193877. lajstromszámú szabadalom • Eljárás függőfolyosók, erkélyek, födémek és hasonló szerkezetek utólagos megerősítésére
1 A találmány eljárás függőfolyosók, erkélyek, födémek és hasonló szerkezetek utólagos megerősítésére, amely szerkezetnek gerendái és legalább részben a gerendákra támaszkodó lemeze(i) van(nak). A gerendák lehetnek acél- vagy vasbeton gerendák, kőgyámok; a legalább részben rájuk támaszkodó lemez fogalmát pedig egészen tágan kell értelmezni, beleértve a vasalatlan vagy vasalt beton — például salakbeton, bauxitbeton — lemezeket, a terméskő lemezeket éppúgy, mint a legalább alsó felületükön sík tömör tégla — üreges kerámia — vagy beton idomtestes szerkezeteket, köztük a statikailag boltozatként viselkedőket is, sőt, ideértve a gerendákra támaszkodó, alul sík lépcsőkarokat is. Az építmények, különösen a régi lakó- és középületek említett szerkezetei az idő múlásával számos esetben meghibásodnak, szilárdsági jellemzőik romlanak, megbizhatóságuk csökken. Ennek okai az anyag szerkezetében bekövetkező változások, a nedvesség, a fagy, a dinamikus hatások, a háborús rongálódások, stb. A repedezett, megbízhatatlannak, veszélyesnek Ítélt épület — részeket — gyakran részletes szilárdsági próbák, anyagvizsgálatok, ellenőrző számítások nélkül is, biztonsági okokból — aládúcolták. A ducolás sokszor évtizednyi, vagy még hosszabb ideig is fennmaradt, aminek hátrányai közismertek. A rekonstrukciók általában a gerendákat áthidaló szerkezetek lebontásával és új vasbeton lemez készítésével oldották meg. A födémek és függőfolyosók lemezeinek teljes cseréje olyan jellegű és volumenű munka, aminek tartamára a lakókat az egész épületből ki kell költöztetni. Ismeretesek olyan megoldások, amelyeknél az eredeti gerendák és lemezek meghagyásával végzik az átalakítást. Ilyen eljárásokat ismertet salakbeton födémek vonatkozásában Dános-Hir: Tatarozási Zsebkönyv (Budapest, 1964.) c. müve. A 181-183. oldalon bemutatott födémmegerősítési eljárásnál betonacélból hegesztett rácsos tartókat feszítenek a födém alsó felületéhez. Ezek a főfalakkal párhuzamos két acél I tartóra támaszkodnak, amelyek viszont kalodákkal az eredeti födém I tartóira vannak függesztve. Alulra álmennyezet készül. A 184-185. oldalon ismertetett módszernél az eredeti acél I gerendák alá, velük párhuzamosan ugyancsak I gerendákat függesztenek, amelyekre előregyártott vasbeton födémpallók kerülnek. A 186-189. oldalakon részletezett eljárás az eredeti acél-gerendák aláfeszítését, betonvasalás távtartó felfüggesztését és új vasbeton lemez készítését tartalmazza, a régi lemez alsó felületére történő torkrétozással. Mindhárom megoldásnak közös sajátossága, hogy bonyolult szerkezeteket alkalmaz; az első kettőnél álmennyezetet kell készíteni, 2 az utóbbi kettő súlyos is, jóllehet célkitűzésük között szerepel az eredeti födémszerkezet erőtartalékainak kihasználása; a gyakorlatban az újonnan beépített szerkezetek nemcsak a hasznos terhelést veszik át teljesen a régi födémtől, hanem annak jelentős önsúlyát is. A függőfolyosók rekonstrukcióját illetően (189-192 oldal) az idézett mű próbálkozásként említi azt a módszert, amikor a lemezt aláépített előregyártott vasbeton pallókkal gyámolították, de általános megoldásként a lemez kicserélését ajánlja új vasbeton lemezre. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy a függőfolyosók, födémek, stb. megerősítésére az ismerteknél jóval egyszerűbben és gyorsabban kivitelezhető módszert adjon, ami nem igényli bonyolult és nehéz szerkezetek beépítését, és általában nem teszi szükségessé az épület használóinak kiköltöztetését. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nevezett épületrészek állapota igen különböző lehet egy-egy épületen belül is. Egy részük cserére szorul, de ez nem indokolja azt, hogy az épület valamennyi födémét, függőfolyosóját újjal cseréljük fel, vagy olyan módon váltsuk ki, hogy a beépített új szerkezetre többletteherként nehezedjen a meghagyott régi. A valóban tönkrement szerkezetrészek (gerendák, lemezek) általában kisebb hányadot képviselnek, mint azok, amelyek meghibásodtak ugyan de még számottevő szilárdsági tartalékkal rendelkeznek, és megfelelő megerősítéssel újból teljes értékűvé válhatnak. Célunk éppen e „megfelelő megerősítés" megtalálása volt. A kitűzött feladat megoldására három különböző eljárást is kidolgoztunk, amelyek ugyanazon a találmányi gondolaton alapulnak. Ügy találtuk ugyanis, hogy a lemez meglévő teherbírása a szükséges mértékűvé növelhető, ha a gerendákra lényegében merőlegesen, a lemez alatt, annak felületével érintkezésben acél anyagú hosszanti erősítő elemeket helyezünk el és az általuk felvett terhelést a gerendákra továbbítjuk. A találmány három alapmegoldása főként abban tér el egymástól, ahogyan a hosszanti erősítő elemeket a gerendákra támasztjuk-függesztjük-kapcsoljuk. A találmány tehát eljárás függőfolyosók, erkélyek, födémek és hasonló szerkezetek utó'agos megerősítésére, amely szerkezetnek gerendái és legalább részben a gerendákra támaszkodó lemeze(i) van(nak), és ami azzal jellemezhető, hogy a szerkezet megerősítéséhez a gerendákra lényegében merőleges, acél anyagú hosszanti erősítő elemeket használunk A további nélkülözhetetlen jellemzők a találmány három alapmegoldásánál eltérők. Az első alapmegoldásnál — ahol a gerendák acél, vasbeton vagy kő anyagúak — az eljárás során a lemez(ek) alsó felületéről szükség szerint a vakolatot eltávolítjuk és a lemez(ek)be átmenő furatokat mélyítünk, 3 193877 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
