193866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán növekedési hormont kódoló DNS-szekvenciát tartalmazó plazmid E. coli baktérium előállítására

193866 báció után egy percen át 200 g ne­hézségi gyorsulással . centrifugálunk. A fe­­lülúszót kiöntjük, az üledéket Hank-oldattal mossuk, majd ezt 5 alkalommal meg­ismételjük. Az utolsó centrifurálás után 15 ml Ficoll-ban (Pharmacia Chemical Company, Uppsala, Svédország) szuszpendáljuk az üle­déket (a,használt Ficoll sűrűsége 1,085). Ezu­tán 8 ml 1,080 sűrűségű Ficoll-t, majd 5 ml 1,060 sűrűségű Ficoll-t rétegezünk a szusz­­penzióra, majd 5 percen át 5000, majd 5 percen át 2000 g nehézségi gyorsulással centrifugál­juk szögrotorban. A centrifugálás eredménye­képpen az egyéb sejtek a centrifugacső alján maradnak, míg a Langerhans sejtek a gra­diens mentén felemelkednek, és a két fel­ső réteg között egy sávot alkotnak. A Langer­hans sejteket tartalmazó rész ganglionsejtek­­kel, limíomasejtekkei és szövetsejtekkel van fertőzve. A nagyméretű fertőző fragmense­­ket magában a centrifugacsőben távolítjuk el. Az így kapott készítményt mikroszkóp alá helyezzük, és az ott látható fertőző anya­gokat kézzel, mikropipettával távolítjuk el. Ezután Hank-oldattal hígítjuk a sejtkészít­ményt és centrifugáljuk. A felülúszót ki­öntjük, a sejteket tartalmazó üledéket pedig folyékony nitrogénben fagyasztva tároljuk. 4 mólos guanidium-tiocianátban (Tridom; Fluka AG Chemische Fabrik, Buchs, Svájc), amely 1 mól ß-merkaptoetanolt tartalmaz, és amelynek pH-ját 5,0-re állítottuk be, és 4 C° hőmérsékletre hűtöttük, 200 patkányból szár­mazó Langerhans sejteket homogenizálunk. A homogenizátumot 1,2 ml, 100 mM EDTA-t tartalmazó 5,7 mólos céziumkloridra rétegez­­zük, majd 18 órán át 15 C° hőmérsékleten 37 000 percenkénti fordulat mellett Beckman ultracentrifugában SV 50,1 rotorban centri­fugáljuk. (Beckman Instrument Company, Fullerton, California, Egyesült Államok). Az RNS a centrifugacső alsó részén gyűlik össze. A poliadenilezett RNS-t a teljes RNS frak­cióból oligo-(dT)-cellulóz oszlopon végzett kromatográfiával különítjük el Aviv és Leder módszere (Proc. Natl. Acad. Sei., USA, 69, 1408, 1972) szerint. A patkány Langerhans sejtjeiből izolált teljes poliadenilezett RNS átmásolására cDNS-é mieloblasztózis vírusból izolált reverz transzkriptáz enzimet használunk; az enzimet Beardtól kaptuk (Life Science Inc., ST. Peters­burg, Florida, Egyesült Államok): a reakciót 50 mM pH 8,3 trisz-HCl-t, 9 mM magnézium­­kloridot, 30 mM nátriumkloridot, 20 mM ß­­-merkaptoetanolt, egyenként 1 — 1 mM-nyi három nem radioaktív dezoxi-ribonukleozid­­-trifoszfátot, 250 pM negyedik, a—p32 jelzett (specifikus aktivitás 50—200 c/mól) dezoxi­­-nukleozid-trifoszfátot, 20 pg/ml oligo dT12_lg-t (Collaborative Research, Waltham, Massachusetts, Egyesült Államok), 100 pg/ml poliadenilezett RNS-t és 200 E/ml reverz transzkriptáz enzimet tartalmazó reakció-21 elegyben végezzük. A reakcióelegyet 45 C° hő­mérsékleten 15 percen át inkubáljuk. Ezután 25 mM EDTA—Na2—t adunk hozzá, majd azonos térfogatú vízzel telített fenollal extra­háljuk. Elkülönítjük a vizest fázist, majd 0,3 cm átmérőjű és 10 cm magas Sephadex G—100 gyantából készült kromatográfáló oszlopon kromatografáljuk. Az oszlopot 10 mM trisz-HCl-ot, pH 9,0, 100 mM nátrium­kloridot és 2 mM EDTA-t tartalmazó eleggyel egyensúlyozzuk ki. A nukleinsavat etanollal csapjuk ki az eluátumból, miután 0,25 M pH 6,0, ammóniumacetátot adtunk hozzá. A csa­padékot centrifugálással összegyűjtjük, a centrifugálás után kapott üledéket 50 pl fris­sen készített 0,1 M nátriumhidroxid oldat­ban oldjuk, majd az RNS hidrolízisére 20 per­cen át 70 C° hőmérsékleten inkubáljuk. Ezután 1 mólos pH 4,5 nátriumacetátot adunk az oldathoz annak semlegesítésére, majd a cDNS-P32-t etanollal kicsapjuk, és vízben újra oldjuk. Az egyszálú cDNS alikvot mintáit poliakril-amid gélen analizáljuk Dingman és Peacock módszerével (Biochemistry, 7, 659, 1968). A gélt megszárítjuk, majd a DNS—P32-t Kodak No-Schreen NS—2T filmmel (Eastman Kodak Corporation, Ro­chester, New York, Egyesült Államok) kivi­telezett autoradiográfiával határozzuk meg. A cDNS heterodiszperz, ahogy azt az elektro­­forézises vizsgálat jelzi. A termék túl­súlyban körülbelül 450 nukleotidból álló cDNS molekulákat tartalmaz, amint azt ismert anyaggal való összehasonlítás alapján kimu­tattuk. 2. példa Ismertetjük a patkány inzulin genetikai kódját tartalmazó kettős szálú cDNS szinté­zisét és jellemzését. Az 1. példa szerinti módon előállított egyszálú cDNS terméket a komplementer szál szintézise céljából reverz transzkriptáz enzimmel kezeljük. A reakciót a következő vegyületeket tartalmazó reakcióelegyben vé­gezzük: 50 mM trisz-HCl, pH 8,3. 9 mM mag­­néziumklorid, 10 mM ditio-treitol, egyenként 50—50 mM a három nem jelzett dezoxi­­-ribonukleozid-trifoszfátból, 1 mM a—P32-jel­­zett nukleozid-trifoszfát (specifikus aktivitás 1 —10 c/mM), 50 pg/ml cDNS és 220 E/ml reverz transzkriptáz. 120 percen át 45 C° hő­mérsékleten inkubáljuk a reakcióelegyet. A reakciót 25 mM EDTA—Na2 adagolásával állítjuk le, majd fenollal extraháljuk, és az extraktumot Sephadex G—100 oszlopon kro­matografáljuk. Az eluátumból a terméket eta­nollal kicsapjuk. A reakciótermék egy alikvot mintáját, amelynek aktivitása 500 cpm 1000 cpm közé esik, az 1. példában megadot­tak szerint gél-elektroforézissel vizsgáljuk. 450 nukleotidnak megfelelő helyen egy hetero­diszperz sáv látható (sztenderd mintákkal való összehasonlítás alapján). Az 1. és 2. példákban megadottak sze­rinti előállított DNS alikvot mintáit fölös 22 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 55 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom