193910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizoldható hatóanyagok esetén nyújtott hatást biztosító mikrokapszula előállítására
liniumot, mecamilamin-hidrokloridot, ecarazin-hidrokloridot és clonidin-hidrokloridot említhetjük. Antidiabetikumként példaként a nátrium-glimidint, glipizidet, fenformin-hidrokloridot, buformin-hidrokloridot és metformint említhetjük. Antikoagulánsokként például a nátrium-heparint és nátrium-citrátot említhetjük. Hemosztatikus szerként példaként a tromboplasztint, trombont, menadion-nátrium-biszulfitot, acetomenaftont, e-amino-kapronsavat, tranexaminsavat, karbazokróm-nátrium-szulfonátot és adrenokróm-monoaminoguanidin - metánszulfonátot említhetjük. Antituberkulotikumként példaként az izoniazidot, etambutolt és nátrium-p-aminoszalicilátot említhetjük. Hormon gyógyszerekként példaként a prednizolon-szukcinátot, prednizolon-nátrium-foszfátot, dexametazon-nátrium-szulfátot, betametazon-nátrium-foszfátot, hexest rol- foszfátot hexestrol-acetátot és metimazolt említhetjük. Antinarkotikumként példaként a levallorfan tartarátot, nalorfin-hidrokloridot és naloxon-hidrokloridot említhetjük. A vízoldható gyógyszer alkalmazott menynyisége függ a gyógyszer minőségétől, a várható gyógyászati hatástól, ennek hosszától, de a gyógyszer koncentrációja a belső vizes fázisban általában 0,001 %-tói 90% (súly/súly%) előnyösen 0,01—80 súly/súly%. Ä találmány szerinti eljárásban alkalmazott gyógyszer visszatartó anyag vagy egy olyan anyag, amely vízoldható és az olajos rétegben lévő szerves oldószerben gyengén oldódik,és amikor vízben oldódik, akkor viszkózus félszilárd konzisztenciájú, vagy egy olyan anyag, amely egy külső faktor, például hőmérséklet, pH, fém ionok (például Cu+ + , Al + ++, Zn++, stb.), szerves savak (például bórkősav, citromsav, csersav, stb.) vagy ezek sói (például kalcium-, citrát-, stb.), kémiai kondenzáló ágensek (például glutár-aldehid, aceto-aldehid), stb. hatására félszilárd vagy szilárd mátrixxá alakul. Ilyen gyógyszer visszatartó anyagokra példaként a természetes vagy szintetikus mucilágokat és a nagy mólsúlyú vegyületeket említhetjük. Példaként a természetes mucilágokra az akáciagumit, farkaskutyatejet Euphorbia ciparissias), karaya gumit, traganth mézgát, guaiac mézgát, xanthan gumit, szentjánoskenyér gumit, stb., míg a természetes nagy molsúlyú anyagokra példaként a különböző proteineket, például a caseint, zselatint, kollagént, albumint (például emberi szérum albumint), globulint, fibrint, stb. és különböző szénhidrátokat, például cellulóz, dextrin, pektin, keményítő, agar, mannán, stb.-t említhetjük. Ezeket az anyagokat természetes vagy kémiailag módosított formáikban alkalmazhatjuk például az észterezett vagy éterezett formákat (például metil-cellulóz, etil-cellulóz, karboximetil-cellulóz, zselatin-szukcinát, stb.), hidrolizált formákat (például nátri- 4 5 um-alginát, nátrium-pektinát, stb.) vagy ezek sóit alkalmazhatjuk. Példaként a szintetikus nagy mólsúlyú anyagokra a polivinil-vegyületeket (például polivinil-pirrolidon, polivinil-alkohol, polivinil-metil-éter, polivinil-éter, stb.), polikarbonsavakat (például poliakrílsav, polimetakrilsav, Carbopol (Goodrich et. Co., USA), stb.), polietilén vegyületeket (például polietilén-glikol, stb.), és poliszacharidokat (például poliszacharóz, poliglükóz, polilaktóz, stb.) és ezek sóit említhetjük. Olyan anyagokat is alkalmazhatunk, amelyek a fentiekben említett külső faktorok hatására kondenzálódnak vagy polimerizálódnak és így nagy mólsúlyú termékeket eredményeznek. A fenti vegyületek közül a zselatin, albumin, pektin és agar különösen előnyösek. Ezeket a vegyületeket egyedül vagy kombinációban alkalmazhatjuk, a vegyületek alkalmazott mennyisége a vegyület fajtájától függ, általában 0,05—80 tömeg/tömeg% a belső vizes fázisra vonatkoztatva, előnyösen 0,1—50 tömeg/tömeg%. A találmány szerinti eljárás során azonban az ilyen vegyületeket olyan mennyiségben kell alkalmazzuk, hogy a belső vizes fázis kezdeti viszkozitása a víz-az-olajban emulzióban ne legyen alacsonyabb, mint kb. 5000 centipoise (cps), előnyösen ne legyen kevesebb, mint kb. 10000 cps, vagy a belső vizes fázis viszkozitása ne nőjön többel, mint 5000 cps, előnyösen ne nőjön többel, mint kb. 10 000 cps, vagy a külső faktorok hatására megszilárduljanak. Az olajos fázisban alkalmazott polimer anyag olyan polimer, amely vízben gyengén vagy egyáltalán nem oldódik és biológiailag elfogadható. Ilyen polimerre példaként a biológiailag elbontható alifás polimereket (például politejsavat, poliglikolsavat, policitromsavat, poiialmasavat, stb.), poli- (a-ciano-akri Isa v) -észtereket, poli- (ß-hidroxi-vajsav)-at, polialkilén-oxalátot (például politrimetilén-oxalátot, politetrametilén-oxalátót, stb.), poli(orto-észtereket), poli(orto-karbonátokat), egyéb polikarbonátokat (például polietilén-karbonátot, polietilén-propilén-karbonátot, stb.), poliaminosavakat (pl. poli-y-benzil-L-glutaminsavat, poli-L-alanint, poli-y-metil-L-glutaminsavat, stb.) említhetjük. A biológiailag elfogadható polimer vegyületekre további példa a poliszíirol, poliakrílsav, polimetakrilsav, akrilsav és metakrilsav kopolimerje, nylon, tetron, poliaminosav, szilikon polimer, dextrán-sztearát, etil-cellulóz, acetil-cellulóz, nitrocellulóz, poliuretán, maleinsavanhidrid kopolimerek, etilén-vinil-acetát kopolimer, polivinil-acetát, polivinil-alkohol, poliakrilamid, stb. Ezeket a polimer anyagokat egyedül, vagy kopolimerek, vagy két vagy több anyag keveréke, vagy sók formájában alkalmazhatjuk. Amikor injektálható készítményeket állítunk elő, a biológiailag lebontható polimerek 6 193910 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
