193862. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású kisülő lámpa javított elektródával
A találmány tárgya nagynyomású kisülő lámpa, amelynek vákuumtömören lezárt, átlátszó burája van, a burának ionizálható gáztöltése, és abba benyúló elektródái varrnak, az elektródák a bura falán keresztül kinyúló áramátvezetőhöz csatlakoznak, az elektródák mindegyike egy lényegében wolframból levő rudat tartalmaz, amely köré, azoknak a bura belseje felé nyúló végénél lényegében wolframból levő huzladarab van feltekercselve, amely huzaldarab végein végfelületek vannak. Ilyen lámpa ismeretes többek között a 8 331 819 számú GB szabadalmi leírásból. Az elektróda rúdja köré feltekercselt huzal azt a célt szolgálhatja csupán, hogy az elektróda mentén megfelelő hőmérséklet-eloszlás alakuljon ki, de szolgálhatja azt a célt is, hogy az elektron emittáló anyagot megtartsa. A huzalnak a feltekercselése során, annak kezdeti részét rögzíteni kell, például szorítással, és a tekercselési művelet után a feltekercselt huzalrészt a maradó, fel nem tekercselt hgzaltól el kell választani. A huzalnak a rögzített kezedeti szakaszát szintén el kell távolítani. A feltekercselt huzalrészt a nem tekercselt kezdettől és a végrésztől levágással, csípéssel, köszörüléssel vagy más vágással távolítják el. A feltekercselt huzalszakasz végfelületein ilyen esetekben gyakran sorja képződik. Annak a ténynek a következtében, hogy a feltekercselt huzaldarab felszabadul, annak végei szétugranak, mivel azok a tekercselés során kisebb mértékben lettek deformálva, mint a végektől távolabbi részek. Ezen túlmenően, nincs is arra lehetőség, hogy a feltekercselt huzalszakaszt szerszámokkal jól megközelítsük; ez különösen igaz akkor, amikor a feltekercselt huzalszakaszt nem szabad megsérteni. A tömeggyártásban előállított nagynyomású kisülő lámpákban a feltekercselt huzaldarab végei ezért jelentős mértékben túlnyúlnak a feltekercselt rész burkolóvonalán, és a végfelületeken sorja van. A kinyúló végeknek azonban több hátrányuk van, mivel azok olyan kiugró részt alkothatnak, amelyről a kisülési ív kiindulhat, vagy a lámpa begyújtása során ez a kiugró rész megakadályozhatja, hogy a kisülő ív rövid idő alatt az elektróda csúcsára vándoroljon át. Ez hátrányos lehet a gyártás során is, ha olyan lámpáról van szó, amelynél az elektródákat egy szűk nyíláson keresztül kell a kisülő cső belsejébe becsúsztatni. A találmány elé célul tűztük ki a kisülő lámpákban a tekercselt rúd elektródák kiálló végei okozta hátrányok megszüntetését és olyan lámpáknak az előállítását, amelyek elektródái egyszerű kialakításúak, és ezért egyszerűen gyárthatók. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt lámpával a találmány szerint úgy értük el, hogy a huzaldarab végei legalább lényegében a fel- 2 1 tekercselt huzaldarab burkolóvonalán belül vannak, és a végfelületek szakított felületek. A szakított felületeknek egy jellegzetes alakjuk van, amelyek megkülönböztethetők azoktól a felületektől, amelyeket vágással, csípéssel vagy köszörüléssel állítunk elő. Ezek a felületek durvák, és mentesek a bevágásoktól, mint például hornyoktól, amelyek a szerszámok nyomai a leválasztási felületen. A felület durvaságának következtében az életlenné, tompává válik. Ezen túlmenően, a szakított felületeken a szerszámok által létrehozott sorja nem található meg. A szakított felületek szakember számára ily módon könynyen felismerhetők. A találmány szerinti lámpa elektródáján a huzal feltekercselését úgy alakíthatjuk ki, hogy a huzal feltekercselése után a fennmaradó, fel nem tekercselt huzalt leválasztjuk a feltekercselt huzaldarabtól oly módon, hogy a fennmaradó részt leszakítjuk. A huzal ekkor azon a részen szakad el, amely részen a huzal már nem érintkezik a rúddal, amelyre a huzalt feltekercseltük. A találmány szerinti megoldás annak a ténynek a felismerésén alapszik, hogy a szakítás során a hyzalra ható erő a huzal végein maradó alakváltozást hoz létre. Maradó alakváltozás a tekercselési művelet alatt is létrejön a huzaldarabnak a végek közötti szakaszán. Ennek a maradó alakváltozásnak a következtében a feltekercselt huzaldarab illető végének a leszakításakor ez a vég legalább lényegében ennek a huzaldarabnak a burkolóvonalán belül van. A szakított felület lapos és sorjamentes. A szakított felülethez közvetlenül csatlakozó részen a huzaldarabnak kisebb az átmérője, mint a szakított felülettől távolabbi huzalrésznek az átmérője. Amennyiben a tekercselés művelete előtt a huzaldarabot felhevítjük, például 800-850°C hőmérséklet-tartományba, annak érdekében, hogy a huzalt lágyítsuk, akkor az átmérőcsökkenés nagyobb mértékű, mint abban az esetben, ha a huzaldarabot korábban nem hevítettük fel, vagy ennél alacsonyabb hőmérsékletre hevítettük. A huzalnak az első vége, amely a tekercselés művelete alatt szorítással rögzítve van, ugyanilyen módon távolítható el. Az a rúd, amelyre a huzaldarabot feltekercseljük, lehet az elektróda rúdja vagy egy olyan segédrúd, amelyet elválasztunk a feltekercselt huzalszakasztól, és ezután a feltekercselt huzalszakaszt felhelyezzük az elektróda rúdja köré. Ez a huzalszakasz az elektróda rúdján például hegesztéssel rögzíthető. A feltekercselt huzalszakasz több (például két) rétegben tekercselhető fel az elektróda rúdja köré, amelyek közül az első tekercsréteg közvetlenül az elektróda rúdjára van feltekercselve, és a menetek második rétege az első réteget veszi körül. Egy lehetséges változat szerint az elektróda rúd körüli felteker-2 193862 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
