ki, amelynek egyik része stabilan kötődik a szilárd anyag felületéhez, a másik része diffúz határréteget alkot. Áramláskor a két réteg egymáshoz képest elmozdul, és közöttük potenciálkülönbség lép fel, melyet elektrokinetikus — vagy zeta — potenciálnak nevezünk. Ennek a feszültségkülönbségnek a nagysága és előjele az oldott ionok vagy felületaktív anyagok koncentrációjától erősen függ. Az oldatnak ezenkívül biztosítania kell azt is, hogy sem a csiszoló berendezés, sem a munkadarabok ne korrodeálódjanak. Végül az elhasznált kompozíciót tartalmazó szennyvízből egyszerűen kell tudni koaguláltatni a kompozíció komponenseit. Az előbbi szabadalmi leírásokban ismertetett csiszolóanyagok a munkadarab felületéről vízzel nem moshatók le, továbbá az előzőekben felsorolt követelményeknek nem tesznek eleget. Jelenleg a viszkozitás növelésére olyan vízoldható amino- és fenoplasztokat használnak, melyeknek igen kicsi a felületi töltésük. Ezeknek a gyantáknak az alapanyaga karbamid, formaldehid és melamin. Kedvezőtlen tulajdonsága ezeknek a gyantáknak, hogy vizes oldatban nem stabilak, sav, lúg, kloridion, illetve hő hatására nagyon gyorsan tovább polimerizálódnak, s ezzel komoly üzemzavart idézhetnek elő. Viszkozitásnövelő alkidgyanták használatát javasolja a 2001612. számú NSZK-beli szabadalmi leírás, amelynél a gyantát klór-paraffínnal elegyítik, így egy igen erősen savas, maró és környezetszennyező hatású keverék jön létre, amely a klór-paraffinok vízoldhatatlansága következtében még lemoshatatlan filmet is képez a munkadarabok felületén, amely később például a galvanizálást zavarja. A viszkozitásnövelő adalékok másik nagy csoportját képezik az aminok, amelyeket általánosán használnak különböző ipari emulziók előállításánál. Ezek közül megemlíthető a 99 599. számú NDK-beli szabadalmi leírásban ismertetett elegy, amelynél dietanol-amin, etilén-diamin, hexametilén-diamin keverékből képezik az emulziót. Az aminok hátránya, hogy igen erősen bázikusak, és ez környezetszennyeződést okozhat, emellett nagy reakcióképességük következtében a környezetben még mérgező hatású termékek is keletkezhetnek belőlük. Kedvezőtlen még az a tulajdonságuk is, hogy a magasabb rendű és nagyobb szénatomszámú aminok vízoldhatatlanok (pl. hexametilén-diamin), s ezek káros, lemoshatatlan filmképződést eredményezhetnek a munkadarabon. Egyéb anyagokhoz képest viszonylag drágák is. Az aminokat tartalmazó emulziók stabilitását nagy mértékben befolyásolhatják a kompozíciókba be5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
